Az a nagy görögországi körutazás a hetveines években! Bejártunk mindent, amit csak bírtunk, autóval (és benne alig tízéves kislánnyal, aki az ötvenedik bizánci bazilika után azt mondta, hogy szép volt, de most már nem akar több bizánci bazilikát látni!). Aztán a találkozás a pireuszi kikötőben, ahogy a hófehér orosz hajó fedélzetéről Vas István és Szántó Piroska integet! A csodás csavargás keresztül-kasul a Peloponnészoszon. Az antik világ derűje mindenütt, oszlopsorok és márványtömbök, fölöttük a vakító éggel, mögöttük a még vakítóbb tengerrel: az embert ettől nem egy tompa és bódító, hanem valami nagyon világos, tiszta részegség önti el. Ujjongani kell állandóan, és felkiáltani, hogy nézd, ott, heuréka! Meg “thalassza, thalassza”! A tájak és a szent helyek nem azért mitikusak, mert tudjuk róluk, hanem mert sugallják a mítoszt. Nem kétséges, hogy mind istenlakta hely. Az út mentén mindenféle bárányok kvarcolnak nyárson a faszén parazsán, felséges illatukat viszed magaddal a nyitott ablakú kocsiban a következő bárányig. És remélem ma is úgy van, hogy Athén minden ötödik sarkán ivókutakat találni, a nyári forróságban jegelt vizet ihat az ember grátisz. A napfényes görög ember született kedvességén kívül ez egyik legmaradandóbb emlékem. Gyűlölök szomjazni, többek között ezért nem volnék igazán jó fogoly.
Tehát heuréka a néhány éve megnyílt görög étteremnek Budapesten! A görögök nem sokat teketóriáznak egy étteremmel, megnyitják különösebb külsőségek nélkül is. Semmi flanc, a lényeg a hangulat meg a konyha. A Dionysos a Belgrád rakparton kívülről nagyon egyszerű, de amikor belépünk, minden díszlet nélkül is erős atmoszféra fogad. A rusztikusan egyenetlen, vakító fehérre meszelt falak, oszlopok, a nyitott konyha ínycsiklandó sistergése, a keleti beütésű görög zene, a jégmorzsalékon hedonista pózban heverő polipok, halak, homárok: mindettől azonnal ott vagyunk, ahol kell!
Hűtött ouzóval, vagyis nemzeti ánizspálinkával nyitottuk a különböző előételekből összeállított válogatást. Nagyon utálom, amikor saját villájával turkál valaki a közös tálban (Ó, anyám, ha látnád!), de beismerem, e rengeteg gazdag apróságot nehéz másképp mazsolázni, tehát engedtünk az étlap felszólításának, hogy “egy szál villával felszerelkezve bátran vágjon neki!” Soroljam? Padlizsánkrém, sült paprika, fokhagymás krumplipüré, halikrapástétom, olívabogyó, feta-sajt, tzatziki (fokhagymás reszelt uborka joghurttal), paradicsomos babsaláta, szőlőlevélbe göngyölt fűszeres rizs, vörösboros húsfalatok, rétesféle spenóttal és háromféle sajttal töltve: ezt csak a tálban kotorászva lehet eszegetni. Az ouzo fogytán természetesen száraz Retsinát kortyolgatva, mi mást? Főételnek egy kis haltálacska: nyelvhal roston, sült tintahal, garnélarák nyárson, kagyló, branzinó sörtésztában, vörös tengeri sügér. Hihetetlen kavalkád. És a faszénparázs égette íz mindenen! Már csak a görög nemzet iránt tanúsított tiszteletből ettünk még néhány nemzeti báránybordát is: ezt a szegény állatot senki olyan tökéllyel és ízesítéssel nem képes elkészíteni, mint egy görög szakács. A Kadaifi nevű diós-mandulás csemegét fagylalttal már csak félájult állapotban bírtuk szétteríteni agyonizgatott szájpadlásunkon. –
Környezet: hamisítatlan görög taverna Kiszolgálás: minden pincér házigazda Előételek: 170-890 forint Tengeri ételek: 890-6900 forint Húsok: 690-2290 forint
