Gondolatok a kastélyban

Nem mondható hagyománytisztelőnek Máté Gábor rendezése a Kamrában: a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc darab Szacsvay László jelmezén kívül nélkülöz minden békebeliséget. Horgas Péter díszletéből hiányzik a kastély, a szürreális szereplők játékából a szalonos társalgási stílus. Mindezt álomszerűen lebegő montázsok, olykor a Molnár által csak jelzett történések kiterítése hivatott pótolni. A nézőnek az az érzése támadhatna, hogy afféle alternatív színházi revübe csöppent, ám Lukáts Andor, Stohl András és Újlaky Dénes játéka, valamint a rendező gondolatai Molnárról nem engedik meg számunkra ezt a kényelmesnek tűnő megoldást. Helyzetgyakorlataik szórakoztatóak ugyan, ám a molnári drámatechnika széttördelése igencsak gyengíti ezek hatását. Máté filmszerű vágástechnikája éppen azon a határon van, hogy zavaró lehetne, szerencsére azonban a szerző sziporkázóan szellemes dialógusai nem hagyják magukat: a matéria felülkerekedik a ráerőszakolt szellemiségen. –