Lehet még az agyontárgyalt globalizáciióról újat mondani – ezt bizonyítja a nálunk is jól ismert angol közgazdász könyve. Pontosabban fogalmazva: a Hogyan alakítja át életünket a globalizáció alcímű, négy előadást közreadó kötet, ha nem is tartalmaz vadonatúj megállapításokat, a rendkívül szövevényes témának a szokványostól eltérő megközelítésével nem (csak) a közkeletű vonásait helyezi reflektorfénybe.
A szerző szerint félreértésekre és téves magyarázatokra vezethet, ha a globalizációnak csaknem kizárólag gazdasági hatásokat tulajdonítanánk, mert a legfeltűnőbb gazdasági változások mellett nem szoríthatók háttérbe a politikai, technológiai és kulturális következmények sem. Beleértve életünk intim és személyes vonatkozásait, így a családban, a házasságban, a szexualitásban végbemenő változásokat is. Giddens nem tekinti tragédiának a hagyományos család sok helyütt tapasztalható felbomlását, sőt úgy véli: a szegény országokban éppen a férfi és női szerepek átalakulása, a nők egyenjogúsága lehet a gazdaságot – és a demokráciát – előrevivő legfontosabb erő. Megkülönböztetett fontosságot tulajdonít egyébként a globalizáció demokrácia elterjesztésében vállalt szerepének. Nem tagadva az érett demokráciákban tapasztalható jelenséget, a politikai intézmények és a politikusok iránti bizalom csökkenését, s éppen ezért “a demokrácia demokratizálását” tartja nélkülözhetetlennek. Ez pedig magában foglalná a civil társadalom szférájának, a családnak, a nem gazdasági intézményeknek a megerősítését, valamint ezzel együtt egy erős civil kultúra kialakítását, amire a piac amúgy sem képes. Szükség van tehát a kormány, a gazdaság és a civil társadalom közötti egyensúly megteremtésére. (Magvas gondolat!)
Napjainkban már közhely ugyan, még ha némely szélsőséges politikusok másképpen is vélekednek, hogy “a világot ma sokkal inkább az egymásrautaltság jellemzi, mint egy évszázaddal ezelőtt”. Következésképpen mindazok a kockázatok és veszélyek, amelyek fenyegetik az egyes embereket, sőt magát az emberiséget is, nem állnak meg az országhatároknál. Egészen a jelen időkig az emberek elsősorban a külső, azon belül is leginkább az olyan természetből eredő kockázatok miatt aggódtak, mint a rossz termés, árvíz, éhínség, földrengés. Jelenleg azonban már “olyan világban élünk, amelyben a magunk által teremtett veszélyek fenyegetőbbek, mint azok, amelyek kívülről erednek”. Világossá vált, hogy a tudományos-technikai fejlődés sem “csupán” boldogabb életet hoz zsugorodó Földünk lakóinak, hanem olyan katasztrófákat is, mint a csernobili nukleáris baleset, vagy az Angliában kitört kergemarhakór. És a sok közül említsük még a genetikailag módosított élelmiszerek fogyasztásának, a kemikáliák mezőgazdasági felhasználásának hosszú távú, ismeretlen hatásait a környezetre és mindannyiunk egészségére. De ne felejtsük ki a nukleáris fegyverek elterjedésének fenyegetéseit, avagy a világ gazdasági, pénzügyi rendszere összeomlásának rémét sem. Sajnálatosan tudomásul kell tehát vennünk – hangsúlyozza a professzor -, hogy a tudományos haladásból, a társadalmi változásokból származó “haszon és veszély mérlegelhetetlen”.
Ilyenformán egyértelmű a következtetés: a globalizáció és annak veszélyei közvetlenül érintik a nemzetállamokat. Ezért (is) időszerűvé vált identitásuk, szuverenitásuk átgondolása, hiszen “a nemzet túl kicsi a közös nagy problémák megoldásához”. És itt “lép be a képbe” az Európai Unió, amely ugyan “élen jár a kormányok feletti kormányzás kialakításában”, viszont – Giddens szerint – se nem szövetségi állam, se nem egy szuper nemzetállam, de nem is csak nemzetek társulása. Saját maga “sem teljesíti azokat a demokratikus kritériumokat, amelyeket tagjaitól megkövetel”, mégis – állítja – “aktívan hozzájárulhat az államokon belüli, valamint az államok közötti demokráciához”. Összefoglalva: a nem is oly régen nagy vihart kavart “Harmadik út” illusztris szerzője (Figyelő, 1999/22. szám) most egy tömör, világos és elgondolkodtató könyvet írt. –
