Az idei nyár egyértelmű dilije a rafting. A gyorsvizű osztrák, szlovák és szlovén folyókon egy ilyen bátorságpróba nekünk magyaroknak sem kerül többe 7-10 ezer forintnál. Cserében valódi veszélyekkel nézhetünk szembe: a sziklás szurdokok zúgóin elég egy pillanatnyi kihagyás a boruláshoz. Hogy eddig nem történt nagyobb baj ebben a szabadidős sportágban, az a tapasztalt túravezetőknek és az általuk biztosított komplett felszerelésnek – termoruha, termocipő, mentőmellény, bukósisak – köszönhető. Ahol ezt megpróbálják elsumákolni, ott holmi rosszul értelmezett hősködésből semmi esetre se szálljunk csónakba.A valószínűtlenül alacsony ár itt is figyelmeztető jel lehet.
A júniustól októberig tartó főszezonban a vadvízi evezés mellett kipróbálható a legújabb két őrület: a canyoning és a hydrospeed. Ez utóbbihoz a már említett védőfelszerelés mellett mindösszesen egy műanyag ,,úszódeszka” szükséges, arra ráhasalva szánkázhatunk végig őrületes sebességgel a folyón. Érdekes módon – bár az ember közvetlenebbül érezheti a természet erőit – ez a kaland feleannyiba kerül, mint a raftingolás. Kristálytiszta türkizkék víz, fehér sziklák, dús növényzet – ilyen díszletek közt kapaszkodik fölfelé a canyoning túrázó. Ez a műfaj nem más, mint a vízeséses folyóvölgyek, a kanyonok bejárása. Elsőre persze durvának tűnhet, amikor a vezető teljes védőfelszerelésben felhajtja az embert a kiszemelt folyószakaszhoz vezető hegyi ösvényeken, de a 15 ezer forintos élményért bizony meg kell dolgozni. Ami ezután jön, az a hegymászást, az úszást, ugrást magában foglaló folyamatos őrület. Az akár tízméteres vízeséseken való leereszkedés nem kis elszántságot követel, ráadásul a terep adottságai folytán az első néhány méter után már vissza sem lehet fordulni. –
