Café Klimt persze nem létezik, az előző (most már így kell írni) századforduló nagy osztrák festőjéről nem neveztek el Bécsben kávéházat.#<# (Bár nevezhettek volna, hiszen a pesti Gerbeaud-t is Vörösmarty Cukrászdának keresztelte klasszikus műveltségben járatos pártállamunk.) Egyszóval néhány napot Bécsben töltöttem a hónap elején, nem kis részben éppen azért, hogy megnézzem azt a retrospektív Gustav Klimt kiállítását, melyre az osztrák műértők negyven éve várnak. (Elég sok műértőjük van, mert kígyózó sorokban kell állni, hogy bekerüljünk a Belvedere-be.) A szecesszió nagymestere (1862-1918) szó szerint tömegeket vonz. Különösen, hogy a retrospektív tárlat címe: "Klimt és a nők". Ami azért is rendben van, mert Klimt a világról a magáét legfőképpen ezerarcú nőalakjaiban festette meg. Szinte új helyzetet teremtett a nőnek a festészet történetében, éppen azért, mert mindent bennük és általuk látott és láttatott. Véleménye és variációinak tömege beláthatatlanul sokrétű és gazdag az imádott és gyűlölt, az istenített és démonizált, úgynevezett gyengébb nemről. (Ha valakinek netán kétségei volnának afelől, hogy ez a "gyengébb nem" minősítés stimmel-e valójában, nézze meg a Klimt asszonyképeit, azok majd meggyőzik, hogy egyáltalán nem stimmel.)
De a lényeg, amit mondani akarok, nem valamiféle zanzásított műkritika, hanem az, hogy így kell kiállítást, így kell művészetből szenzációt csinálni! Kis túlzással kimondható, hogy ma Bécsben minden Klimtről szól. Nem csak a várost elborító plakáterdő miatt. (Lám, nem csak Pepsit, lottót és szárnyas betétet lehet lenyűgözően reklámozni.) A tudtommal legnagyobb példányszámú napilap, a Kurier, különszámot jelentett meg, tele színes Klimt-reprodukciókkal, fotókkal, cikkekkel, az egész szám a festőről szól. Természetesen pompás a katalógus. Albumok, dokumentumok, beláthatatlan mennyiségű irodalom. Emléktárgyak tömege: Klimt-nyomatú selyemkendőktől Klimt-esernyőig, tízezer darabos puzzle-tól (“ma a Danaé combját rakja ki a gyerek”) a Klimt-karóráig, minden elképzelhető tárgyon és bigyón Klimt, Klimt, Klimt!
• Környezet:
magas stíl
• Hangulat: vad erotika
• Étkezés: bürgerlich
A tudatba hatolás eléggé amerikai, de akit így népszerűsítenek, a század egyik legnagyobb művésze. És amikor kigyönyörködjük magunkat csodás aszszonyalakjain, megnézzük az elődöket és a kortársakat is egy másik teremben (rendezés!) – pihenőül, éhesen, átbandukolunk a Belvedere étterembe és kávéházba, mely csilláros eleganciával vár, s ahol még az étlap is a híres-nevezetes “Csók” teljes értékű reprodukciójába csomagolva kínálja kifogástalan ételeit. Előételnek a görög parasztsaláta szerény, de korrekt, a májgombócleves bécsiesen kedélyes és házi jellegű, a spenótos juhsajt rétes kimondottan pikáns. Egyébként az egész kirándulást két pompás nő kíséretében abszolváltam, úgyhogy a mester elégedett lehetett. S az egyik hölgy karján azóta egy szép Klimt-óra díszeleg.
