Van, aki ahhoz hasonlította a járulékigazigatóságok új számítástechnikai rendszerre történő áttérését, mint amikor a bicikli helyett repülőre ültek az emberek. Ebben lehet némi túlzás, nem kizárt azonban, hogy az új évezred küszöbén Magyarország válhat követendő példává a közép-európai országok előtt. Legalábbis a tekintetben, hogy milyen gyorsan és határozottan kell egy hatóság kezébe adni az adó- és járulékügyekkel kapcsolatos – egyébként nem túl vonzó, de annál munkásabb – feladatot, s ezt követően miként kell ezt a “mamut beszedő szervezetet” ésszerűen és hatékonyan működtetni. Amióta ugyanis tavaly január óta átírták a járulékigazgatóságok cégtábláit, s lényegében percek alatt bekebelezte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) a társadalombiztosítás 3200 emberét, s az ősszel, ugyan nagy nehezen, de végre pont került a vagyonmegosztásra is, egyre gyakoribb a külföldiek részéről megnyilvánuló érdeklődés: miként is oldották meg a magyarok, milyen előnyei vannak az egyébként két különböző jellegű kötelezettséggel kapcsolatos feladatok központosításának? S nem csupán a volt szocialista országok érdeklődnek, hanem például a francia adóhatóság szakemberei is kíváncsiskodtak már.
Az ötlet egyébként – hogy az állam felé fennálló többféle kötelezettséget egy szervezet szedje be, tartsa nyilván, ellenőrizze, hajtsa be a hátralékot, képviselje az államot felszámolási eljárásokban, csődtárgyalásokon – nem rossz, s persze nem is teljesen új keletű, csak éppen megvalósításához korábban hiányzott a politikai akarat (lásd külön írásunkat). Mert önmagában tényleg nincs sok értelme annak, hogy a csődtárgyalásokon az adóhatóság, a vámhivatal és a tb képviselői egymás mellett üljenek, miközben mindegyik az állami követelés kielégítésén ügyködik.
Az Orbán-kormány programja már 1998 nyarán egyértelművé tette, hogy a járulékügyekben legnagyobb “ellen-állónak” tekinthető tb-önkormányzatokra a megszüntetés vár, a járulékbeszedést pedig mindenképpen megreformálják. A tb-önkormányzatok felszámolását követően azután gyorsan pörögtek az események: a meggyengült tb augusztus 14-től a Simicska Lajossal – a miniszterelnök egyik legfőbb bizalmasával – megerősített adóhivatallal találta magát szembe. A végeredmény nem volt kétséges: az APEH már 1999. január elsejétől magához vehetett járulékügyekben lényegében mindent, amit csak akart. Így aztán már egy éve a feladatai közé tartozik a járulékok beszedése, nyilvántartása, ellenőrzése is. Ezt a munkát tavaly még a korábbi járulékigazgatóságok végezték – változatlan személyi, technikai feltételekkel -, vagyis csupán átfestett cégtáblák alatt zajlott a munka. Szervezetileg az adó- és járulékigazgatóságok között egyetlen közös pont volt: az igazgató személye. Kevés olyan feladata volt a két hatóságnak, amelyet – törvényi rendelkezések híján – egységesíteni tudtak volna. A kivételek egyike volt a behajtás, a végrehajtás egységesítése. “Ennek is köszönhető, hogy közel 110 milliárd forint tartozást sikerült behajtani, jóval többet, mint a megelőző évben” – állítja Varga Árpád, az APEH szakmai elnökhelyettese. A teljes járulékintegráció azonban csak ez évtől valósul meg. Az elnökhelyettes reményei szerint a most bevezetett intézkedések jóval több előnnyel, mint hátránnyal járnak majd az adózók számára. Az előnyök főleg egyszerűsítésként jelennek meg: így például egyetlen bevallást kell beadni, amelyben az adó- és járulékkötelezettségéről egyaránt számot ad az adózó. A bevalláson csak az adószámot kell feltüntetni a vállalkozásoknak, a törzsszámot nem, az meg is szűnik. Egy folyószámlán tartja nyilván az adóhatóság az adózó valamennyi adó- és járulékkötelezettségét, befizetését, s annak “állásáról” évente egyszer mindenkinek kimutatást ad. Probléma esetén egy helyre kell menni folyószámla-egyeztetésre, ahol valamennyi adó- és járulék alszámla megtekinthető. Szintén nagy könnyebbség: az adózók egy helyen megkaphatják az igazolást arról, hogy sem adó-, sem járuléktartozásuk nincs. Fontos változás az is, hogy általában együtt jelenik majd meg a vállalkozásnál az adó- és a járulékellenőr, s nem két külön időpontban “zaklatják” az adózót. Ugyanakkor persze ez jelenthet hátrányt is, amennyiben egyszerre adó- és járulékügyekben is kutakodnak az ellenőrök.
A szervezeti változásokat leginkább a fővárosban érzékelik majd az adózók, hiszen az APEH Fővárosi és Pest Megyei Járulék Igazgatósága lényegében megszűnik. Az APEH négy budapesti igazgatóságához kell járulékügyekben is fordulni. Vidéken pedig az APEH megyei igazgatóságán érdemes az év eleje óta minden adó- és járuléküggyel kapcsolatos dolgot intézni. Így az 1999. december havi jövedelmek után fizetendő járulékok bevallását is már ezen igazgatóságokhoz kell eljuttatni, azonban egyebekben – befizetési, bevallási rendben – csak a 2000. januári jövedelmek utáni járulékok esetében lesz változás. Az adózás rendjéről szóló törvény január elsején hatályba lépett módosításait a járulékbefizetés és -bevallás vonatkozásában ugyanis csak ezen járulékok esetében kell először alkalmazni, amelyek befizetési határideje egyébként február 12-e lesz.
A járulékintegráció jegyében bevezetett változtatások, egyszerűsítések nyomán Varga Árpád bízik benne, hogy az idén olyan feladatokra is jobban tudnak majd koncentrálni, amelyekre a korábbi években kapacitáshiány miatt nem igazán volt lehetőségük. Így például a mulasztási bírságnak a törvény szerint félszáz tényállása van, azonban eddig alig húszat alkalmaztak a gyakorlatban. Az ésszerűsítésekkel felszabaduló kapacitások egy részét a kirendeltségek számának növelésére szeretnék fordítani. Az előző évinél jóval több nyugtaellenőrzést is tervbe vettek, s az egyszerűsített ellenőrzések számát is jelentősen növelni kívánják. S hogy minél több átfogó adóellenőrzésre is sor kerülhessen, nagy hangsúlyt helyeznek majd a dolgozók képzésére is. Az elnökhelyettes reményei szerint az év vége felé már az is kiderül: milyen további ésszerűsítéseket lehet tenni annak érdekében, hogy az adóhatóság a járulékigazgatóságok “bekebelezése után” minél hatékonyabban végezhesse munkáját.
