Kamaszkorának nagy részét a berlini fal árinyékában töltötte Vahl Tamás. A kelet-berlini magyar kereskedelmi kirendeltség ablakai a Brandenburgi Kapura néztek, de el lehetett látni a nyugati városrész központjáig is, ahol az Europe Center toronyházának tetejéről a Mercedes csillaga ragyogott. A két világrendszer legjobban őrzött határán eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul, hiszen valóban nagy távlatokat ismert meg már tizenévesen is. A kalandvágy is némi szerepet játszott abban, hogy az informatikai kormánybiztosi pozíció elfogadásával kacérkodott – ismeri el Vahl Tamás. Ám amilyen gyorsan a legfőbb esélyessé vált, ugyanolyan hirtelen jelentette be, hogy kiszállt a posztért folyó versengésből. Környezete az első pillanattól fogva óvatosságra intette, ami nemcsak annak szólt, hogy a kormánybiztosi jövedelem töredéke annak, amelyet a számítástechnikai multik juttatnak magyarországi vezető menedzsereinek. A politikai tevékenység szabályai sokban eltérnek a gazdasági élet megszokott menetétől, s éppen ezért sokan óvták a “komisszári” munkától. Vahlt azonban pontosan a másság vonzotta, hiszen közel másfél évtizede transznacionális cégek magyarországi leányvállalatainál dolgozik, s úgy érezte, karrierje szempontjából szerencsés, ha új közegben is bizonyítani tud.
Persze a kormánybiztosi munka csak részben lett volna más, mint Vahl Tamás korábbi feladatai, hiszen – mint mondja – eddigi munkahelyein is sokat kellett építkeznie. Valószínűleg a nagy lépték is vonzó volt a korábban diplomata álmokat is dédelgető menedzsernek, egy olyan korszakban, amikor az információs társadalom alapjait kell lefektetni. Az sem mellékes, hogy most kormányfői támogatottságot kap a számítástechnika, vagyis volt esély a sikerre. A politikai életben is elkelne némi versenyszemlélet, hiszen az a konkurenciaharc, amely már ősidők óta folyik a cégek között, egyre inkább érzékelhetővé válik az országok között is.
Hogy aztán mégis miért lépett vissza? Ő maga most is kitart a “hivatalos” indoklás mellett: volt egy határidő – amelyet egy másik, szintén vonzó ajánlat elfogadására, illetve elutasítására kapott -, s mivel nem akart “a két szék között a pad alá” esni, ezért a biztos mellett döntött. Az egyelőre még nem publikus, hogy mire is cserélte be a kormánybiztosi rangot, de nyílt titok, hogy az SAP magyarországi ügyvezetői posztjának betöltésére készül, amióta tavaly tavasszal a céghez került. Bejelentés csak július közepén várható, de a konkrét kérdésre – átveszi-e a német szoftveróriás magyarországi leányvállalatának irányítását – válaszként csak mosolyog.
VÉLETLENÜL. Azt, hogy egy vállalat élére kerüljön, időszerűnek tartja a 39 éves kereskedelmi szakember. Nem elsősorban azért, mert ma sok a harmincas éveiben járó ügyvezető és vezérigazgató nálunk, hanem mert az elmúlt években végigjárt egy klasz- szikusnak mondható karrierlétrát, mégpedig az informatikában, ahová – bár már a nyolcvanas években is érdekelte ez a téma – “szerencsés véletlen” folytán csöppent. Az orvosi műszerek értékesítésével foglalkozó szakember felvételi beszélgetésre ment a Siemenshez, ahol éppen akkor jártak a müncheni számítástechnikai részlegtől is, hogy magyar munkatársakat keressenek. Vesztenivalója nem volt, így beült még egy interjúra, ami után gyakorlatilag eljegyezte magát az informatikával. “Amíg a Siemensnél dolgoztam, nem állt szóba velem az a kolléga, aki az orvosi műszerek értékesítésére hívott. Amúgy azonban nem bántam meg a döntést” – értékeli az akkor hirtelen jött elhatározását 13 év elmúltával Vahl Tamás.
A Siemenstől az SAP-ig hosszú volt az út, több multit is megjárt, de ez már csak azért sem okozott számára nehézséget, mert az amatőr maratonista Vahl nem fél a távolságoktól. A hosszútávfutás amolyan hiánypótló mozgás, mert korábban megszállott focista volt. Mígnem 1992-ben megsérült és meg kellett műteni a térdét. Ekkor “fanyalodott” rá a futásra, s fél év után teljesítette első maratoniját. “Gyakorlatilag nem volt olyan sportág, amelyet eddig ne próbáltam volna ki” – vallja be; mostanában a görkorcsolyázás is kedvelt időtöltése. Olyannyira, hogy nem rest külföldi útjaira is magával cipelni a görgős cipőt, s a tárgyalások után megtesz néhány kört.
KIHÍVÁSOK. A sport és a kemény menedzseri munka jól kiegészíti egymást, annál is inkább, mert mindkettőnél azonnal és pontosan mérhető az eredmény. Nulláról persze nem nehéz nagy növekedést produkálni, éppen ezért fontos számára, hogy stratégiailag megtervezhesse azt, amire vállalkozott. Amikor tavaly ugyanolyan pozícióba váltott, amelyben korábban a Hewlett-Packardnál dolgozott, döntésében komoly szerepet kapott az a körülmény, hogy az SAP-nál elfogadták a hosszú távú tervezésről vallott nézeteit. Nemcsak az a fontos, hogy a havi és a negyedéves eredmények megfelelnek-e a tervnek, de az is, hogy a most elvégzett munka megteremti-e a cég jövőjét. “Ez általában is igaz – mondja Vahl Tamás -, most azonban fokozottan, hiszen az egész számítástechnika forradalomszerű robbanáson megy keresztül.” Az SAP-ra is igaz ez, hiszen a cég korábbi üzleti filozófiája – vagyis, hogy csak szoftvereket fejleszt, a többit pedig partnereire bízza – globális szinten is változóban van és ez a kihívás a magyar leányvállalatnál is nagyon csábító.
Vahl Tamás eddigi sikereinek talán egy titka van: 100 projekt közül ki tudja választani azt a hármat, amelyek valóban megvalósíthatóak. Ráadásul konkurensei is elismerik, hogy ezeket aztán általában meg is valósítja: még a Siemensnél elérte, hogy a nagygépek (mainframe) honi piacán leelőzzék az IBM-et. Aztán az IBM-hez kerülve a “kék óriás” itteni eladásai duplázódtak meg tevékenysége idején a hozzá tartozó, úgynevezett ipari területen. A Hewlett- Packardnál eltöltött időszak is eredményesnek mondható, hiszen a dol- lárban mért forgalom megnégyszereződött.
Az, hogy karrierjét – a kezdeti szerencsés véletlen óta – tudatosan alakítja, világos. A jövőről alkotott elképzelése is minden valószínűség szerint már kirajzolódtak, bár erről aztán végképp nem szívesen beszél. “Koncentráljunk csak a következő feladatra – mondja kitérőleg -, s öt-tíz év múlva meglátjuk.”
Olyan ez mint a maratoni, messze a cél.
VAHL TAMÁS
39 éves, 1983-ban végzett a Kereskedelmi Főiskolán. Különböző külkereskedelmi cégeknél eltöltött időszak után 1987-ben a Siemenshez igazolt. Onnan rövid – egy német bank számítástechnika leányvállalatánál tett – kitérő után 1993-ban az IBM-hez ment értékesítési vezetőnek. 1995 és 1999 között a Hewlett-Packard kereskedelmi igazgatója volt, s tavaly ugyanebbe a pozícióba váltott az SAP-hoz.
