Két elfoglalt üzletember – egy ciprusi és egy angol úr – utazott Budapestre a Milford Holdings részéről a BC közgyűlésére. Egy éjszakát itt töltöttek, másnap a West End City Centerben lévő Hilton szállodában a közgyűlés kezdete előtt néhány perccel visszavonták cégük eddigi – a közvélemény számára meg nem nevezett – képviselőjének meghatalmazását, majd távoztak. Pedig a részvényesi találkozót az ő kezdeményezésükre hívták össze. Meglehetősen bizarr volt, amint két felbőszült kisrészvényes – Horváth György és B. Szabó Gábor – rögtön a közgyűlés megnyitása után a Milford meghatalmazott képviselőjének jelenlétét hiányolta, holott eddig a magyar sajtó arról cikkezett, hogy az írországi bejegyzésű offshore cég megjelenésének legfőbb kárvallottjai a kisrészvényesek lehetnek. Persze rövidesen kiderült, hogy a fent nevezett urak amúgy a Milford magyarországi jogi képviselői.
ÜTKÖZÉSEK. A közgyűlés nem nélkülözte tehát a botrányos jeleneteket, noha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF) az előző nap megtartott egyeztetés után békésebb lefolyás is elképzelhető lett volna. A PSZÁF ugyanis november 21-i határozatában a BC valamennyi részvényesét “a birtokukban lévő részvények tényleges tulajdonosainak hitelt érdemlő módon történő bemutatására, illetve közvetett tulajdonlás esetén a szerződéses kapcsolatok érdemi feltárására” szólította fel. A PSZÁF összehívta a BC nagyrészvényeseit, s konzultált a cég igazgatóságával is. A közgyűlés előtt körvonalazódni látszott egy kompromisszum, amely szerint a tulajdonosok a rendkívüli közgyűlés elhalasztásáról döntenek, ugyanakkor a BC igazgatósága vállalja, hogy a társaságot ebben az időszakban a szokásos üzletmenetnek megfelelően irányítja és tartózkodik bármilyen szokatlan lépéstől.
A részvényesek – amelyeknek, a nem szavazó Milfordot is beleértve, 57,6 százaléka regisztráltatta magát – végül 54,6 százalékos szavazati aránnyal elfogadták az igazgatóság előterjesztését a közgyűlés elhalasztásáról.
A felügyelet, s vélhetően a BC igazgatósága, így haladékot kapott, a közgyűlési döntésnek azonban számos szépséghibája van. A Milford képviselői ugyanis nevük elhallgatását kérő szakértők szerint azért próbálták meg néhány perccel a közgyűlés megkezdése előtt visszavonni regisztrációjukat, mert két olyan társaság regisztrációja sem volt sikeres, amelyek a feltételezések szerint velük együtt szavaztak volna. Az egyik ilyen egy vegyipari befektetésekre szakosodott osztrák cég, a 16,1 százalékkal rendelkező Central European (CE) Oil & Gas Company. Jogi képviselőjük, Posztl András véleménye szerint a BC igazgatóságának érvei – miszerint meghatalmazásuk érvénytelensége miatt tagadták meg a cég regisztrációját – jogilag nem megalapozott. A részvételi lehetőség megtagadása miatt tiltakozott az orosz MDM bank is, amely a BC-papírok 8,5 százalékával rendelkezik. Kovács F. László a BC elnök-vezérigazgatója azonban arra hivatkozott, hogy a bank egyáltalán nem jegyeztette be magát a megadott időpontig a részvénykönyvbe.
A közgyűlés után nyilvánvaló, hogy a Milford Holdings, a CE Oil & Gas és az MDM együttesen több mint 49 százalékkal rendelkezik. Noha a három cég között első látásra semmilyen kapcsolat nincsen, a PSZÁF mégis nemzetközi vizsgálatot folytat, mivel több jel is utal az értékpapírtörvény felvásárlási rendelkezéseinek megsértésére, amelyek előírják, hogy amennyiben egy befektető vagy befektetői csoport 33 százalékos részesedést szerez egy nyilvános társaságban, felvásárlási ajánlatot kell tennie a többiek felé.
A közgyűlés előtt a Sibur nevű orosz vegyipari vállalat – amely vételi opcióval rendelkezik a Milford részvényeire – közzétette a közép- és kelet-európai vegyipar konszolidálására vonatkozó elképzeléseit. Éppen ezért továbbra sem világos, hogy a Sibur vagy a Gazprom miért nem jelennek meg szakmai befektetőként, s miért nem tesznek nyílt felvásárlási ajánlatot?
TALÁLGATÁSOK. A jelenlegi helyzet számos találgatásra ad alkalmat, az egyik ilyen szerint a BC-részvények zömét kezükben tartó három társaság mögött valójában az orosz vegyipari cégek menedzsmentje áll, s a valós vásárlók – vélhetően ugyancsak a szóban forgó orosz cégek – csak akkor jelennének meg kivásárlási ajánlattal, ha a részvények legnagyobb része már a három stróman cégnél lenne. A folyamatot egy kierőszakolt vezetőváltás a részvényárak esése révén tovább “segítené”.
Egyelőre nem világos, nyert-e a jelenlegi menedzsment és a kisrészvényesek köre a halasztással. Elérhető-e ily módon a felvásárlási ajánlat? Szakértők szerint nyugaton hasonló esetek azért sem fordulnak elő, mert egy nyíltan vállalt felvásárlással mindenki jobban járhat. Ha ki lehet mutatni közvetett kapcsolatot a három cég mögött, az minden bizonnyal precedens értékű lesz a magyar tőkepiacon.
