Gazdaság

BRÜSSZELI ORSZÁGÉRTÉKELÉS ÉS BŐVÍTÉSI MENETREND – Utat mutatnak

Csatlakozási időpont helyett csupán tárgyalási "útitervet" adott az Európai Bizottság a tagjelölteknek. Vigaszul az országjelentésekben az idén is Magyarországnak jut a legtöbb dícséret.

Midőn jövőre újra tárgyalóasztalhoz ülnek az Európai Unió (EU) és a tagjelölt országok küldöttségei, annak a tévénézőnek a bőrében érezhetik majd magukat, aki egy unalmas stúdióbeszélgetésről átkapcsol egy izgalmas akciófilmre. Az EU “kormányának” is nevezett brüsszeli bizottság a múlt héten olyan forgatókönyvvel rukkolt elő, amely 2001 első félévétől véget vetne a tagságra pályázók által oly sokat kifogásolt “alibi tárgyalásoknak”, s megnyitná az utat a kemény érdemi alkudozások előtt.

A tagjelöltek szinte egybehangzóan üdvözölték a Günter Verheugen bővítési biztos irányítása alatt kidolgozott stratégiai dokumentumot. Az a következő 18 hónapra precíz menetrendet vázol fel a tárgyalások folytatására, kielégítve az unióba igyekvő államoknak azt a kívánságát, hogy a folyamat váljék kiszámíthatóbbá. A december eleji nizzai EU-csúcs résztvevői elé kerülő kezdeményezés – amelyet a brüsszeli zsargonban “útitervként” (road map) emlegetnek – arra sürgeti a tagállamokat, hogy legkésőbb 2002 közepéig valamennyi tárgyalási fejezetben hozzák a tagjelöltek tudomására érdemi álláspontjukat, s lehetőség szerint fejezzék is be az alkudozást az említett témakörökről. A végrehajtó testület az útleírás alapján kivitelezhetőnek tartja, hogy az EU a legfelkészültebb országokkal még 2002 folyamán lezárja a tárgyalásokat, ami lehetővé tenné, hogy “2002 végétől új tagokat üdvözöljön a közösségben”. Már a múlt évi jelentésben is szerepelt a tárgyalások esetleges 2002. évi befejezésére való utalás, csakhogy ez a dátum menetrend híján akkor még a levegőben lógott, ráadásul nem kapcsolták össze semmilyen, a tagság bekövetkeztére utaló idősíkkal.

Brüsszel e javaslata mindazonáltal tarthatatlanná teszi azt a Magyarország és más tagjelöltek által korábban hangoztatott kívánságot, hogy az unió a legérettebbnek bizonyuló pályázókkal 2001 végéig fejezze be a csatlakozási tárgyalásokat. Igaz, Budapest álláspontja az utóbbi időben úgy módosult, hogy már csupán a tárgyalások 2001-es lezárása lehetőségének kimondását kérte az uniótól. Juhász Endre brüsszeli magyar EU-nagykövet szerint ezt a lehetőséget a most közzétett bizottsági dokumentum sem zárja ki, hiszen az a gyorsabban haladó jelöltek esetében elképzelhetőnek tartja az eltérést az útitervtől. A diplomata azonban elismeri, hogy a gyakorlatban alighanem elkerülhetetlen lesz a csúszás. Ám a 2003-as csatlakozás szerinte még így is tartható. “A felvázolt forgatókönyv alapján létezik egy út a 2003-as bővítéshez, még ha vékonyka is az az út” – fejtette ki Juhász Endre a Figyelőnek, emlékeztetve arra, hogy a legutóbbi bővítéskor a három újonnan belépő ország 1994. június elsején írta alá a csatlakozási szerződést, majd 1995 januárjában már taggá is váltak a közösségben. Ez a szcenárió persze villámgyors parlamenti ratifikációkat feltételez a tagállamokban.

A magyar nagykövet azonban nem feltétlenül 2003 eleji belépésre gondol: az év közben megvalósuló tagfelvételt véleménye szerint nem tiltja az EU-szerződés, miként költségvetési szempontok sem szólnak ellene.

A bizottsági dokumentum, bár nem töri meg azt a tabut, hogy a jelenlegi helyzetben “céldátumokról nem beszélünk”, mégis akarva-akaratlanul elárulja, milyen bővítési idősík jár a végrehajtó testület tagjainak a fejében. Sokaknak feltűnt, hogy Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke az országértékelések átadásakor mondott beszédében azonosulni látszott az Európai Parlamentnek (EP) azzal a kívánságával, miszerint az új tagországok képviselői már részt vehessenek a 2004 nyarán esedékes EP-választásokon. Megfigyelők szerint Brüsszel ezzel első ízben szűkítette időhatárok közé a tárgyalások lezárását és a lehetséges tagfelvételt (2002-2004).

Bár a bizottság alapelve, hogy sohasem rangsorol, az előző évekhez hasonlóan az idei országértékelésekben szereplő minősítések is jól kivehető különbségeket mutatnak a tagjelöltek között. A gazdasági szempontból magasabb osztályba sorolt Ciprustól és Máltától eltekintve a közép- és kelet-európai tagjelöltek közül a tavalyihoz hasonlóan az idén is Magyarország zsebelte be a legtöbb dicséretet. Miközben a csatlakozás politikai kritériumait tekintve meglehetősen homogén a társaság – egy-két kivételtől eltekintve még a hiányosságok is ugyanazok: korrupció, igazságszolgáltatás gyengesége, romák helyzete és hasonlók -, gazdasági téren észrevehetően nagyobb a szórás.

Magyarország, Észtország és Lengyelország immár nemcsak végérvényesen műkődőképes piacgazdaság, de Brüsszel megítélése szerint taggá válva rövid időn belül képes lesz megbirkózni az uniós belső piac versenykihívásaival. A tavalyi országjelentés ezt még csak középtávon (3-5 év alatt) tartotta elérhetőnek, és kevésbé egyértelmű jelét adta a működőképes piacgazdasági státus elismerésének. Csehország és Szlovénia továbbra is lépéshátrányban van az első hatos csoport többi tagjával szemben – legalábbis Brüsszel értékelése szerint. Ezt jelzi, hogy bár a cseheket és a szlovénokat szintén képesnek tartják már rövid távon a belső piaci versenyben való helytállásra, esetükben mégis több a “ha”.

A “luxemburgi hatosfogat” tagjai közül a cseheknek okozott a legnagyobb csalódást az idei bizonyítvány, pedig hírek szerint még a jelentés publikálása előtti utolsó napokban is megpróbáltak javítani a mérlegen. A “helsinki hatok” közül Lettország ezúttal nem tudta megismételni tavalyi jó teljesítményét, Szlovákiát és Litvániát viszont először minősítették piacgazdaságnak. Az előzetesen vártnál pozitívabbá sikeredett Lengyelország értékelése, amiben a rosszmájúak szerint politikai megfontolások is közrejátszottak. Románia viszont stabilan őrzi utolsó helyét a mezőnyben.

Magyarország az idén elsősorban figyelemre méltó makrogazdasági teljesítményével vívta ki az Európai Bizottság elismerését. Budapest azon néhány tagjelölt közé tartozik, ahol már a közösségi jogszabályok alkalmazási feltételeinek megteremtésében is biztató eredményt képesek felmutatni. A romakérdés ugyan a figyelem középpontjában áll, de az e téren tapasztalt hiányosságokat a bizottság kevésbé kritikusan szemléli, mint azt néhány héttel ezelőtti jelentésében az Európai Parlament tette. Verheugen szerint nem specifikusan közép-európai problémáról van szó. A kormány médiapolitikájával kapcsolatos tavalyi bírálat is mintha megszelídült volna az idei értékelésben, amely a médiatörvényre való hivatkozás nélkül megelégszik a kuratóriumi viszonyok ismertetésével és a politikai kiegyensúlyozottság hiányát inkább potenciális veszélynek tekinti, mintsem létező problémának. Az Európai Bizottság figyelmét ugyanakkor nem kerülte el, hogy az M3-as autópálya építésénél a kormány megkerülte a közbeszerzési törvényt. Visszatérő kritikaként fogalmazódott meg, hogy a központi bank függetlenségét még mindig nem a közösségi jogszabályokkal összhangban szabályozza a jegybanktörvény.

A tizenhárom tagjelöltet ért európai bizottsági bírálatokat a következő szempontok alapján szedtük csokorba:

1. A politikai kritériumok teljesítésével kapcsolatos gondok;

2. Makrogazdasági hiányosságok;

3. Egy-egy nemzetgazdasági ágat érintő gondok;

4. A jogharmonizáció és a jogalkalmazás hiányosságai

Ajánlott videó

Olvasói sztorik