Váratlan, ám annál értékesebb győzelmet aratott a német kormány, amikor az alsóházi jóváhagyás után a parlament felsőháza is igent mondott az ország történelmének eddigi legnagyobb adóreformjára. Közvetlenül a szavazás előtt még úgy látszott, hogy megismétlődik a június eleji kudarc – a Bundesrat akkor visszadobta a Hans Eichel pénzügyminiszter nevével fémjelzett javaslatot. Ám a kormánynak kemény lobbizással sikerült a maga oldalára állítania azokat a tartományokat, amelyeket a Szociáldemokrata Párt (SPD) és az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió (CDU) közösen irányít, s amelyek képviselői eddig rendszerint a CDU-frakcióhoz csatlakoztak. A 69 tagú felsőházban így végül 41-en voksoltak az adóreform mellett.
A 2001 januárjában életbe lépő ötéves program nyomán 2005-ben a közvetlen adókból az ideinél 56 milliárd márkával kisebb bevétel folyik be a szövetségi kasszába. A személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsát három lépésben 51-ről 42 százalékra, a legalacsonyabbat 22,9-ről 15 százalékra szállítják le, az így kieső összegeket azonban részben kompenzálja majd a fogyasztás erősödéséből származó magasabb áfabevétel. Az ellenzék a felső kulcs radikálisabb csökkentését szorgalmazta, de ehhez nem tudott hiteles finanszírozási forrást felmutatni. A szövetségi társasági adó 40-ről 25 százalékra mérséklődik, s bár ehhez hozzájönnek még az átlagosan 13 százalékot kitevő helyi adók, a kormány és független elemzők egyaránt arra számítanak, hogy a módosítás nyomán így is látványosan erősödni fog a Németországba irányuló működőtőke-beáramlás, így javulhat a foglalkoztatási helyzet is.
A rövid távon legnagyobb horderejű változtatásnak a közgazdászok azt tartják, hogy megszűnik a tulajdoni érdekeltségek eladását jelenleg terhelő, már-már büntetőintézkedéssel felérő 50 százalékos adófizetési kötelezettség. E teher eltörlése hatalmas lökést adhat a német vállalati és pénzügyi szektor szerkezetátalakításának, s elemzők egyöntetűen azt várják, hogy 2001-ben fúziók és felvásárlások sokaságára kerül sor, mivel az immár adómentes divesztíciókkal a társaságok megfelelő forrásokra tehetnek szert. A frankfurti tőzsdén ennek megfelelően számottevő erősödés követte a felsőházi szavazást; főként a pénzintézetek árfolyama emelkedett, amelyek az adómódosítás nyomán megszabadulhatnak a konszolidációt akadályozó vállalati érdekeltségeiktől.
Gazdaságkutatók szerint az adóreform már jövőre fél százalékponttal járulhat hozzá a német gazdasági növekedéshez, így a ráta a 3,5 százalékot is elérheti. Az új törvény ráadásul egész Nyugat-Európára hatással lehet, hiszen a többi állam – elsősorban Franciaország és Olaszország – most lépéskényszerbe került a tekintetben, hogy az adók módosításával tegye vonzóbbá saját üzleti klímáját. Nem véletlen, hogy néhány órával a Bundesrat döntése után Jacques Chirac francia köztársasági elnök máris felszólította a párizsi kormányt: dolgozzon ki a németországihoz hasonló adócsökkentési terveket a gazdasági növekedés élénkítése és a foglalkoztatás javítása érdekében. –
