A meghökkentő cím – fél siker. Tudja ezt Francis Fukuyama is, aki a The Great Disruption címet adta az idei könyvhéten megjelent könyvének. E kötet talán kisebb visszhangot fog kiváltani, mint előző műve, “A történelem vége és az utolsó ember”, de – várhatóan – így is tudományos bestseller lesz. Meg is érdemli. A rendkívül alapos felkészültségű, széles körű ismeretekkel rendelkező szociológus most is szintézisre, összegzésre törekedett. (Jelzi ezt a nagyigényű alcím: Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése). Ezt a célt szolgálja történelmi kitekintése, valamint a szerteágazó tudományágakat – közgazdaságtant, politológiát, demográfiát, pszichológiát, neurofizikát (!) – átfogó hivatkozások és példák sokasága.
KORSZAKVÁLTÁS. De hát milyen megfontolásokra is épül e vaskos kötet? Kiindulópontja az, hogy a vizsgálódásai terepét képező régióban, a gazdaságilag legfejlettebb országokban az utóbbi évtizedekben megtörtént az átmenet az ipariból az információs korszakba. Ez pedig olyan jelentékeny gazdasági, technológiai, kulturális változásokkal járt együtt, amelyek felbomlasztották a korábbi társadalmi rendet, fellazították a nemzeteket, családokat összetartó kötelékeket, kikezdték a kialakult társadalmi szokásokat és értékeket, megrendítették a bizalmat az államban és a legfontosabb intézményekben. Röviden szólva: bekövetkezett a társadalmi dezorganizáció, a Nagy Szétbomlás. Az okokról szólva idézzük a szerzőt: “A modern kapitalizmus lételeme, hogy széttörje a szabályokat és a régi társadalmi közösségeket és technológiákat elhajítsa az újabbak és hatékonyabbak kedvéért.” “Ha egy társadalom szerint Ťnincs határť a technológia fejlődésében, akkor nincsenek az egyéni viselkedésben sem, nő a bünözés, felbomlanak a családok, a szülők nem teljesítik kötelességeiket gyerekeikkel szemben, és a polgárok sem vesznek részt a közéletben.”
A Nagy Szétbomlás jellemzőit taglalva Fukuyama részletesen elemzi e folyamatok kísérőjelenségeit, így például a termékenység visszaesését, a többgenerációs együttélés ellentéteként korábban kialakult kétgenerációs, más néven nukleáris családok válságát, a válások növekedését, és mint az egyik fő veszélyt: a népesség várható csökkenését. Mindennek okait vizsgálva részletesen foglalkozik a munka jellegében bekövetkezett változásokkal, amelyek magukkal hozták a nők tömeges munkába állását, az információs kor által megnyitott karrierlehetőségeket, és ezzel a családon belüli szerepek átalakulását. Mindezért – persze csak részben – “felelőssé teszi a szexuális forradalommal egy időben megjelenő antibébi-tabletta széles körű elterjedését, illetve ennek következményeit a gyermekvállalásra, az etikai normákra”.
Következésképpen a szerző megkülönböztetett figyelmet szentel az emberek együttélését, együttműködését – és ezzel a társadalom életét is – szabályozó informális értékeknek, normarendszernek, a kultúrának, a “Társadalmi Tőkének”. Kiemeli a bizalom különleges jelentőségét is. Szemléletes megfogalmazása: a bizalom olyan, mint a gépolaj, amitől bármely csoport vagy szervezet simábban, hatékonyabban működik.
Fukuyama a Nyugat állapotáról, bajairól szóló meggyőző diagnózisának felvázolása után felteszi a kérdést, hogy mi következik a Nagy Szétbomlás után. Úgy véli: ki lehet jutni a kutyaszorítóból, elkerülhető a mind mélyebb erkölcsi romlás, a fenyegető társadalmi anarchia. A rendszer automatikus korrekciójára ugyan nem számíthatunk, de tudnunk kell: a kapitalizmus egyszerre rombolja és erősíti a normális kapcsolatokat, tehát rendet és új normákat is teremt, amelyekkel pótolja az elpusztítottakat. Az emberek pedig természetüknél fogva – ma még önérdekeik miatt is – mindenképpen erkölcsi szabályokat állítanak fel maguknak. Optimizmusra ad okot a szerzőnek az a vélekedése is, hogy “a Nagy Szétbomlás már kifutotta magát, és elkezdődött az új normarendszer kialakulásának folyamata”. Következik tehát a Nagy Újjáépítés kora, amelynek kialakításában – sok más mellett – a politikának és a vallásnak van meghatározó szerepe. A könyv végső megállapítása: “Az egyetlen okunk a reményre az ember roppant erejű veleszületett képessége a társadalmi rend újjáépítésére.” Hogy ez így lesz-e vagy sem – majd kiderül.
FÉLOLDALAS MEGKÖZELÍTÉS. A recenzens a Nagy Újjáépítéssel kapcsolatban hiányolja, hogy a jeles szerző a legfejlettebb államok társadalmi berendezkedésének, kívánatos etikai szabályrendszerének jövőjét tárgyalva eltekint a világ többi részétől. Figyelmen kívül hagyja ugyanis a globalizációs folyamatoknak a gazdaságilag legfejlettebb országokra óhatatlanul gyakorolt döntő befolyását. El lehet persze keseredni Nyugat-Európa népességének csökkenésén, miközben Földünket demográfiai robbanás, végzetes etnikai-nemzetiségi konfliktusok, visszafordíthatatlan környezetszennyezés és más alig elhárítható csapások fenyegetik. Az viszont már hiba, ha a Nagy Újjáépítésről elmélkedve mindezeknek a fejlett régiókra – és a sokat emlegetett, “társadalmi tőkére” – gyakorolt (kölcsön)hatásairól nem veszünk tudomást. Talán majd legközelebb. Addig is teljes meggyőződéssel ajánljuk e könyv olvasását. Sokat okulhatunk belőle. –
Francis Fukuyama: A Nagy Szétbomlás – 494 oldal; Európa Könyvkiadó, 2000 – Ára: 2500 forint
