Ha egy betanított munkás esetében 55 ezer forintos bruttó havi bért veszünk alapul, akkor ez – 176 órás havi munkaidővel számolva – 312 forintos órabért jelent. Közterhekkel együtt (a 22 százalékos nyugdíj- a 11 százalékos tb- és a 3 százalékos munkaadói járulékkal, a havi 3900 forintos egészségügyi járulékkal, a szakképzési és a rehabilitációs hozzájárulással, valamint a szabadság és a fizetett ünnep okozta teherrel és járulékaival a munkaadónak 100 forint bruttó bér körülbelül 160 forintjába kerül) havi 88 ezer forintot, azaz óránként 500 forintot kell kifizetnie a munkáltatónak. Ha példánkban a kölcsönző cég 20 százalékos jutalékot számít fel (ennek a költségek mellett a hasznot is tartalmaznia kell), akkor 600 forintba kerül az ilyen munkás óránként. Ez esetben a dolgozó 218 forintos nettó órabérhez jut. Ha egy feketén foglalkoztató kölcsönző vállalkozás aláígér a 600 forintnak, s mondjuk csak 580 forintot kér a megbízótól, a munkásnak zsebbe 240 forintot fizet, akkor utóbbi úgy érezheti, jól járt, a feketevállalkozás pedig 340 forintot keres egy munkásnál óránként.
“Fehérgalléros” dolgozókra ugyanezt a számítást elvégezve abból indulhatunk ki, hogy egy idegen nyelvet beszélő titkárnő fizetése bruttó mintegy 120 ezer forint. Az ő órabére bruttó 682 forint, az adó- és járulékterhekkel együtt a bérköltség 1091 forint, 20 százalékos jutalékkal kalkulálva pedig 1309 forintos óradíjat kell felszámítania a kölcsönző cégnek. Ez esetben a feketefoglalkoztatás még jobban megéri, ám az mégsem ebben a körben jellemző, hisz a magasabban képzett munkaerő eleve kisebb valószínűséggel megy bele a csalásba. –