Gazdaság

EU-CSATLAKOZÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG – Húzzák a kvótát

Miközben a közvetlen kifizetések kérdésében közeledik egymáshoz az Európai Unió (EU) és a tagjelöltek álláspontja, a termelési kvótákat illetően Brüsszel köti az ebet a karóhoz.

Közösségünk mezőgazdasági kereskedelme szabad, a kvóta nem korlátozás, csak lehetőség a nagyobb termelésre – mondta a minap magyar újságírói kérdésre válaszolva az Európai Bizottság agrárügyi főigazgatóságnak egyik tisztségviselője. Jóllehet, az idézett mondat nem tekinthető hivatalos álláspontnak, mégis jelzi, mennyire másként értelmezi a közös mezőgazdasági politikát (CAP) az uniós és a tagjelölt kormányzatok apparátusa.

Az Európai Bizottság a napokban adta át a tagállamoknak azt a dokumentumot, amely az unió által kialakítandó közös tárgyalási álláspont gerincét képezi. A lapunk birtokába jutott anyag nem válaszolja meg a tagjelölteket talán leginkább foglalkoztató kérdést, azt tudniillik, hogy a csatlakozást követően az ő agrártermelőik is azonnal jogosultak lesznek-e az összes mezőgazdasági támogatások mintegy kétharmadát kitevő közvetlen kifizetésekre. A közösségben ezzel a módszerrel kárpótolják a gazdákat a felvásárlói áraknak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által előírt csökkentéséért. Magas rangú EU-tisztségviselők a legutóbbi időkig azzal vonták kétségbe az újonnan belépők jogát a támogatás ezen formájára, hogy – az alacsony árszint miatt – őket nem kell kompenzálni a veszteség miatt. Csakhogy ez a vélemény 1994-95-ös adatokon alapult, azóta azonban a garantált árak lényegesen megemelkedtek a tagjelölteknél. A jelek szerint Brüsszelben is kezdik felismerni a jövendőbeli tagok diétára fogásában rejlő veszélyeket, nem beszélve arról, hogy a kettős mérce alkalmazása a versenyhátrány miatt nem lenne sportszerű.

Bár a közvetlen kifizetések azonnali és teljes körű kiterjesztése a tagjelöltekre a hatalmas költségek miatt továbbra sem jöhet szóba, Franz Fischler, az EU agrárügyekben illetékes főbiztosa ma már nem látná akadályát a rendszer fokozatos, a taggá válástól számított 5-7 éven át történő bevezetésének. A jövendőbeli tagok szerint természetesen ez is túl hosszú idő, de tárgyalási alapnak el tudják fogadni. Fischler egyik fő érve: mivel a kifizetéseknek fontos szerepük van az agrárprodukció féken tartásában (például fizetnek a termőföld egy részének parlagon hagyásáért), megvonásukkal az EU lemondana a termelés szabályozásáról. Következésképp hosszú idő után újra hegyekben tornyosulnának az élelmiszerek a raktárakban. A termelés mennyiségi mutatóinál – a kompenzációs támogatásokkal ellentétben – már könyörtelenül őszinte az Európai Bizottság (lásd külön anyagainkat), és kivétel nélkül azt kéri a tagjelöltektől: vizsgálják felül az általuk javasolt kvótákat.

A kérelem lényegesen magasabbnak tűnik, mint a jelenlegi termelési szint – Brüsszel rendre ezzel a formulával dobja vissza a hazánk által igényelt marha-, juh- és tejkvótákat. A bizottság ennek megfelelően sokallja a 245 ezer tejelő marhát, 300 ezer szopós borjat és 480 ezer vágómarhát, amire agrártámogatást kér az EU-tól a budapesti kormány. Az évi 2,8 millió tonnás tejkvótát sem lesz könnyű lenyomni a tizenötök torkán: tavaly ugyanis 1,9 millió tonna tejet termeltek a hazai gazdák. Brüsszelben egyelőre a támogatásra javasolt 1,5 millió juhot is a valóságtól elrugaszkodott kérésnek tartják. Negatívan viszonyulnak ahhoz a kéréshez is, hogy az éghajlati sajátosságokra és az aratás idejére való tekintettel az országban is az unió déli államaihoz hasonló időben kezdődjön a gabonafelvásárlás időszaka. Brüsszel szerint az időbeni eltolódás (ami körülbelül egy hónap) a szomszédos országokból nagy mennyiségben Magyarországra vonzaná a gabonát, ami komoly zavarokat okozna a piac működésében. Elfogadhatatlannak tartják azt az igényt is, hogy a csatlakozás után 5 évig szükség esetén a magyar állam támogatásokkal segíthesse ki a megszorult agrárgazdaságokat – ez Brüsszel megítélése szerint ellentmond az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályoknak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik