Az építőipar mélyrepülése a kilencvenes évek elején azzal kezdődött, hogy az állam kivonult a lakásépítésből. Majd megritkultak a központi nagyberuházások, az önkormányzatoknak sem futotta építtetésre. Az oktatás, az egészségügy, az infrastruktúra fejlesztésére is alig jutott forrás. Ráadásul a kisebb piacon több cégnek kellett osztozkodni, mert megérkezett a külföldi konkurencia is. A gazdasági élénkülés jelei 1994-ben azután az építőiparban is megmutatkoztak, miután a szektor túljutott a privatizáción és meghatározóvá vált benne a magántőke. Ám ez a fellendülés – a költségvetési hiányt ellensúlyozó megszorítások miatt – tiszavirág-életűnek bizonyult, így újabb szűk esztendők köszöntöttek be a legtöbb hazai építőipari területen.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján az építőipari termelés az előző évinél jóval lassabban, csupán 6,4 százalékkal bővült 1999-ben (lásd elemzésünket a 30-31. oldalon), a magasépítés teljesítménye azonban már 8 százalékkal nőtt. Az építőipar jelenleg a GDP 7 százalékát állítja elő, a munkavállalók csaknem 6 százalékát foglalkoztatva. –
