Új lendületet kapott az Európai Unió álilam- és kormányfőinek lisszaboni csúcsértekezlete után a versenyjogi harmonizáció. A közös nyilatkozat ugyanis végre egyértelműen pálcát tört a Monti főbiztos által “ördöginek” tekintett versenytorzító állami támogatások felett. A kifelé záró, befelé pedig kinyíló Európának minden eddiginél fontosabb az egységes piacon folyó verseny erősítése – és nem csupán üzleti, de társadalmi okoknál fogva is.
Monti valójában ott folytatja, ahol az előző, Santer-féle bizottság belső piacért felelős tagjaként abbahagyta. Korábbi pozíciójában kezdte el a közvetett adók és a szolgáltatások (telekommunikáció, energetika és pénzügyek) harmonizációját. A stafétabotot ezen a téren aztán a holland Fritz Bolkensteinnek adta át, aki – Lisszabon után – immár pontos menetrendbe foglaltan láthat hozzá a liberalizációs program megvalósításához. Az olasz közgazdászprofesszor pedig a keretek megteremtése után megkezdheti az üzleti folyamatok által kikényszerített “tartalom” felülvizsgálatát.
A magyar csatlakozási tárgyalásokon a versenyjogi fejezetet – a felmerült nézeteltérés ellenére, aminek lényege, hogy Brüsszel már a csatlakozás előtt harmonizálná a magyar szabályozást az unióéval – a várakozások szerint még a portugál elnökség alatt le lehet zárni. A sikeres magyar integráció szempontjából ez mindenképpen üdvözlendő és korántsem mellékes körülmény lenne. Az adókedvezmények és a vámszabad területek jelenlegi szabályozása nem véletlenül szúr szemet egyes, az unió földrajzi és jóléti perifériáján lévő “szegényebb” országokban. Ezek az államok ugyanis a piaci vonzerejük relatív előnyeit féltik a tagjelöltektől. Utóbbiak pedig egyszerre szeretnének megfelelni a gyors intézményi alkalmazkodás és a versenyképes gazdaság követelményeinek.
