Az 1995 óta tartó 4-5 százalékpontos éves dezinflációs ütem tavaly tovább folytatódott; az év egészére vonatkoztatva a fogyasztói árak 10 százalékkal növekedtek. Az infláció 2000. évi alakulása szorosan összefügg a világpiaci olajárakkal. A múlt évi 18 dolláros átlagár 2000 márciusában a 30 dollárt is elérte hordónként. A vállalkozók körében végzett megkérdezések szerint emiatt az idén 10 százalékos infláció is elképzelhető. A gazdaságkutató intézetek ennél kisebb, 8,0-8,5 százalékos rátát feltételeznek. Az Ecostat által a 100 legnagyobb cég körében végzett felmérés szerint a legtöbben egyébként cégüknél 5-10 százalékos értékesítési áremelkedést valószínűsítenek, a vállalatok részéről tehát nincsenek túlzott árnövelési törekvések.
A nemzetközi szakértők körében szinte teljes az összhang a tekintetben, hogy az olajár elérte azt a felső értéket, amikor az árnak tartósan ellentétes irányba kell elmozdulnia. Amennyiben 2000-ben az átlagár a tavaszi hónapok csökkenése következtében nem süllyed 22 dollár alá, és nem történik kormányzati intézkedés a magas magyarországi olajtermék-árak ellensúlyozására, akkor az éves infláció mértéke nem csökkenhet 9-10 százalék alá. Ha az ár nem haladja meg az év egészére az átlagos 18 dollárt, akkor a 8 százalékos vagy akörüli ráta is reálisnak tűnik. Ez a szint is lényegesen magasabb lenne azonban, mint amilyet a költségvetés kidolgozásánál figyelembe vettek (a Pénzügyminisztérium 6,3 százalékkal számolt). Emiatt több korábbi jövedelmi és egyéb pénzügyi összefüggést kell újragondolni, és az eltérések szükséges korrekcióját elvégezni. Mindezt úgy kellene levezényelni, hogy ne törjön meg a növekedés lendülete, s ne romoljon a gazdasági egyensúly.
Az inflációra ható kisebb mértékű, de nem elhanyagolható tényező, hogy 2000-ben az agrártermékek ára feltehetően emelkedni fog. Az árvíz, a belvíz okozta termékkiesés, valamint az ágazat alacsony jövedelmezősége miatti bevétel-növekedési törekvések ezt okozhatják. Hasonló hatású lehet, ha a belső piacon érezhetőek lesznek olyan keresleti impulzusok, amelyeket a kamatcsökkenés és más élénkítő jellegű gazdaságpolitikai szabályok válthatnak ki.
A lakossági fogyasztás a kilencvenes évek végére a 20 évvel azelőtti szintre esett vissza. Az utóbbi két évben, különösen 1999 második félévében azonban jelentős növekedésnek indult a kiskereskedelmi forgalom. Ez persze nem azonos a fogyasztással, növekedésében – azon túl, hogy a reálbérek emelkedéséből a lakosság az elhalasztott fogyasztását realizálja – számos tényezőnek van szerepe. Így például látni kell, hogy a kiskereskedelmi forgalom mintegy 9 százaléka ma már a bevásárlóközpontokban bonyolódik, s ez az arány folyamatosan emelkedik. Gyakori jelenség, hogy a kiskereskedők és vállalkozók is itt szerzik be az áruikat. Így viszont az egyik oldalról a kiskereskedelmi forgalomban a fogyasztás bizonyos hányada halmozottan jelenik meg, másrészt a vállalkozások kiadásainak egy része fogyasztásként kerül a statisztikákba. További tényező, hogy a bevásárlóközpontok térnyerésével – és így a megalapozottabb adatszolgáltatással – a fogyasztás egy része “kifehéredik”. Növeli a forgalmat az is, hogy a korábban külföldről beszerzett műszaki cikkekből mind többet itthon vásárolnak meg, mert már itt is kapható és időnként még olcsóbb is, mint külföldön. Végül, a létbiztonság bizonyos fokú javulása a lakosságot arra ösztönzi, hogy a korábbiaknál jobban használja ki a vásárlási hiteleket. Mindezek következtében kijelenthető, hogy a kiskereskedelmi forgalom, illetve a fogyasztás bővülése már nem csak egy átmeneti – pusztán a halasztott vásárlások miatt bekövetkező – növekedést, hanem tartós fellendülést mutat.
Az idei jegybanki kamatcsökkentések kapcsán felvetődött, hogy a hitelkamatok mérséklődését a betéti kamatok esése fogja követni, ami pedig visszaveti a megtakarításokat. Az 1994 és 1997 közötti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a betéti kamatok mintegy 10 százalékpontos mérséklődése ellenére a lakosság megtakarításai nem zsugorodtak, így erre valószínűleg most sem kell számítani. Várható viszont hogy a megtakarítások egy része az ingatlanbefektetésekbe áramlik át. –
