Fodor Istvánnak, az Ericsson magyar vezérigazgatójának köszönhetően a svéd cég tevékenységi körének szinte teljes palettáját felvonultatja Magyarországon.
Kívülről kissé bunkerszerűen hat a Radelkistől megörökölt épület, az Ericsson magyarországi központja. Belül azonban, a szükséges biztonsági berendezések ellenére, barátságos hangulat jellemezi. Köszönhető ez nem utolsósorban annak, hogy a vezérigazgató – magyar cégeknél szinte egyedülálló módon – minden munkatársát tegezi. “Már akkor is így kommunikáltam a cégen belül, amikor még fogalmam sem volt a skandináv vezetési elvekről” – szabadkozik Fodor István, aki gyakorlatilag egyszemélyes vállalatként indította el 1990 őszén az Ericsson Kft.-t. Mára, mint cseppben a tenger, úgy van jelen leányvállalatában a távközlési világcég. A tavaly már több mint 27 milliárd forintos forgalmat lebonyolító vállalkozás a hazai értékesítés mellett a regionális központ szerepét is ellátja, újabban komoly K+F tevékenységet is folytat, s – ellentétben a komoly karcsúsítást végrehajtó konszernnel – évről évre tovább bővül.
FIATAL CÉG. Fodor nem tartja ellentmondásnak, hogy a konszern létszámcsökkentő reorganizációjából a budapesti leányvállalat kimaradhat. Az okok egyrészt a cég fiatalságában keresendők, hiszen az itteni Ericssont a kilencvenes években úgy építették fel, hogy ne kerüljön a rendszerbe rövid idő alatt feleslegessé váló elem. A távközlésben zajló generációváltás következtében a korábbi negyedére zsugorodik a berendezések mérete. “A teljesítményük ugyanaz, csak éppen apróbbak, így értelemszerűen kapacitások válnak feleslegessé” – hangzik a magyarázat. Idehaza azonban a menedzsment úgy alakította ki a struktúrát, hogy ezt a kapacitásigény-csökkenést már előre bekalkulálta. Másrészt azért is kimarad az Ericsson Kft. a központi reorganizációból, mert már tavaly saját kezdeményezésre végrehajtott egy hasonló jellegű átalakítást.
Az átalakítást a vezérigazgató amúgy “egészséges tüsszentésnek” tartja, amellyel, esetleg kellemetlen mellékhatásokkal ugyan, de kitisztul a rendszer. A reorganizáció lényege, hogy a korábban gyártás szerint – készülékek, tradicionális és mobil kommunikáció – felosztott társaság vevőorientálttá válik, s a továbbra is külön egységet jelentő készülékgyártás mellett nagy operátori és vállalati felhasználói divíziót állít fel.
“A kft. sikerei jelentős részben az előrelátásnak köszönhetőek, a jövőkép rendkívül fontos” – hangsúlyozza Fodor, aki nemcsak az átalakítás szükségességét látta meg a kollégáinál korábban. A kutatás-fejlesztést az itt letelepedő nemzetközi cégek az első időszakban elhanyagolták, ezzel szemben Fodor már a kezdetek kezdetén súlyt helyezett arra, hogy nálunk is végezzen ilyen tevékenységet a cég. S az eredmények nem maradtak el; fiatal gárdát sikerült összekovácsolni – az egyetemisták nélkül is 27 év az átlagéletkor -, s a csikócsapat “ontja magából a jobbnál jobb ötleteket”.
FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK. Elsősorban az Internet alapú kommunikáció lehetőségeinek kihasználásán van a hangsúly a magyar kutatók munkájában, ám a készülékfejlesztés kivételével az Ericsson szinte mindegyik üzletágának fejlesztéséhez hozzájárul a honi cég. A kitörési pont Fodor szerint az általa vezetett vállalkozás – s az egész gazdaság – számára az információs társadalom kiépítésének gyorsítása. Ez ma már nem tűnik olyan forradalmi elképzelésnek, hiszen sorra települnek ide “high-tech” terméket előállító vállalkozások. De ez az iparág azért izgalmas, mert a fejlődés egyre gyorsul. Éppen ezért nagyon érdekes, hogy mi a víziója Fodornak, aki korábban többször eltalálta a változás irányát. Szerinte két év múlva az Ericsson továbbra is meghatározó, vezető beszállító lesz a magyar távközlésben, amely időközben szinte egybeolvad az informatikai piaccal.
“Az Ericsson magyarországi története olyan szép, hogy szinte már hihetetlen” – ismeri el a vezérigazgató. A politikával is jó a kapcsolatuk, ami annak köszönhető, hogy mindegyik párttól egyforma távolságot tartanak. A kormányokkal szemben viszont lojálisak, de mégsem ez az oka annak, hogy ma már minden második telefonbeszélgetés Ericsson-rendszeren keresztül zajlik. “A privatizációban nem vettünk részt, s ez is hozzájárul a cég általános jó hangulatához” – mondja Fodor István széles mosollyal. Ez csak egyetlen rövid pillanatra, a bérszínvonalat firtató kérdésnél, tűnik el az arcáról. “Tudom, hogy vannak konkurenseink, amelyek többet fizetnek nálunk, de ennek ellenére nem hiszem, hogy könnyű lenne tőlünk elcsábítani dolgozókat.” A jövedelem különben teljes titoktartás mellett kezelt téma az Ericssonon belül is, így erről – szabadkozik a cégvezető – nem adhat felvilágosítást. –
FODOR ISTVÁN 56 éves, villamosmérnök karrierjét a posta tervező intézeténél kezdte, majd 1976-ban a Budavoxhoz került. 1990 novembere óta vezeti az Ericsson magyarországi leányvállalatát. Munkájának elismeréséül a kilencvenes évek során Gábor Dénes díjjal, Nemzeti Minőségi Díjjal és az Év Menedzsere kitüntetéssel jutalmazták. Az idén megkapta a Széchenyi Díjat is.
