Ha a bankszakmát összehasonlítom más területekkel – például az autógyártással -, világosan látszik, hogy egy hitelintézet termékei jobban hasonlítanak egymásra, mint mondjuk az autóalkatrészek, de akár a gépkocsikhoz kapcsolódó szolgáltatásoknál is. E szakmában éppen ezért felértékelődik az emberi tényező, hiszen egy-egy termék a hozzáadott plusztól válhat egyedivé – vallja Nagy Gyula, aki vezérigazgatói kinevezése, valamint a Hypo-Bank és a Vereinsbank 1998 májusában tető alá hozott fúziója közötti időszakban ugyanezen a területen ügyvezető igazgatója volt a második legnagyobb németországi bank magyar leányvállalatának.
Az új bankvezér egyetemi évei alatt még egyáltalán nem gondolt arra, hogy egyszer majd a pénzügyes szakmában köt ki. Ma viszont már úgy látja, e szektoron kívül kevés az olyan gazdasági szakterület, ahol szerteágazóbb tapasztalatokat lehetne szerezni, és ahol folyamatos, szinte napról napra kimutatható a szakmai fejlődés. Nagy Gyula egyébként mindig külföldi tulajdonú hitelintézetekben dolgozott, megfogadva egy régi ismerőse tanácsát, aki szerint egy banki területtel kacérkodó közgazdász akkor teheti igazán magáévá a szakmát, ha újonnan alapított, ,,zöldmezős beruházású” hitelintézetnél kezd. Ott ugyanis, amíg kisebb a csapat, lehetősége van majdnem minden szakterülettel megismerkedni. Erre abban az időben, a nyolcvanas évek végén, a vegyes tulajdonú bankoknál volt lehetőség.
,,Vezérigazgatónak amúgy sem lehet egyszerűen csak születni. Bár kétségtelenül bizonyos adottságok megléte alapfeltétel” – teszi hozzá. A magyarországi HypoVereinsbank vállalati vezetője a napi munkában pontosan definiált célokat kíván kitűzni maga és munkatársai elé, ám ezek soha nem lehetnek irreálisak. ,,Fontos, hogy szeressük, amit csinálunk, máskülönben szinte lehetetlen beleadni önmagunkat, s elvész a hozzáadott érték. Ehhez pedig nélkülözhetetlen egy jó csapat, amelynek tagjait a vezetőnek folyamatosan menedzselnie kell. Miközben mindenkinek jó érzés, hogy tényleg egy sikeres cégnél dolgozik.”
Nagy Gyula preferálja az önálló munkavégzésre képes kollégákat, mégis szükségét érzi az állandó kontrollnak. Nem mindegy persze, hogy ezt a dolgozók hogyan élik meg. Mert van, akinek elég a célt pontosan kijelölni és utána – legfeljebb egy-egy szúrópróbaszerű ellenőrzéssel – hagyni dolgozni. Továbbá “dobogós” helyre sorolja a siker élményét, a kudarcokat nem fogja fel tragédiának, inkább igyekszik azokból okulni.
A negyvenes éveinek második felében járó bankár szeret dolgozni, ám ,,időnként ki kell engedni” – állapítja meg. Mindemellett naponta reggel nyolcra jár, s saját bevallása szerint, este hét előtt nem megy haza. Régebben esténként el-elvitte egyik-másik munkáját, ma már inkább bennmarad, s csak azok végeztével tér meg családjához. S ez még a hétvégékre is igaz, ,,inkább bejövök, otthon úgyis csak elodáznám a dolgot, hol a TV-híradó, hol egy jó könyv vagy bármi más miatt.”
Az állandó, feszült hétköznapokról szólva Nagy Gyula állítja: a stressz névre hallgató nyomasztó állapotot tudatos módszerekkel meg lehet szokni. ,,Ha tornyosulnak az asztalomon a határidős, felelősséggel járó döntések, először igyekszem a nagyokat letudni, néhány apró időnként magától is megoldódik. A legproblémásabb esetek persze kétségtelenül azok, amelyek emberi tényezőkkel függnek össze.”
A honi bankszektor, a korábban külkereskedelemben dolgozó vállalati üzletág vezető szerint 13 év alatt – vagyis amióta átigazolt e szakterületre – óriási technikai fejlődésen ment keresztül. Megelégedéssel nyugtázza akkori döntését, azt, hogy a külkereskedelemből a bankvilágba váltott. ,,Úgy tapasztalom, ha valaki közgazdász – hacsak nem kutató vagy makroelméleti tudós – leginkább a bankszektoron keresztül láthat bele a gazdaságba.
NAGY GYULA 1952-ben született Budapesten.
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán szerzett diplomát 1976-ban, majd ugyanott ,,exportfővállalkozás” témában posztgraduális képzésen vett részt, s doktorált 1981-ben.
A spanyolul beszélő közgazdász 1976 és 1986 között először a Ganz Műszer Művek export üzletkötője, majd a Ganz Árammérőgyár export osztályvezetője volt. A bankszektorba 1986-ban került, ahol a Unicbank corporate osztályának vezetője lett, 1989-től 1991-ig pedig a Citibank Budapest nagyvállalati ügyfeleit kezelte. Ezután négy év következett a BNP-Dresdner Banknál a vállalati üzletágért felelős ügyvezető igazgatói poszton, s területet nem, csupán bankot váltott 1995-ben, amikortól a Hypobank Hungáriánál – a fúzió óta – a HypoVereinsbanknál – ugyanezt a funkciót látta el. Ez év július 1-jétől a hitelintézet vállalati üzletágért felelős vezérigazgatója.
Nős, lányai 11 és 13 évesek.
Hobbija a zenehallgatás, a foci, a síelés és a szörfözés.
