– Nehéz eligazodni a meglehetősen sok felsőoktatási intézmény között. Vajon az összevonások nyomán könnyebb lesz megtalálni a megfelelőt a honi főiskolák és egyetemek rendszerében?
– Tény, hogy a küszöbön álló szerkezeti átalakulások következtében alaposan átalakul a magyar felsőoktatás eddigi szereplőinek köre. Jövőre az összevonások következtében 13 állami egyetem és 12 főiskola lesz Magyarországon, s a ma még meglévők közül jó néhány elveszti önállóságát. Akad persze olyan főiskola is, amelyet egyáltalán nem érint majd az átalakulás. Mindemellett, valószínűleg sikerült a világ egyik legösszetettebb felsőoktatási rendszerét kialakítani, ahol lesznek egyetemek főiskolai karral, főiskolák egyetemi karral, továbbá önálló állami, egyházi, illetve magán vagy alapítványi főiskolák.
– Ezek közül a Budapesti Gazdasági Főiskola melyik kategóriába tartozik?
– A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolát, a Külkereskedelmi Főiskolát, valamint a budapesti PSZF-et, illetve annak salgótarjáni és zalaegerszegi tagozatát magába olvasztó BGF-en belül mindegyik, ma még önálló felsőoktatási intézmény egy-egy karként működik majd a továbbiakban. Így például annak a hallgatónak az oklevelén, aki 2000 júniusában kap itt közgazdász diplomát, külön feltüntetik, melyik karon végzett a fenti három közül. Fontolgatjuk egyetemi szak beindítását is, de arra csak később kerülne sor. Az egybekelőknél – amelyek egyébként már 1993-ban megalakították a Gazdasági Főiskolák Szövetségét – egyértelmű az igény a minél nagyobb autonómia megtartására; csupán a központi vezetőség lesz egy helyen, a zuglói Buzogány utcában.
– Vagyis gyakorlatilag marad minden a régiben?
– Többnyire igen.
– Akkor miben jelentkezik majd az összevonás?
– Egy-egy közös szakmai irányítás alá tartozó műhely erejéig vélhetően hamar megszületik majd az együttműködés. Ez leginkább az úgynevezett alapozó képzés tantárgyait – matematika, statisztika, közgazdaságtan, informatika – érintené, vagyis amelyeket mindhárom karon hallgatnak a főiskolások, függetlenül későbbi specializálódásuktól. Amúgy a hallgatóinknak már az alapképzésen túl is lehetőségük lesz “áthallgatni” egyik karról a másikra, hiszen egyáltalán nem ritka, amikor csak egy fél év elteltével válik világossá, hogy valaki mégsem számvitellel szeretne foglalkozni, hanem mondjuk idegenforgalommal vagy marketinggel.
– Ez fölöttébb jól hangzik, de mindehhez hány hallgató befogadására lesz képes a BGF?
– Összesen mintegy 15 ezer hallgatóval számolunk az alapképzésben, amelyben minden jelenleg meglévő intézményünk szerepel. Így a BGF lesz az ország legnagyobb főiskolája, a felsőoktatási intézmények mindegyikét tekintve pedig a negyedik-ötödik. Alapvető célunk az, hogy nálunk a klasszikus ,,business school” jelleget szem előtt tartva, minden üzleti tudomány helyet kapjon.
– A BGF jövőjéről szóló programjával elnyerte az intézmény rektori székét. Mik a tervei?
– Vállalkozói főiskolát szeretnék, ahol az egyes karok költségvetésének több mint felét az intézmény önerőből teremti meg, saját tevékenységei révén. Ezek körében benne van az alapképzés, a szakképesítés és a posztgraduális képzés, továbbá jó néhány olyan program, amelyeket mi szervezünk, leginkább a főiskola tanárainak széles kapcsolatrendszere révén. Egyre nagyobb igény mutatkozik például a multik részéről arra, hogy saját tanfolyamaikat, továbbképzéseiket külső szakértőkre – adott esetben ránk, a BGF vagy a PSZF munkatársaira – bízzák. Így e cégeknek már nem lesz szükségük arra, hogy saját munkatársaik képzésére önálló iskolát alapítsanak, ami viszont számunkra lehetőséget, s nem mellékesen üzleti bevételt jelent.
– A BGF tehát egyrészt vállalkozói jelleggel működik majd, másrészt a jelek szerint jóval nemzetközibb is lesz, mint elődei.
– A nemzetközi kapcsolatokat tudatosan építjük. Az új számviteli törvény 1992-es hatályba lépése óta számos külföldi szakmai kamarával, nemzetközi szervezettel alakítottunk ki jó kapcsolatot, együttműködésünk immár egyre szerteágazóbb. Ez idő alatt egyebek mellett közös könyvet szerkesztettünk a vezetési számvitelről a skóciai Herriott Watt egyetemmel, ahonnan a mai napig jönnek meghívott előadók Budapestre. Nem titkolt célunk, hogy e kapcsolat elmélyítése révén Közép- és Kelet-Európában a BGF legyen a központja annak a távoktatási programnak, amely a szigetországban már elnyerte a királynő díját is. Ez nem csupán az oktatók és a főiskola vezetésének a törekvése, a hallgatók részéről legalább akkora igény mutatkozik e program iránt. Egy másik nemzetközi kapcsolatunk révén közös diplomát adunk ki a kanadai Niagara College nevű főiskolával. De előadóink, tanáraink tagjai sok itthoni és az egész világot behálózó szervezetnek, így például mi adjuk a Magyar Könyvvizsgálói Kamara budapesti elnökét, benne vagyunk az itthoni Számviteli, valamint Adótanácsadó Kamarában, s egy nemzetközi adószervezetben is. Ám ez a nemzetközi szemlélet az összeolvadó főiskolák többi tagjára is igaz, itt elég a Külkereskedelmi Főiskolán Phare-pénzekből működő Európa Központot, vagy a másik társintézményben létrehozott Keleti Kereskedelmi Akadémiát említeni.
– Januárig már nem sok idő van hátra, hol tart most a fúzió előkészítése?
– Az összevonások révén létrejövő valamennyi egyetemnek és főiskolának intézményfejlesztési, majd annak elkészülte után beruházási tervet kell készítenie. Elvileg az átalakulásra a felsőoktatás rendelkezésére áll egy 150 millió dolláros világbanki kölcsön, amelyhez a magyar állam ugyanennyit tesz hozzá forintban. E pénzeket az Oktatási Minisztérium osztja el, s csak abban az esetben folyósítja, ha a terv erre a támogatásra érdemesnek találtatik. Mi most készítjük az intézményfejlesztési tervet, de Szeged, Debrecen és Miskolc például már kapott is a kölcsönből. A BGF központjában sajátos holdingként tartoznak majd össze a karok, amelyeken minél szerteágazóbb képzést szeretnénk.
ROÓZ JÓZSEF 55 éves, 1967-ben végzett a budapesti közgazdasági egyetem ipari szakán, majd 1990-ben jogi szakoklevelet, 1993-ban pedig okleveles könyvvizsgálói képesítést szerzett. Doktori disszertációját 1969-ben, kandidátusi értekezését 1984-ben védte meg.
1968-tól 1977-ig a Közgáz adjunktusaként, ezt követően a PSZF docenseként, tanáraként, budapesti igazgatójaként tevékenykedett, majd ugyanitt később főigazgató-helyettes, tanszékvezető lett; 1993 óta a főiskola főigazgatója. Ez év decemberétől a BGF kijelölt rektora.
A főiskolai oktatás fejlesztésében elengedhetetlennek tartja az eurokonform oktatási módszerek bevezetését. Munkabizottsági tagként annak idején részt vett a gazdasági felsőoktatás képesítési követelményeinek kidolgozásában is. Számos publikációja – köztük 15 önálló kötet, jó néhány tanulmány, szakvélemény – látott napvilágot magyar, angol, francia, orosz és bolgár nyelven.
Elnöke a Főiskolai Főigazgatói Konferenciának, tagja a Világbanki Koordinációs Tanácsnak, miközben régiónk egyedüli képviselője a Könyvvizsgálók Világszervezetében, s felügyelőbizottsági elnöke a Magyar Közgazdasági Társaságnak.
