Miként jellemezné a cég pililanatnyi helyzetét?
Kezdjük magunkat utolérni, köszönhetően elsősorban a beruházásainknak. A privatizációt követően megteremtődtek a fejlesztések feltételei, az 1996-os előkészítés után 11 milliárd forintot ruháztunk be eddig, s még 5 milliárdot szánunk e célra. A források 85 százalékát vezetéképítésre fordítottuk. Az idén, a privatizáció óta első ízben, valószínűleg 100 millió forintos nagyságrendű nyereséget érünk majd el. Az összehasonlítás kedvéért: tavalyi veszteségünk 600 millió forint volt. S ha már nyereségről beszélünk, a fenti pozitívum 19,5 milliárdos árbevétel mellett várható. A privatizációkor ígért 8 százalékos eszközarányos nyereséget legkorábban 5 éven belül érhetjük el.
Apropó árak, a júliusban életbe lépő új tarifarendszer sokak szerint a szolgáltatók érdekeit szolgálja.
A hat gázszolgáltatót különböző módon érinti a tarifaváltozás. Mi azt akartuk – s szerintem az elkészült javaslat ezt tükrözi -, hogy fogyasztósemleges legyen az új tarifaszerkezet, az összesített árrés (beleértve a Mol Rt.-t is) ne módosuljon, s a fogyasztók által fizetendő teljes összeg is változatlan maradjon. Támogattuk, s elfogadták, hogy a hálózatra kapcsoltak számára alapdíjat vezessenek be. Mert ha nincs is vételezés, a rendszert működtetni kell; az alapdíj ezen állandó költségelem egy részét fedezné.
Bővült a Ddgáz fogyasztói köre, növekedtek az eladásaik?
A fogyasztói szerkezetünk nagyjából az országos átlagnak megfelelő: a lakossági fogyasztás aránya 42 százalékos. Az összesen 227 ezer, hálózatra kapcsolt fogyasztó többsége az iparból kerül ki. Tavaly 15 ezer új fogyasztót kapcsoltunk be. Az eladott gázmennyiség 100 millió köbméterrel nőtt az 1995. végi privatizáció óta, s tavaly elérte a 670 millió köbmétert; 2005-re egymilliárd köbmétert céloztunk meg. Miután két éve megépült a Kalocsa és Szekszárd közötti nagynyomású Mol-vezeték, magasabb sebességfokozatra kapcsolhattunk. Fejér megye korábban is telített volt, egy kivétellel minden települést bekötöttünk. Tolnában ugyanezt az arányt ez év végére érjük el.
A dél-baranyai önkormányzatok megalakították a Tenkesgáz Kft.-t, s akad olyan hazai szolgáltató, amelynél a legnagyobb fejtörést éppen az ilyen társaságok léte okozza.
Állandó kapcsolatban állunk a Tenkesgázzal – 88 település bekötéséről van szó. A legfőbb gond a finanszírozás és a gazdaságosság. A tervezésben mindenesetre együttműködünk, ám mi új fogyasztókat akarunk, nem pedig egy terület becsövesítését.
Azt hallani, hogy a Mol érdekelt a Tenkesgázban, s tulajdont szerzett a Ddgázban is. Tulajdonos vetélytársról beszélhetünk tehát?
A hír első része nem igaz, a Tenkesgázhoz semmi köze sincs a Molnak. Az olaj- és gázipari vállalat a tulajdonosai beleegyezésével, tőkeemelés révén tett szert 17 százaléknyi Ddgáz-pakettre. S bár ez a nagyságrend nem kötelezne semmire, a két fő részvényes – a 41,2-41,2 százalékos Ruhrgas AG és VEW AG – igazgatósági helyet biztosított a Molnak. Jó együttműködésre törekszünk a földgáz nagykereskedőjével, stratégiai terveinket és üzletpolitikánkat egyeztetjük. Nem tudok arról, hogy a Mol további invesztíciókat tervezne a Ddgázban.
Egyre több szó esik a magyar gázipar liberalizációjáról. Miként érintené a társaságot, ha a piac – mint kiszivárgott – 30 százalékát felszabadítanák, s a nagyfogyasztók szabadon választhatnák meg szállítójukat?
Nem csupán helyesnek tartjuk a liberalizációt, hanem tudatosan készülünk is rá. A nyugati példák azt mutatják: ha megvalósult a piac egy részének felszabadítása, az kedvezően hatott az árakra is. Mi fogyasztókat akarunk szerezni és megtartani, s minél több földgázt értékesíteni – akkor is, ha az árrés alacsonyabb lesz. Hatvan fős marketing osztály alakult; gázközösséget hoztunk létre a tervezőkkel, szerelőkkel, s ez segít az új fogyasztók bekötésénél, megszüntetve a korábbi, többlépcsős engedélyezési procedúrát. A szolgáltatási terület kedvezőtlen helyzetére tekintettel a megnyerendő új nagyfogyasztók száma csekély. Új ipari fogyasztókra lehet számítani például Dunaújvárosban, feltéve, hogy javul az infrastruktúra, elsősorban a közlekedés állapota.
A jövő év végén lejár az 5 éves részvényeladási tilalom. Visszatérve az ár- és költségvitára: kivonulhat a Ddgázból Európa második legnagyobb gázipari cége, a Ruhrgas, illetve a VEW?
Különböző szinteken többször felvetettem ezt a kérdést. A válasz mindig az volt, hogy hosszú távra szólt a német konzorcium belépése. Tulajdonosaink egyébiránt a térségben – Lengyelország, Csehország, balti államok – kívánnak terjeszkedni, hídfőállásnak és mintának tartják két itteni befektetésüket – a másik ugyebár a Fővárosi Gázművek Rt. Hogy a részvénymoratórium lejártával más magyar szolgáltatóban is megjelenne a konzorcium, erről korai lenne nyilatkozni a többi befektető véleményének ismerete nélkül.
Hasenauer András 48 éves, a miskolci Nehézipari Egyetem gépészmérnöki karán végzett 1973-ban, majd gazdasági mérnök végzettséget szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Ddgáz Rt. – illetve jogelődje – máig az első és egyetlen munkahelye. Volt beruházási ügyintéző, osztály-, majd főosztályvezető, főmérnök, üzemigazgató, műszaki igazgató és vezérigazgató-helyettes; december közepén nevezték ki a gázszolgáltató első számú vezetőjévé.
