Ön egy nagyvállalat pénzügyi főosztályának vezetését hagyta ott egy mikrovállalkozás megalapításának kedvéért. Nem volt ez túlzottan kockázatos?
Akkoriban egyre-másra alakultak új vállalkozások, s nagy szükség volt könyvelőkre, tehát biztosra vettem, hogy lesz munkám. Ráadásul szerettem volna valami változatosabbat csinálni, mint mindig ugyanabban az irodában, ugyanannak a cégnek a könyveit böngészni.
Hogyan talált új kuncsaftokra?
Könnyen, mert nagy volt a kereslet. Az alapítás utáni első évtől könyvvizsgálatot is végeztünk. Ismerős ügyvédek ajánlottak újonnan alakuló vállalkozásokat. A cégbejegyzéshez szükség volt könyvvizsgálóra – valakit be kellett írni, ez lettem én. Mivel jól beszélek németül és angolul, főként külföldi – elsősorban középméretű osztrák és német – családi vállalkozások itteni leányvállalatai választottak engem. Megtartani nehezebb volt őket, mint megszerezni, de sikerült: többségük azóta is ügyfelem. Ma már az árbevétel 75-80 százaléka származik a könyvvizsgálatból, összesen tizenhatan dolgozunk itt, négy bejegyzett és két nem bejegyzett könyvvizsgálóval.
Miként változott a piac az eltelt időszakban?
Sokat fejlődött a szabályozás. Az 1992-ben elfogadott új számviteli törvényt azóta is több ponton módosították, előnyére. Ma már a cégek is jobban tudják, mit várhatnak a könyvvizsgálótól. Kezdetben inkább a külföldi tulajdonosoknak volt fontos a jó könyvelés. Náluk sok mindent meg lehet csinálni, de egyvalamit biztos nem: késni a havi jelentéssel. Van olyan ügyfelünk, amelyiknél napra, órára kell zárni, s ez a megközelítés kezd itthon is elterjedni. Minél messzebb van ugyanis a tulajdonos a cégtől, annál fontosabb neki a könyvelés. A kis magyar társaságokat kezdetben jól át tudták tekinteni a tulajdonosok, a növekedéssel azonban a számvitel egyre nagyobb jelentőséget kap.
Ennek ellentmondani látszik, hogy éppen vállalkozói oldalról szorgalmazták a számviteli törvénynek azt a módosítását, hogy a kötelező könyvvizsgálat alól az 50 millió forintnál kisebb árbevételű cégek mentesüljenek.
Lehet, hogy a szakma megharagszik rám, de szerintem az ilyen kis cégeknek nem is kell könyvvizsgáló. A mi munkánknak az a szerepe, hogy a nyilvánosság számára igazolja: a mérleg megfelel a valóságnak. Az 50 milliósnál kisebb vállalkozások azonban valószínűleg nem működnek olyan körben, hogy erre szükség lenne. Egyesek úgy látják: a könyvvizsgálónak kellene bizonyítania azt is, hogy a kimutatások megfelelnek az adóhivatal szempontjainak, ám ez szerintem nem a mi dolgunk. Sokkal furcsábbnak tartom, hogy a magyar bankok még nem tartanak úgy igényt a munkánkra, mint külföldön. Ott ha egy bank hitelt folyósít egy cégnek, akkor megbíz egy könyvvizsgálót, hogy negyedévente nézze át a könyveket. Itthon ez még nincs így.
Galambos Péter 49 éves, közgazdász. Az egyetem után a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalatnál helyezkedett el; 1975-től a Budaprint Goldberger Textilnyomógyár üzemgazdasági osztályvezetője, öt évvel később a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat közgazdasági osztályvezetője, később ugyanott számviteli, majd pénzügyi főosztályvezető. 1990-ben könyvvizsgálói, 1994-ben pedig adószakértői oklevelet szerzett. A Metrum Könyvszakértő Kft.-t 1990-ben alapította meg.
