A versenypiac kiépítése, az ellátás biztonsága, a környezetvédelmi előírások betartása és a hatékonyság növelése – erre a négy tényezőre helyezi a hangsúlyt az a villamosenergia-ipari irányelv, amely tavaly februárban lépett életbe az Európai Unióban (EU). Szakértők szerint azzal, hogy a magyar villamosenergia-rendszer 1995-től párhuzamos próbaüzemben jár a nyugat-európaival (UCPTE), s idén tavasszal várhatóan formálisan is csatlakozik ahhoz, e honi iparág „fizikai értelemben” belépett az unióba.
A hazai energiarendszer döntő részében EU-konform – erősítette meg a Figyelőnek Ligeti Pál, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) energetikai főosztályának vezetője. A villamos energiáról, gázról, bányászatról rendelkező honi törvények mindegyike 1990 után, már az uniós szabályok figyelembevételével készült. Léteznek persze olyan ottani előírások is, amelyek e törvények megszületése után láttak napvilágot. Ezek teljesítése előtt meg kell vizsgálni a magyar mozgásteret, s ahol erre lehetőség nyílik, akár átmeneti engedményeket is kell kérni.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (NEÜ) 1995-ös felmérésében több kifogásolnivalót is talált a magyar viszonyokban. Úgy értékelték például – idézi fel Ligeti Pál -, hogy a szénbányászat támogatása nem felel meg az EU-normáknak. Ez ügyben azóta megszületett a megoldás: az idén lejár a bányász-szakszervezettel kötött megállapodás, és így jövőre már közvetlen költségvetési juttatást kapnak majd az érintett bányák. Az ügynökségiek ugyancsak felvetették: a paksi atomerőmű kiszolgáltatottságát növeli, hogy csak Oroszországból vesz fűtőelemeket. Időközben azonban az erőműnek – finn partnerével közösen – sikerült új gyártót találnia. A szakértők szóvá tették azt is, hogy alacsony a hazai energiahatékonyság szintje (a tavaly júliusban közzétett brüsszeli országvélemény szerint fele-harmada az uniós átlagnak). E téren változást a gazdasági növekedés hozhat; kedvező körülmény, hogy az energiatakarékossági beruházásokra a tavalyi 2-3 milliárd forint után idén 3-4 milliárd is juthat.
A hazai villamosipari modell és szabályozás sok tekintetben hasonló, vagy megközelítőleg megfelel a vonatkozó uniós direktíváknak – vélekedett Tombor Antal, a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. vezérigazgatója. Van persze néhány olyan lényeges eltérés, amely a villamos energiáról szóló törvény, illetve ennek végrehajtási rendeletei és a reguláció (a rendszerszabályozás) módosítását is megköveteli majd. Újra kell szabályozni például az MVM szállító-monopóliumát, s egyes nagyfogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy igényeik kielégítésére önállóan választhassanak áramszolgáltatót, erőművet, vagy akár import-forrást. (Ez az áramszolgáltatók ellátási kötelezettségét is érinti majd.) Eldöntendő, hogy a törvény adta kereteken belül bárki építhet-e erőművet, vagy továbbra is az MVM írja ki a kapacitástendereket; Tombor Antal szerint az utóbbi megoldás lenne a kedvezőbb. Szintén változtatást igényel a vezetékekhez való szabad hozzáférés, valamint a hosszú távú (20-50 éves) áramvásárlási szerződések megkötésének gyakorlata is. Meg kell találni a módot, hogy ezek a több ezer milliárdos szerződések a csatlakozás után is érvényesek maradjanak.
A magyar és a közösségi villamosipari szabályozás közötti eltérés nem indukál sürgős változtatásokat. Az új rendszermodellt azonban célszerű lenne már a tagság előtt bevezetni, hogy legyen elég idő a finomításra. Az MVM mindenesetre legkésőbb 2002-re megteremti a lehetőségét, hogy vezetékhálózatán bármely irányban képes legyen 800-1000 megawatt áram továbbítására.
Az integráció szempontjából a legérzékenyebb kérdés a piacnyitás kiterjesztése lesz. Egy, a Kopint-Datorg által készített ágazati versenyképességet elemző tanulmány rámutatott: az EU-ban bevezetendő versenypiac miatt a hazai működési modellt is meg kell változtatni. S mivel „bonyolult, nagyhatású” folyamatról van szó, az átalakítást már a belépés előtt meg kell kezdeni.
Az energiaszektorban az áruk és szolgáltatások szabad áramlása egyelőre az EU-ban sem valósult meg; ez az elkövetkező néhány év feladata – mondta el lapunknak Zarándy Tamás, az IKIM főosztályvezető-helyettese. Az unióban hamarosan bevezetik az úgynevezett minősített fogyasztói kategóriát, vagyis bizonyos áramfelhasználás felett a vevők versenyeztetik majd a különböző szolgáltatókat. A tagállamok részben már 1999-ben, 2005-ben pedig teljes körűen megnyitják piacaikat a többiek energiaszolgáltatói előtt. Egyes szakértői becslések szerint hazánkban a piacnyitás 2007-ben valósulhatna meg, addig ezen szabályozás alól – persze ha időközben taggá válunk – átmeneti felmentést tartanának kívánatosnak.
Járosi Márton, a Magyar Energetikai Társaság elnökségi tagja egyelőre nem tartja időszerűnek a találgatást a piacnyitás időpontjáról. Szerinte az is elképzelhető, hogy ebben a kérdésben sem kell derogációhoz folyamodni, mert a megerősödő hazai energiaszektor – ha oda kerül a sor – képes lesz felvenni a versenyt a külföldi szolgáltatókkal. A szakember az ágazat alkalmazkodása szempontjából azt emelte ki, hogy a korábban említett uniós irányelv nem a tulajdonviszonyokkal, hanem kereskedelemszabályozási kérdésekkel foglalkozik, s elismeri a termelési, szállítási és elosztási funkciót ellátó vertikális integrációk létjogosultságát. Járosi Márton a fentiek alapján úgy látja: a hazai tulajdonosi-szervezeti modell decentralizálása, illetve az MVM Rt. privatizálása hátrányosan befolyásolhatja az ágazat versenyképességét, miután az európai társaságok jóval tőkeerősebbek magyar versenytársaiknál.
A földgázipar és földgázszolgáltatás feltételrendszerét közvetlenül és átfogóan rögzítő jogszabály egyelőre nincs az európai joganyagban, közvetett rendelkezések viszont léteznek. E téren hazánknak számos harmonizációs feladatot kell teljesítenie. Ezek közül a legfontosabb a hazai termelésű földgáz szabad hozzáférésének lehetősége nemzetközi tranzitcélokra; az ár- és az adatszolgáltatás korszerűsítése; valamint a kutatás-, a feltárás és a kitermelés uniós normákhoz igazítása. Mindezek szakértők szerint a belépésig megoldhatóak. Bizonyos földgázszabványoknak való megfelelést illetően azonban mindaddig felmentésre lesz szükség, amíg az árképzés nem teremt fedezetet a technológia-fejlesztési költségekre.
Az említett szabályozási ügyeknél jóval élesebben vetődik fel a gázpiaci liberalizáció kérdése; az unióban néhány év múlva várhatóan megvalósuló piacnyitás a hazai gázpiac működésére kedvezőtlen hatást gyakorolna – állítják a hazai ágazati szakemberek. (Figyelemre méltó, hogy a lapunk által megkérdezett gázipari szakértők negatívabbul állnak a piacnyitáshoz mint a villamosipariak.)
A földgázpiac liberalizálása Európában is komoly vitákat kiváltó ügy – mutatott rá Orosz Balázs, a Mol Rt. vezető jogtanácsosa. Decemberben az EU energiaipari miniszterei megegyeztek a direktíva tartalmában – a fokozatos piacnyitásban -, amelyet az Európa Parlament várhatóan tavasszal fogad el. A vita legfontosabb kérdése, hogy a földgázellátást mennyire lehet liberalizálni.
A szabad hozzáférés – amely egyesek szerint összefüggésben áll az uniós túlkínálat elhelyezésének szándékával – hazai vélemények alapján áremelkedést okozna és veszélyeztetné az ellátás biztonságát. A rendszerhez való szabad hozzáférés biztosítását a földgázellátás szakemberei jóval az ezredforduló utánra teszik. Mindez nem érinti a Magyarországon termelt földgáz elszállítására vonatkozó, valamint a nemzetközi tranzit célú hozzáférést. Az uniós földgáz-direktíva egyébként megengedően fogalmaz a tagországok kötelezettségét illetően, s figyelembe veszi a régiók sajátosságait is. Ennek némileg ellentmond, hogy várható egy olyan EU-előírás megszületése, amely a gázkészletezést szabályozná. A Mol – mint a társaságnál kérdésünkre elmondták – felkészült erre, mert a szezonalitás hatásainak és az igények ugrásszerű változásának elkerülése is ezt diktálja.
Orosz Balázs szerint annyi bizonyos, hogy előbb-utóbb hazánkkal szemben is elvárás lesz a gázpiac megnyitása. Ez kezdetben az erőművekre, a nagyfogyasztókra és a gázszolgáltatókra vonatkozna. Esetünkben az EU országainál sokkal nagyobb kihívásról van szó, miután itt az európai átlagnál nagyobb a földgáz-felhasználás, a fűtőanyag importára pedig magasabb a lakossági gázárnál. Utóbbi – a lakosság terhelhetőségének arányában – fokozatosan közelít a behozatali árhoz. Magyar szempontból alapvető kérdés lesz, hogy a piac megnyitásakor megjelenő új társaságok ellátási kötelezettséget vállaljanak.
