A gazdasági növekedés eléri a 6 százalékot; az ipari termelés 10 százalékkal bővül; a külkereskedelmi forgalom pedig szintén két számjegyű növekedést mutat a Baltikum legészakibb, s egyben legkisebb államában. Észtország a GDP növekedését tekintve évek óta a közép- és kelet-európai reformországok élcsoportjába tartozik, sőt, sokan egyenesen gazdasági csodát emlegetnek vele kapcsolatban.
A függetlenség visszanyerése utáni esztendőben, 1992-ben bevezették a nemzeti valutát; azóta – igaz az energiaszektor és az állami infrastrukturális üzemek kivételével – végrehajtották a gazdaság magánosítását, a külkereskedelmi tevékenység súlypontját pedig a fejlett nyugati piacokra helyezték át. Az EU-országok részaránya Észtország külkereskedelmében ma már eléri az 50 százalékot. A legfontosabb kereskedelmi partnerek – Oroszország mellett – Finnország és Svédország, s növekszik a két másik balti köztársaság részaránya is. A kül- és tranzitkereskedelem fejlesztésének szándékával már folynak Tallin közelében az új szabadkikötő létrehozásával kapcsolatos munkálatok. Az importszabályozás meglehetősen liberális. Nem véletlen, hogy a behozatal 1996-ban az exportnál csaknen kétszer gyorsabban, 32,5 százalékkal növekedett, s értéke másfélszerese volt a kivitelének.
Észtország vonzó befektetési telephelyet kínál a külföldi befektetők számára. A bérköltségek versenyképesek (a havi átlagbér átszámítva 450 német márka). A külföldi beruházások védelmét és a nyereségtranszfert törvény biztosítja, a bel- és külföldiek a földtulajdon-szerzésnél egyenlő jogi elbírálást élveznek. A szállítási és a kommunikációs lehetőségek korszerűek, a bankrendszer megbízható. Mindez azt eredményezte, hogy az egy lakosra jutó külföldi beruházások nagyságát tekintve Észtország Magyarország után a második helyen áll a közép- és kelet-európai országok sorában. A jelenleg 700 millió dollárt kitevő külföldi működőtőke 43 százaléka az ipari termelésbe, negyede a kereskedelembe, 14 százaléka pedig a távközlésbe és a közlekedésbe folyt; a külföldi befektetések több mint négyötöde Tallinra és környékére koncentrálódik.
Az Észtországban eddig befektetett külföldi tőke fele Finnországból és Svédországból érkezett, míg például a német cégek (elsősorban közép- és kisvállalatok) részaránya ma még nem haladja meg a 3 százalékot. A befektetők – a bérek versenyképességében rejlő előnyök kihasználásán túlmenően – ugródeszkaként is szívesen igénybe vennék az országot az orosz piac felé. Az észt gazdaságban elsősorban a fa-, bútor- és textilipar, az újból magára találó gépipar, fémfeldolgozás és villamosipar iránt mutatnak érdeklődést a külföldiek, akik között olyan nagy cégek is megtalálhatóak, mint az ABB, a Nokia, a Siemens, a Ruhrgas és a Dynamit Nobel.
Egy, a közelmúltban a mintegy félezer német érdekeltségű észtországi cég körében végzett felmérés tapasztalatai egyrészt megerősítik a keretfeltételek összességében kedvező voltát, másrészt felhívják a figyelmet azokra a problémákra, amelyek megnehezítik a külföldi cégek mozgását. E hiányosságok sorában – egyebek között – az elmúlt évek magas (1996-ban 23,1 százalékos) inflációját, a földreform vontatott végrehajtását, az Oroszországgal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás hiányát említették. Az adminisztratív akadályok közül a helyi hatóságok nehézkességét, az időt rabló vámeljárásokat és a jogalkalmazás körüli bizonytalanságokat emelték ki. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az unió-kibővítés első körébe szóló meghívó új lendületet ad majd az ország Nyugat-Európához fűződő gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak, s a külföldi cégek beruházási tevékenységének is.
