Legnyilvánvalóbban a folyó fizetési mérleg romlása akadályozza a növekedést az Egyesült Államokban. Az ázsiai és latin-amerikai országokban tapasztalható pénzügyi zavarok, gyenge növekedés, illetve recesszió miatt csökken az amerikai export, ugyanakkor e gondok hatására számos külföldi termelő agresszívabban fogja kínálni áruit az amerikaiaknak.
A dollár tavalyi erősödése további lökést adott a behozatalnak, egyúttal lejjebb nyomta a kivitelt, s a külföldi befektetésekből származó amerikai jövedelmet is leértékelte. Az ország nemzetközi kereskedelmi kapcsolatai szempontjából az egyetlen jó hír az olajárak csökkenése (Figyelő, 1998/17. szám).
Tavaly a készletek egy évtizede nem tapasztalt ütemben nőttek: még az 1994-ben mértnél is gyorsabban, ami pedig készletkorrekció és gazdasági lassulás előtti esztendő volt. Ahhoz, hogy az 1997-es év készletnövelési üteme folytatódjék, a végső eladások reál-növekedési rátájának meg kellene haladnia az 5 százalékot. Márpedig ennek még a felét is nehéz lesz elérni 1998-ban, s ez komoly visszahúzó erőt jelenthet a növekedést illetően. A túlkészletezés problémája amúgy meglepetésként fogja érni a pénzügyi piacokat, mivel a figyelem középpontjában álló könyv szerinti készlet-mérőszámokat eltorzítja a defláció.
A gazdaság egy másik gondja a lakossági szektor pénzügyi állapota. Az elmúlt öt évből négyben a személyi jövedelmeknél gyorsabban nőtt a fogyasztás. Emelkedtek a haszonkulcsok, mivel a fogyasztói vásárlás növekedési üteme meghaladta a bérköltségekét – a vállalkozók megtakarításai nőttek, a lakosságiak csökkentek.
Az 1997-es 3,8 százalékos személyi megtakarítási ráta fél évszázada a legalacsonyabb szint volt. A kilencvenes évek közepén a lakossági hitelfelvételek megugrása hozzájárult ahhoz, hogy a fogyasztói vásárlás gyorsabban növekedett a jövedelemnél. Tavaly azonban csak szolidan bővültek a hitelek, mivel a háztartások a rekordnagyságú adósság és az adósságszolgálati terhek súlya alatt szenvedtek. Eddig soha nem tapasztalt helyzet állt elő: a családokban az adózott jövedelem minden dollárjára 84 cent adósság jutott.
A hitelkártya-tartozások és -túllépések aránya megközelítette az 1996. végi rekordot, és csúcsot döntött a magáncsődök száma is. A személyi jövedelmek lassúbb gyarapodása csak súlyosbítja a rossz kölcsönök problémáját: a hitelezők meg fogják szigorítani feltételeiket, ami visszafogja a fogyasztói költekezést.
A fogyasztási lázat e pillanatig még a tőzsdei nyereségek feletti eufória táplálja. A Financial Times szerint viszont lassan erodálódnak az árfolyamok, és a gazdaság mérsékeltebb növekedése miatt fokozódni fognak a hitelproblémák. Ezért valószínű a lakossági megtakarítási rátának a vállalkozói megtakarítások rovására történő emelkedése. Ha ennek üteme gyors lesz, a lassulásból akár recesszió is lehet.
Egy komoly bessz – tartósan 20 százalék feletti visszaesés – lakossági takarékoskodáshoz vezethet. A II. világháború óta még soha ennyire nem befolyásolta a részvénypiac a fogyasztókat. Az emberek nemcsak a portfolio-nyereségre reagálva, hanem már a jövőbeni haszonra is gondolva költekeztek. Pedig a részvénypiaci kilátások bizonytalanok. A tavaly nyári csúcsok idején az árfolyamok a 15 évvel ezelőttihez képest megtízszereződtek, a 30 hónap előttihez képest pedig megduplázódtak; ez korábban nem fordult elő. A harmadik negyedéves árfolyam/nyereség arányok elérték a nem recessziós időszakokban jegyzett csúcsot.
Az egyéni befektetők ma még bizakodóak. Egy közvélemény-kutatás szerint e kör tagjainak négyötöde remélte, hogy a következő tíz évben a részvényárfolyamok emelkedése eléri vagy meghaladja az elmúlt évtized évi átlagos 14 százalékos növekedését. Ez a fantasztikusan optimista prognózis még a legrózsásabb gazdasági feltételezések mellett is azt jelentené, hogy az árfolyam/nyereség arányok növekedési üteme minden idők legmagasabb rátájának kétszerese lesz. A spekulációs mánia minden nyilvánvaló magyarázat ellenére hagyományosan makacs, s könnyen elképzelhető, hogy ez a mostani is tovább él.
Ha gátat vetnek az ázsiai gondoknak és az európai gazdaságok lendületbe jönnek, akkor az amerikai részvénypiacon nem lesznek nagy veszteségek, s a fogyasztók úgy élik túl majd ezt az évet, hogy pénzügyi helyzetük csak fokozatosan romlik. Ha ez lesz a helyzet, az 1998-as amerikai lassulást számos elemző „sima leszállásként” fogja üdvözölni.
