A szóban forgó fejlesztés eredményeként a Dunaferr csak a gázköltségen 10-15 százalékot spórolhat. További előny, hogy legalább két évtizedre megoldottá válik a levegőből előállított gázok beszerzése, méghozzá garantált áron. A szerződés szerint ugyanis – egy előre meghatározott képlet alapján – kötött áron kapja a Dunaferr a Lindétől a számára nélkülözhetetlen három gázt. A maradék kapacitást a beruházó szabadon értékesítheti, s ez nem is olyan kevés, ha figyelembe vesszük, hogy az új berendezések teljes termelés mellett 30 százaléknyi, a Dunaferr által nem lekötött kapacitást biztosítanak. A – ma már a Linde tulajdonát képező – régi berendezések egy részét lebontják majd. A maradékot a német érdekeltségű cég tovább üzemelteti, illetve hasznosítja, mivel az eddigi tapasztalatok alapján azok beilleszthetők az úgynevezett váltótárolós – a szakmai zsargonban WSP rövidítéssel megjelölt – rendszerbe.
