A mai Bugac határában fekvő, hajdan virágzó Árpád-kori várossal kapcsolatban semmi nem szokványos, semmi nem „normális”. Története a végéről kezdődik, gazdagságát kirablása és teljes pusztulása őrizte meg az utókor számára, még a nevét sem ismerjük biztosan. Mégis jelentősen árnyalja a középkori Magyarországról alkotott képünket, eddig ismeretlen gazdagságról és fejlett társadalomról mesél, miközben kivégzett gyerekekkel, agyonvert állatokkal és csontszőnyegével a tatárjárás elképesztő kegyetlenségének tanúja. A monostorában őrizhették Szent Péter ereklyéjét, tárgyai nyugat-európai összehasonlításban is páratlanok, lepipálják a világ akkori császári központjainak kincseit.
A 24.hu-n most három cikkben mutatjuk be Pétermonostora filmbe illő történetét úgy, ahogy azt a modern kori, nyomozással felérő kutatás feltárta: mintha egy 800 éves időkapszulát nyitnánk fel. Dr. Rosta Szabolcs, az ásatásokat vezető régész, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója, és Rácz Bernát művészettörténész, a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatója kalauzol minket a helyszínen és a történelmi tárgyakat őrző történelmi emlékhelyen.
