Gazdaság

AZ ÁZSIAI VÁLSÁG – NAPRÓL NAPRA – A tájfun vonulása

Ez év januárja már eddig is bebizonyította, hogy az ázsiai gazdasági krízis nemzetközi következményei továbbra is beláthatatlanok. Az OECD "lefelé revideálta" tagországaira vonatkozó gazdasági prognózisait. Indonézia összeomlott és kényszermegállapodást kötött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Hongkongban csődöt jelentett a Feregrine, a térség - Japánon kívüli - legnagyobb befektetési bankja. Az amerikai Moody's hitelminősítő figyelmeztette a nyugat-európai nagybankokat, hogy vizsgálják felül ázsiai kapcsolataikat. "Rendet" teremtendő ebben a kavargásban, az alábbiakban országos bontásban rendszerezzük a válság kibontakozásának szakaszait.

AZ ELSŐ: THAIFÖLD

1997.

Február 5.: A Somprasong Land az első thai vállalat, amelyik elmulasztja külföldi adósságának törlesztését.

Március 10.: A kormány bejelenti, hogy 3,9 milliárd dollár értékű rossz ingatlanhitelt megvásárol a pénzintézetektől, de nem tartja be ígéretét. Michel Camdessus, az IMF főigazgatója kijelenti: Semmi okot sem látok arra, hogy ez a válság tovább növekedjen.

Június 18.: Lemond Amnuay Viravan pénzügyminiszter. Chavalit Yongchaiyudh miniszterelnök: Soha nem fogom leértékelni a bahtot.

Július 2.: A bahtot lebegtetik – ez lesz a kelet-ázsiai válság közvetlen kiváltó oka.

Július 28.: Thaiföld megkeresi az IMF-et.

Augusztus 20.: Megállapodás egy segélytervről. Camdessus: A thai hatóságok helytelenül állapították meg a prioritásokat.

Október 20.: Leköszön az új pénzügyminiszter, Thanong Bidaya is.

November 4.: Lemond a miniszterelnök.

December 8.: Az 58 pénzügyi cégből 56 tartósan zárva tart, 6 ezer dolgozójuk munka nélkül marad.

1998.

Január 22.: Bejelentik egymillió vendégmunkás kitoloncolását.

A MÁSODIK: MALAJZIA

1997.

Március 28.: A jegybank korlátozza az ingatlan- és részvényvásárlási hiteleket, hogy megelőzze a válságot.

Július 14.: A jegybank feladja a ringgit védelmét.

Augusztus 23.: Mahathir Mohamad miniszterelnök az amerikai pénzembert, Soros Györgyöt vádolja a kelet-ázsiai valuták elleni támadás irányításával, mondván: Ezek az országok 40 évet fordítottak a gazdaság felépítésére és akkor jön egy olyan őrült, mint Soros.

Augusztus 27.: A kormány korlátozza a részvénypiaci kereskedést. Egy héttel később 60 milliárd malajziai dolláros alapot hoznak létre a részvénypiac megtámogatására.

Szeptember 4.: A kabinet bejelenti, hogy felfüggesztik számos beruházás építését.

Szeptember 5.: A kormány visszavonja a legtöbb részvénypiaci kereskedelemmel kapcsolatos korlátozást.

Szeptember 20.: Mahathir szerint a hongkongi valutakereskedelmet „illegálissá” kellene nyilvánítani.

Szeptember 21.: Soros a miniszterelnököt saját országa ellenségének nevezi.

November 26.: Ibrahim miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter nyilvánosságra hozza, hogy 500 milliárd malajziai dollárral támogatják a bajba jutott brókercégeket.

December 5.: Ibrahim megígéri, hogy 18 százalékkal csökkentik az állami kiadásokat, és a hatóságok egyetlen vállalatot sem fognak megmenteni.

A HARMADIK: SZINGAPÚR

1997.

Július 17.: A jegybank engedi a szingapúri dollár leértékelődését. A valuta az 1995. február óta tapasztalt legalacsonyabb szintre zuhan.

November 26.: Lemond a Szingapúri Monetáris Hatóság igazgatóhelyettese, helyére „reformpárti” közgazdász, Tharman Shanmugartnam kerül.

December 19.: A szingapúri „alapító atya” Li Kuan-ju legidősebb fiát kinevezik a Monetáris Hatóság vezetőjévé.

1998.

Január 9.: A részvénypiac e nappal bezárólag egyetlen hét alatt 23 százalékot zuhan.

Január 22.: Három százalékkal esik a tőzsde.

A NEGYEDIK: INDONÉZIA

1997.

Augusztus 14.: Megengedik a rúpia lebegését. Az indonéz jegybank a likviditást magas kamatlábakkal próbálja megőrizni.

Szeptember 3.: Nyomás alatt a rúpia, s kezd zuhanni a tőzsde. A kormány befagyasztja az infrastrukturális beruházásokat és bankreformot jelent be.

Október 8.: A kormány az IMF, a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank tanácsát kéri. A három szervezet 37 milliárd dolláros csomagot ajánl, amely a mexikói után az addigi második legnagyobb.

November 1.: Bezárnak 16 bajban lévő bankot, köztük azt, amelyik Suharto elnök fiának és féltestvérének tulajdonában van. Suharto fia később új engedéllyel újra megnyithatja a bankot.

December 22.: A Moody’s bóvlikötvény státuszúra fokozza le Indonézia hitelminősítését.

1998.

Január 6.: A rúpia árfolyama az 1997. augusztusi 2,4 ezerről 10 ezerre zuhan, mivel a költségvetés megszegi az IMF feltételeit. Az elemzők a külföldi adósságállományt közel 200 milliárd dollárra becsülik, szemben a hivatalos 170 milliárddal.

Január 8.: Az IMF bejelenti, hogy visszatér Indonéziába, újratárgyalandó a segélytervet.

Január 15.: Suharto aláírja az IMF-csomagot.

Január 22.: Tovább zuhan a rúpia: 1 dollárért 17 ezer rúpiát adnak.

AZ ÖTÖDIK: HONGKONG

1997.

Augusztus 15.: Spekulánsok támadják a hongkongi dollárt, az egynapos kamatláb 150 bázisponttal, 8 százalékra emelkedik. A piac meredeken zuhan.

Augusztus 18.: A részvénypiac majdnem 4 százalékkal esik. Tung Csi-hwa hongkongi vezető kijelenti: a hongkongi dollárral szembeni spekulatív támadások nem fognak sikerrel járni.

Október 22.: A valutával kapcsolatos félelmek miatt a részvénypiac 6 százalékkal csökken. Az egynapos kamatlábak majdnem 300 százalékra szöknek. Donald Csang pénzügyminiszter: A hongkongi dollár sziklaszilárd.

Október 23.: A részvénypiac 10,4 százalékkal zuhan, ami öt év óta a legnagyobb visszaesés. A krach kihat az európai és amerikai piacokra. A hitelkamatok 75 bázisponttal emelkedve elérik a 9,5 százalékot.

Október 30.: A Moody’s lejjebb minősíti a hongkongi bankszektort. A részvényindex 4 százalékot esik.

December 11.: Nyomás nehezedik a hongkongi dollárra; az index 5 százaléknál is többel csökken.

1998.

Január 9.: A valutára nehezedő nyomás után felemelik a kamatlábakat. E nappal bezárólag a részvényárak egy hét alatt 14 százalékot veszítenek értékükből.

Január 12.: A Peregrine Invest-ment Holdings összeomlik, a tőzsdeindex 9 százalékot esik.

Január 22.: Megrendül a Cathay Pacific légitársaság. A Hang Seng index 4 százalékkal esik.

A HATODIK: DÉL-KOREA

1997.

November 13.: A kormány tagadja, hogy IMF-segélyre lenne szükség. Az ügy előzménye, hogy az év korábbi részében összeomlott két óriáscég (a Hanbo Steel és a Sammi Steel); az ország harmadik legnagyobb autógyárát, a hitelképtelenné vált Kiát államosították; továbbá a bajba jutott konglomerátumok által veszélyeztetett bankok hitelminősítését, majd egész Dél-Korea országminősítését lejjebb sorolták.

November 17.: A wonnak a dollárhoz viszonyított árfolyama eléri az 1000-et.

November 19.: Szöul pénzügyi stabilizációs csomagot terjeszt elő.

November 21.: Az ország 20 milliárd dollár készenléti hitelt kér az IMF-től az adósságválság csillapításához.

December 3.: Aláírják az 57 milliárd dolláros segélyegyezményt, amelyben a gazdasági reform szigorú feltételei szerepelnek.

December 8.: Kiderül, hogy a 100 milliárd dolláron felüli, rövid lejáratú külföldi adósságállomány majdnem duplája annak, mint amit korábban gondoltak.

December 18.: Kim De Dzsungot, az IMF-program bírálóját választják Korea elnökévé.

December 22.: Az állami és vállalati kötvényeket bóvlikötvény kategóriába fokozzák le.

December 23.: Már majdnem 2000 wont adnak egy dollárért.

December 24.: Az IMF és más adakozók 10 milliárd dollár hitelt ígérnek Koreának.

December 26.: A wonnak a dollárhoz viszonyított árfolyama csaknem 23 százalékkal emelkedik.

December 30.: A külföldi bankok beleegyeznek a koreai hitelek refinanszírozásába.

1998.

Január 8.: További hitelnyújtásról állapodnak meg. Soros látogatása.

Január 15.: A tőzsdeindex 6 százalékkal emelkedik.

A HETEDIK: JAPÁN?

1997.

November 3.: A Sanyo Securities, a hetedik legnagyobb brókerház csődöt jelent – az első brókercégbukás 1945 óta.

November 10.: Meredeken csökken a Jamaichi, a negyedik legnagyobb brókercég részvényeinek árfolyama.

November 17.: Csődbe megy a Hokkaido Takashoku, a tizedik legnagyobb bank – az első bankbukás 1945 óta. A rossz hitelek állományát 1000 milliárd jenre becsülik; később ezt 2000 milliárdra módosítják.

November 21.: A Moody’s bóvlikötvény státuszt ad a Jamaichinek.

November 22.: Bezár a Jamaichi.

November 25.: A Nikkei több mint 5 százalékkal csökken. Sei Nakai, a Pénzügyminisztérium bankfőosztályának helyettes vezetője: A belátható jövőben nem lesz több bankcsőd.

November 26.: Csődbe megy a Tokuyo City Bank.

December 3.: A közzétett kormányadatok recesszióra utalnak.

December 16.: Jóváhagyják a 10 ezer milliárd jenes kötvénycsomag kibocsátására vonatkozó előterjesztést. A piac nem reagál.

December 17.: Hashimoto miniszterelnök meglepetést kelt a piacon, amikor 2 ezer milliárd jenes jövedelemadó-mérséklést és 850 milliárdos egyéb adócsökkentést jelent be. A piacok javulást mutatnak. Hashimoto: Nem engedjük, hogy Japán világválságot váltson ki.

December 17.: A jegybank beavatkozik: a dollár eléri a 130 jent.

December 22.: A Nikkei-index a két év óta legalacsonyabb szintre, 15 ezer pont alá zuhan. A Bank of Japan áthidaló kölcsönt kínál Dél-Koreának.

1998.

január 15.: Az IMF-indonéz megállapodás és a kormány konjunktúra-ösztönző intézkedéseinek hatására ismét 15 ezer pont fölé emelkedik a Nikkei.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik