Miután felmerült, hogy fényevés miatt halhatott éhen az agárdi kisbaba, megpróbáltunk utánanézni, mi is lehet ez, kik azok, akik úgy döntenek, hogy soha többé nem esznek.
A fényevők után kutatva egy furcsa blogszerűségre találtunk a neten, melyben egy Haas György néven publikáló férfi örökítette meg a 2000-es években történt 21 napos éhezését. A férfi állítása szerint ételt egyáltalán nem fogyasztott, vizet viszont ivott, bár nem sokat. A naplóból idézünk, vigyázat, abszurd részletek.
“Elvégeztem egy 21 napos programot, az átállás programját, amelynek lényege a lemondás és a ráhagyatkozás. Azok, akik erre az útra lépnek, a minden ragaszkodás elengedésének részeként elengedik az ételt is, azaz felfüggesztik a táplálkozást. Nem csak egy kis időre, hanem hónapokig, évekig vagy akár életük végéig: azaz olyan hosszú ideig, ami minden kétséget kizáróan tanúságtételévé válik annak, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”. Az az energia, amely átáramlik a világmindenségen, alkotja és fenntartja azt, képes arra is, hogy életben tartson bennünket, ha mi képesek vagyunk arra, hogy ráereszkedjünk hitünkkel és bizalmunkkal.”
“Félháromkor ébredtem és nem is tudtam visszaaludni. A szám sűrű, a torkom enyhén fáj. Mennyit is aludtam? – kilenckor aludtam el… Öt és fél órát. Az nem túl sok. Talán napközben még sikerül. Hiszen most az idő múlatása a cél… Huszonhét órája nem ittam egy csöppet sem. Akkor túl vagyok az elsőn a hétből… Yeeeeee!”
“Megemlítettem, hogy ma van a harmadik nap, Jasmuheen szerint ma éjjel távozik a Szellem s ez nem tudom, mit is jelent. A legtöbb esetben valóban a harmadik napra esik a távozás – mondta Boldizsár –, de a tapasztalatok szerint a harmadik és a hatodik nap között történik a dolog, amiről azért nehéz elmondani, hogy mi, mert mindenkinek más és más és egyébként is nehéz szavakba önteni…”
“Most délután van, 4 óra 40. Pocsékul érzem magam. Egyre gyengébben, sokat pihenek – jóformán csak pihenek –, mégsem pihenem ki magam. Vagy éppen azért? Minden erőfeszítést jelent, a toll felemelése, még a lélegzetvétel is. Jelenleg az vigasztal, hogy ha mondjuk vasárnap 18 órakor ihatok, akkor ma reggel 9-től túl vagyok a félidőn (kétszer 81 órából a második megkezdődött és 10% már el is telt, 81-8 = 73 van még hátra…).”
“Ma reggel egyébként ébredés után szinte rögtön hánynom kellett. Ez most nem volt olyan tökéletesen víztiszta, mint a tegnapi, de hasonlóan kesernyés – és megkönnyebbítő. Persze azt remélem, hogy ez a megkönnyebbülés tartósabb lesz, mint tegnap, de majd meglátjuk.”
“Ma folytatódott az apránként, de sűrűn „benyelt mámor” s egyfajta „kettős gyomorrontás”-félét kaptam: szellemit és fizikait. A szellemi túlterhelést az okozta, hogy több képet „nyeltem” el a szememmel „Az év fotói ’99” című sajtófotó-könyvből, mint amennyit meg tudtam emészteni/fel tudtam dolgozni.”
“Tegnap este az ágyamon fekve olvasni akartam, de le kellett tennem a könyvet és hanyatt fekve, kitárt karral boldog, ihletett hálaadó imába kezdtem, amikor – az ima közben – arra lettem figyelmes, hogy nem árad: dől az energia a két tenyerem felé, a tenyeremen át a karomba, egész testemen át a lábamig.”
“Nem más történt, mint hogy elkezdtem érezni a Valóságot, a közvetlenül felfogható történések mögötti Igazi Valóságot és már most, hogy még csak kezdem érezni, érzem, hogy szívszorítóan gyönyörű! Tudom, hogy nagyon sok tanulni és fejlődni valóm van, de a szívemben semmi, se semmi aggodalom nincsen, mert kegyelmére méltatott a Mindenható, kegyelmi állapotban vagyok vagy megáldott engem vagy nem tudom, hogy mondjam, csak sírok, sírok az örömtől…”
