Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója tegnap az RTL Magyarul Balóval című műsorában azt mondta, hogy 2008 óta a magyar pénzügyi rendszer több válságon ment át, sokan vesztettek rengeteg pénzt, a brókerbotrányok ezért nem a mai időkből származnak, évekre visszavezethetőek. Szerinte az ekkor szerzett hiányokat hólabdaként görgették maguk előtt a brókercégek, ezért jöttek most elő problémák.
Windisch László, az MNB alelnöke viszont egy mai, Népszabadságnak adott interjúban azt mondta, hogy a felügyeleti tevékenységet is végző jegybanknak már 2007-ből is van olyan adata, ami szerint a Quaestor nagyobb mennyiségű fiktív kötvényt bocsátott volna ki. Ez ugyanaz az év, amikor először bocsáthattak ki legálisan is 50 milliárd forintnyi kötvényt. Tehát egy év sem telt el az első legális és az első fiktív kibocsátások között.
Válság
2007-ben épp elkezdett beszélni a világ a gazdasági válságról. 2007 márciusában csődbe ment a New Centrury Financial, júliusban pedig a Bear Sterns két alapja ment annyira tönkre, hogy egy évvel később az egész bankot felvásárolta a JP Morgan. Júliusra ér el Európába a válság, a BNP Paribas felfüggeszti három alapja működését. Az amerikai szövetségi kormány odáig jut, hogy a Fannie Mae és a Freddy Mac csődje után 2008-ban 300 milliárd dollárt tol bele a bankrendszerbe.
Magyarországon 2008 októberére lett annyira súlyos a helyzet, hogy az IMF-hez és az EU-hoz fordultunk segítségért. Ha nem tesszük, gyakorlatilag csődbe megyünk. A Gyurcsány-kormány október végére egyezett meg a két szervezettel egy szép nagy hitelcsomagról, amit csak 2013-ban tudtunk visszafizetni.
Tehát addigra, mire a Quaestor elkezdett fiktív kötvényeket kibocsátani, vagy a Buda-Cash és a Hungária elkezdték a betétesek pénzéből betömködni a lyukakat, elég rossz volt a helyzet. Tényleg állhatott egy ilyen ok is a Quaestor-botrány mögött. Csakhogy.
Quaestor-modell
T. Csaba cégei, a Quaestor-cégek soha nem termeltek igazán pénzt, nem nagyon volt valóban megtérülő beruházásuk. A Figyelő portréja szerint T. Csaba gyakorlatilag nem teremtett értéket. A cégei 25 éve működnek, ezalatt nem volt olyan, hogy megvett volna olcsón mondjuk egy ingatlant, felújította volna és egy csomó pénz keresett volna az eladáson.
A Quaestor-cégek mindig kevés saját tőkével, rengeteg külső hitelből fektettek be. A 444 grafikonján látszik, milyen arányban voltak a cég bevételei a külső tartozásukkal szemben. A Quaestor-csoport nem csak a válság miatt szorult arra, hogy máshonnan, esetleg trükkökkel pótolja a kieső bevételeit. Soha nem is voltak igazán bevételei.
Ráadásul amellett, hogy alig keresett pénzt, és azt is főleg az új kisbefektetők befizetéseiből, iszonyatos pénzeket költöttek marketingre, és a piacinál jóval nagyobb kamatokat fizettek. Nyilván, hiszen csak így fektettek be itt az emberek.
Egy ilyen üzleti modell mellett előbb-utóbb a világválság nélkül is csődbe ment volna a Quaestor. Ami egyébként hivatalosan még mindig nem ment csődbe.
