Szűk két hónap leforgása alatt a világ három legnagyobb hitelminősítője adta a magyar gazdaságpolitika értésére, hogy nemcsak az államháztartási hiány szintje elfogadhatatlanul magas, hanem a költségvetési folyamatok és a pártok eddig nyilvánosságra hozott elképzelései is aggodalomra adnak okot. A három nagy közül a Fitch – tavaly decemberben – leminősítette a magyar államadósságot, a Standard and Poor’s (S&P), s végül a múlt héten a Moody’s még csak a magyar hitelbesorolás kilátásait rontotta negatívra. Ez is egyértelmű jelzés azonban arra nézve, hogy ha nem látnak jelentős és érdemi változást a gazdaságpolitikában a választások után, akkor a jóval nagyobb piaci befolyással bíró S&P-től és a Moody’s-tól szintén jön a leminősítés.
„Mindenki szeptemberig ad haladékot” – fogalmazta meg a helyzetet Vojnits Tamás, az OTP Bank igazgatója. A közgazdász szerint így június-júliusra körvonalazódnia kell annak, hogy a jövő évi költségvetés mekkora deficitlefaragást tartalmaz. Ennél is fontosabb már azonban, hogy a büdzsé tervezete – sőt ezt megelőzően az új kormány programja – mennyire képes hitelesen közvetíteni ezt a befektetők felé.
Közgazdászok szerint, ha beüt a krach – vagyis ha a nagy hitelminősítők valóban beváltják fenyegetéseiket, és nem csupán a kilátásokat rontják, de magát a hitelbesorolást is -, azt elsősorban a kötvénypiacok érezhetik meg fájdalmasan; az államkötvények hozama várhatóan drámaian emelkedik majd. A Fitch tavaly decemberi leminősítése után a hosszú lejáratú magyar állampapírok hozama „beragadt”, holott a régió többi országában mérsékelt, de folyamatos csökkenés volt tapasztalható. További leminősítések esetén a magyar papíroktól elvárt kockázati prémium minden bizonnyal emelkedne. Ez azt üzeni a kormánynak, hogy a külföldi befektetők egyre kockázatosabbnak látják a magyar államadósság finanszírozását, s így csak egyre drágábban hajlandóak ezt megtenni.
Az önkormányzati kártya
AZ ÖTLET. Egy kötvénypiaci körökben terjedő spekuláció szerint az államháztartási kiadáscsökkentés egyik legkézenfekvőbb módja lenne az önkormányzati kiadások megnyirbálása.
A MÓD. A lépésre önkormányzati reform nélkül kerülhetne sor, hiszen ahhoz a kétharmados önkormányzati törvényt kellene módosítani, jelenleg pedig csekély készség mutatkozik az erről való megegyezésre.
A FELTÉTEL. A megoldás feltétele az, hogy valamelyik nagy pártnak – esetleges koalíciós társával együtt – kényelmes többsége legyen a törvényhozásban, s emellett viszonylag szerény eredménnyel záruljon számára az őszi helyhatósági választás. A másik nagy párt így – a parlamenti kisebbség mellett – jelentős önkormányzati befolyással és pozíciókkal rendelkezne.
A HASZON. Az Országgyűlésben többséggel rendelkező párt két legyet ütne egy csapásra, ha szorítana egyet az önkormányzatoknak juttatott pénzeken: egyrészt gyengítené politikai ellenlábasának önkormányzati hátországát, másrészt kiadási oldalról érdemben javíthatná az államháztartás pozícióját.
MUSZÁJ LÉPNI. A befektetők ugyanakkor elkezdték beárazni a költségvetési korrekció esélyét. Magáról a korrekcióról egyelőre elég keveset lehet tudni, ám valószínűleg mindkét nagy párt tisztában van azzal, hogy valamit muszáj lesz tennie. Nem könnyű ugyanakkor megjósolni, hogy melyikük kormányra kerülése adna nagyobb esélyt egy költségvetési kiigazításnak – állítják az AIG Bank (a világ egyik legnagyobb biztosítótársasága, az American International Group leányvállalata) elemzői egy közelmúltbeli, Magyarországon tett látogatás tapasztalatait összegző elemzésükben (lásd külön). Összességében annyi biztosra vehető, hogy a kampányígéretekből valamit azért meg kell valósítani. A befektetőknek ebben az esetben azt kell mérlegelniük, hogy ezek közül melyek azok, amelyek hosszú távú elkötelezettséggel terhelik az államkasszát – ilyen lehet például bármiféle nyugdíjkiadás növekedése -, s melyek azok, amelyeket esetleg később kiadáscsökkentéssel kompenzálni lehet.
A leminősítések elkerülése immár, úgy látszik, alapvetően hitelességi kérdés. Bízik-e a piac abban, hogy a 2007-es költségvetés végrehajtható lesz, s hitelesnek gondol-
ja-e majd a jövő év őszén az uniónak benyújtandó, leporolt konvergenciaprogramot.
KÖLTSÉGVETÉSI DILEMMA. Elemzők szerint nem is annyira az a fontos, hogy tartja-e magát az akkori kormány a 2010-es eurózóna-csatlakozáshoz, hanem az, hogy konkrét intézkedésekkel képesek-e alátámasztani, megerősíteni a befektetői bizalmat; a divergenciát ismét konvergenciává változtatva ezzel. A másik oldalon kockázatként jelentkezhet, ha – az elmúlt évek tapasztalataihoz hasonlóan – az idei költségvetésről is menet közben derül ki, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tartható.
Amúgy a piac már viszonylag régóta nem bízik a közös európai pénzhez való 2010-es csatlakozásban – a Reuters februári fel-mérésében megkérdezett 21 közgazdász 2012-13-ra teszi ennek lehetséges időpontját. Kérdés, a jelenleg még csak a figyelmeztető csengőt nyomogató piac addig nem tenyerel-e rá a vészcsengőre.
