Jó lenne, ha évtizedek múlva is stabil, növekedésre képes állapotban lenne az ország, ehhez mindig a távlati célokat kellene első helyre tenni. Ugyanakkor folyamatosan lesznek azonnal kezelendő problémák is, amelyek ezt nem teszik lehetővé. Emiatt vélhetően minden évben nagyon nehéz döntéseket kell majd hozni.
Az egyik legnagyobb gond sokak szerint a hatalmasra duzzadt államadósság. A hiteltartozások végtelenségig való növelése nem lehet cél, mert egy bizonyos ponton túl lehetetlenné válik a törlesztés. Nagyon hosszú ideig állandó szinten tartani az adósságot nem célszerű, mert végső soron így nem képződik többletforrás, minden költséget magunk állunk, és még a kamatokat is fizetni kell. Az egyetlen megmaradó választás az adósság fokozatos csökkentése lenne. Ez mindenképpen csak nagy nehézségek árán sikerülhet, de még mindig jobbak az esélyek most, dinamikus növekedés közepette, mint recesszió idején.
Hitelt felvenni persze továbbra is érdemes olyan célokra, amelyek a további növekedést segítik elő, de ezeknek megalapozottaknak kellene lenniük.
Az állam „működési költségeire” kölcsönt igénybe venni viszont kétélű dolognak tűnik. Átmenetileg segíti ugyan problémák megoldását, de hosszabb időszak átlagában csak súlyosbítja a gondokat.
Az államadósság csökkentéséhez arra lenne szükség sok éven át, hogy a költségvetés többlettel zárjon minden évben deficit helyett, mert végül is akármilyen bonyolult is egy államháztartás, akárhány millió tételből álljon is a kiadási és bevételi oldal, az egyenleg nem lehet egyszerre pozitív és negatív. Feltehetően akkor lehet tartozást csökkenteni deficit mellett, ha a hiányzó összeget valamilyen vagyon eladása fedezi, ez viszont csak ideig-óráig működik, mert az eladnivaló egyszer elfogy.
Olyan állapot, ahol évről évre kisebb a költségvetés kiadása, mint a bevétele, vélhetően csak széles körre kiterjedő takarékoskodással, a beruházások egy részének későbbi időpontra halasztásával, a bevételi oldal növelésével, és még sok más kellemetlenséget okozó intézkedéssel érhető csak el. Nehéz megjósolni, hogy a valószínűsíthető gondokon mennyit enyhíthetnek az igénybe vehető uniós források és maga a gazdasági növekedés.
Félő, hogy jelenlegi körülményeink között sem a költségvetési többlet, sem az egyensúlyi költségvetés nem valósul meg, így viszont a hosszú távú problémák sem csökkennek érezhető mértékben.
Mindenki szeretné, ha lenne olyan megoldás, hogy a „kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon”, de ha kevés a káposzta, akkor be kellene osztani, lehet, hogy egy ideig a kecskének is fogyókúráznia kellene, és a káposztából is alig marad, de talán a kecske nagyobb baj nélkül megúszná.
HIRKÓ CSABA, Budapest
• Energiaügyek
Árrobbanáspont című cikkükben (Figyelő, 2006/18. szám) említett irtózatos mértékű gázár-támogatás (130 milliárd forint) valóban indokolatlanul magas, bár az árak befagyasztásának „választási hozadéka” egyértelmű. A részbeni fedezetül szolgáló bányajáradék várhatóan 28,7 milliárd forint lesz, s a 3,3 milliárd köbméternyi párnagáz áron alul történt értékesítése is csak egyszeri bevétel, amely tranzakció garanciák nélkül stratégiai veszélyt is jelent: a gázmennyiséget vételára okán megérné kitermelni, de ezzel tönkremennének a föld alatti tárolók.
Az egysíkú kompenzáció, azaz a nem megújuló energiahordozóktól való függőség bebetonozása helyett inkább a megújuló energiák felé kellene irányt mutatnia a kormánynak: sokkal hasznosabb lenne ezt az összeget energiatakarékosság ösztönzésére, biogáz-projektekre költeni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az üzembe helyezett hőszivattyú névleges teljesítménye után is lehetne díjazni azokat (esetükben például a – most már némi megújuló forrásból származó – villamos energia enyhe támogatásával), akik „leszokóban” vannak a földgázról. Akiknek ez a lehetőség nem áll rendelkezésre, azok számára a pár napra feltámasztott Nemzeti Energetikatakarékossági Program pályázatára, illetve a panelfelújítási programba még több lélek lehelése mellett lehetne forrást biztosítani az épületszigetelések tökéletesítésével. Így az importgáz fogyasztását rövid időn belül akár negyedével-ötödével is lehetne csökkenteni.
LUKÁCS BENCE környezetmérnök, Veszprém
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
