Míg egy átlag magyar befektetőnek a párnaciha, jobb esetben pedig a bankbetét jelenti a megtakarítás kizárólagos formáját, a biztonságra törekvés furcsa dolgokat is szül. Öt év erős forintja után a sokáig tutinak hitt devizabefektetések népszerűsége ugyan csökkenőben van, de az első hírek után, amelyek az arany árának emelkedéséről szóltak, beindult a magyar befektetők fantáziája. Noha az érintett brókercégek képviselői szerint az arany tőzsdei kereskedésébe is belevágott néhány száz hazai befektető, az igazi robbanás az aranyrúdnál volt: a forgalmazó BÁV Rt. néhány hete közölte, hogy felvásárolták a készleteit.
A legfrissebb „miniaranyláz” résztvevőit, úgy látszik, a legkevésbé sem zavarja, hogy az aranyrúd esetében a vételi és az eladási ár között méretes rés tátong, s az ár simán eshet is. A tőzsdén „aranyozók” viszont valószínűleg tudják, mit kockáztatnak: a jelentős tőkeáttét, a meglevő pénz többszörösének kockáztatása miatt egy pár napos korrekció elég lehet arra, hogy az irányt amúgy jól érző befektető hatalmasat bukjon, ha nincs folyamatosan résen.
ELKÉPZELT ARÁNY. Van azonban egy olyan befektetési forma, mellyel kiküszöbölhető a vételi és eladási árszint közti szakadék okozta biztos veszteség, illetve a határidős piacok nagy kockázata is. Ez a tőzsdén kereskedett befektetési alap, vagyis exhange traded fund (ETF). E piac tavalyi szenzációja éppen az arany ETF-ek elindulása volt. Ezek ugyanis folyamatosan követik az arany árának tőzsdei alakulását, vagyis bármelyik pillanatban tőkeáttét, azaz kiemelkedő kockázat nélkül tud bárki az arannyal kereskedni. Az első ilyen konstrukció, a StreetTracks Gold Trust (GLD) egyetlen papírja például egytized uncia aranyat testesít meg, tehát ennek vételével 0,1 uncia arany boldog tulajdonosai lehetünk. (Igaz, villogni nem tudunk vele az utcán és az ismerősök előtt, mivel csak értékpapírszámlán tartható.) A papír árfolyama természetesen mindig pontosan a tizede az arany aktuális árának. Az aranyár idei növekedése nyomán a papír egy hét alatt 6 százalékot erősödött.
Természetesen az arany ETF-ek csak e szegmens csúcsát alkotják. Az ETF-ek legnagyobb előnye, hogy beiktatásukkal szinte bármibe lehet invesztálni a világon. A konstrukció lényege, hogy mindig valamilyen mögöttes termék, általában index árát, vagy árfolyamát követi. Ezért egyetlen termék megvételével juthatunk komoly portfóliókhoz, legyen az akár egy ország, régió, vagy kontinens részvénypiaca, vagy egy szektor legjobb papírjai. Az ETF-ek nem meglepő módon az Egyesült Államokban lettek az elmúlt években igen népszerűek, Európa és Japán csak most próbál felzárkózni. Az ETF-ek működését az amerikai értékpapírfelügyelet (SEC) szigorúan szabályozza, a bonyolult mechanizmusból a befektetőknek elég azt tudniuk, hogy választott termékük árfolyama hűen követi a mögöttes termék kurzusát.
A befektetők kezdetben csak azt igényelték, hogy a „mezei” befektetési alapokkal (mutual fund) szemben legyen alternatívájuk. A egyik fő különbség egyértelmű: a sima befektetési alapok jegyeit az aktuális napi nettó eszközértéken lehet adni-venni, míg az ETF-ek árfolyama folyamatosan változik a tőzsdén. Ez azonban még nem lett volna ok az utóbbiak sikerére, ehhez kellett a jóval alacsonyabb költségstruktúra. Az ETF-ek működése nagyrészt automatikus, nincs aktív portfóliókezelés sem, ennek köszönhetően fele akkora költséggel sem dolgoznak, mint a normál alapok. Ez egy hosszú távú befektetésnél már súlyos százalékokban mutatkozhat meg a hozamszámításnál.
AZ OLAJ ÉVE. A legismertebb és legnagyobb forgalmú ETF-ek ma is a vezető amerikai indexeket követő alapok. Ezekkel pár dolláros jutalék ellenében szerezhet bárki közvetett tulajdont a világ legnagyobb vállalataiban, s részesedhet azok eredményéből. A szakosodás jegyében az elmúlt évtizedben megjelentek a vásárolt cégek nagysága alapján választó ETF-ek (csak nagy, közepes, illetve éppen kis tőkeértékű cégekbe fektetnek), majd az egyes szektorokhoz kötött ETF-ek. Nem igazán lehet meglepő, hogy tavaly a hozamversenyt az olaj ETF-ek nyerték Amerikában, a fekete arany drágulása bizonyult ugyanis az év egyik fő eseményének, s ezt az ETF-ek segítségével bárki minimális költséggel kihasználhatta. A piac fejlődésével egyre több régiós, majd ország ETF is megjelent, ezekkel ma már mindenki előtt nyitva áll egyetlen termék megvételével bármelyik feltörekvő piac, vagy akár egy régió, sőt egy-egy fontosabb ország „megvétele” is.
A magyar befektető szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon tesz szert ETF-befektetésre. Ha magyar brókercégen keresztül vásárol amerikai tőzsdén forgó ETF-et, akkor egyrészt elég borsos jutalékot kénytelen fizetni (lásd a keretes írást), másrészt a nyereség után 20 százalékos adót vonnak le, amivel a veszteséget sem lehet szembeállítani. Ha valaki egy tengerentúli brókercégnél nyit számlát, két szempontból biztosan jobban jár. Egyrészt alacsonyabb jutalékot fizet, másrészt maga intézi adózását, s ennek keretében a nyereségeket és veszteségeket szembeállíthatja, és csak a tényleges profit után adózik itthon, azt is csak utólag, a következő évben.
A legkézenfekvőbb megoldás az, ha a magyar befektető európai uniós tőzsdén vesz és ad el ETF-et, mert ekkor – az egyszerű részvénybefektetéshez hasonlóan – 2006-ben még nincs adófizetési kötelezettség. Aprócska probléma, hogy az európai ETF-piac még gyerekcipőben jár a tengerentúlihoz képest, igaz, a fejlődés az alacsonyabb bázis miatt jóval dinamikusabb. Míg Amerikában már több mint 240 milliárd dollárt fektettek az ügyfelek ETF-ekbe, Európa tavaly lépte át a 40 milliárdos szintet. Érdekes, hogy az alapindítással nincs gond, az európai ETF-ek száma már közelíti az amerikai 160-at, de jóval kevesebb pénz áramlik beléjük. Ez könnyen magyarázható a sok nemzeti tőzsde létezésével: míg Amerikában az ETF-ek otthona jórészt az American Stock Exchange (bár a New York-i értéktőzsde már nagyon szorongatja, a Gold Trustot például sikerült magához édesgetnie), Európában nincs kiemelkedő ETF-központ, sok befektető pedig még mindig nem szívesen fektet be más ország tőzsdéjén.
Befagyott jutalékok
Oda az eddig folyamatosan erősödő honi érdeklődés a külföldi részvények iránt a budapesti tőzsde utóbbi két évben tapasztalt kitűnő teljesítménye nyomán. Így nem meglepő, hogy a hazai brókercégek nem fektetnek több energiát e területre, mint korábban. A külföldi papírok kereskedése többnyire kiegészítő szolgáltatásnak tűnik, s ennek jól meg is kérik az árát. Néhány millió forintos befektetéssel sem nagyon lehet 0,5 százalékos jutalékráta alá menni, s általában fix 3-10 ezer forintot is megszabnak a jutalék minimumaként. Az európai diszkontbrókerek ennél mindenképpen olcsóbbak valamivel, a tengerentúliak pedig sokkal: odaát a lassú, de folyamatos csökkenés nyomán már 5-10 dollárért korlátlan árfolyamértékben köthetünk tőzsdei üzletet. Az ETF-ekre pedig kevés kivétellel a sima részvényekre vonatkozó jutalékok érvényesek.
MAGYAR ETF. Noha indulásakor nagy publicitást kapott, mára szinte feledésbe merült, hogy a budapesti tőzsdén is forog egy ETF. A Nasdaq 100-at leképező QQQQ nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel nem volt rá érdeklődés, az árjegyzést vállaló brókercég pedig meglehetősen szélesre vette a vételi és eladási szint közti rést. Ettől függetlenül azonban várható, hogy az idén újabb ETF-ek érkeznek a BÉT-re, legalábbis erre utaltak évértékelőjük alkalmával a tőzsde vezetői.
Amíg ez bekövetkezik, a befektetők számára a legfontosabb kérdés az, hogy mi lehet az év nagy ETF-üzlete. Nagyon úgy fest, hogy az aranybefektetés még mindig alacsony kockázat/hozam aránnyal bír, az olaj ETF-ekkel azonban már nem árt óvatosnak lenni. Persze ha valaki esésre számít, akkor is érdemes ETF-ben gondolkodni, hiszen ezekkel is szabadon lehet „shortra menni”, azaz kölcsönpapírt eladni. Ez a lehetőség jól jöhet az idei első jelentős ETF-újdonság, egy deviza ETF esetében is. Az Euro Currency Trust az aktuális euró-dollár keresztárfolyam százszorosán vásárolható, aki pedig a dollár erősödésére kíván játszani a devizapiacon szokásos sokszoros tőkaáttét nélkül, kényelmesen shortolhatja ezt az ETF-et. Végül szintén a legfrissebb kezdeményezések egyike az, hogy egy alapkezelő nem a szokásos módon kialakított indexekre indít ETF-et, vagyis nem teszi be az összes közepes céget, esetleg szektoralapként mindenkit, aki olajat finomít. Ehelyett keményen szelektál a fundamentumok, a cégek kilátásai alapján, s csak a legjobbakat teszi be az új indexbe, s az annak mozgását szorosan követő PowerShares FTSE RAFI US 1000 ETF-be. E kísérlet sikerét sokan kétségbe vonják, a fogadtatás és a hozam megítéléséhez viszont még legalább egy évet várni kell.
