Dönts: D vagy D? – taníthatnánk a gyorstalpaló sznobkurzuson. Ha nem futja Drága órára, vegyél Diliset, egy idei Swatch-modellel a csuklódon azonosíthatatlan sétáló objektum leszel. De a dilivel is csak csínján, mert ha beleszeretsz az inkább dugóhúzóra, mint órára emlékeztető Grahambe, légy óvatos! Igaz, anno a Brit Királyi Légierő pilótáinak fejlesztették ki, hogy hatalmas gombjait és karjait kesztyűben is lehessen nyomogatni, de kesztyűs kézzel bánj vele, mert 3-4 milliót is elkérnek érte!
Úriember persze Közép-Európában IWC Schaffhausenre pályázik vagy Breitlingre, ezekből a tárgyalópartner már belőheti, hogy uszkve Volvo 80-assal érkezett. Felső középkategóriásak. Még akkor is, ha a nagyítójában szemét meresztő órásmester szerint egy Breitling hátlapja mögött ugyanaz a szerkezet ketyeg, mint egy Doxáéban, amelyhez az alkatrészeket kilóra rendelik Japánból. (Ebből is látszik, hogy minőség, mert a többié Kínából érkezik.)
Ötszázas Mercedeshez már időtálló Rolex dukál, amely alsóhangon 1 millió, vagy Lange & Sohne 5 millióért, Patek Philippe, amit már 3-ért meg lehet csípni, de egy jobb darab 6 millió, és ne feledd, hogy egy Patek Philippe sosem teljesen a tied, hanem a majdan megszülető fiadé! Ezeket az órákat a mai napig kézzel rakják össze, a gyár inkább egy laboratóriumhoz hasonlít, s a kapuknak itt a betolakodóknál nagyobb ellenséget kell kint rekeszteniük: a port. A chronométerekhez már életérzés is párosul, nagy muzsikusokkal golfozókkal a nagy elitklub tagjának érezheted magad. A magyar klubtagok száma is legalább havonta kettővel gyarapszik, ők azok, akik a pesti márkakereskedésben szerzik be a hőn áhított státusszimbólumot.
Egy komoly gyár komoly órájának áráról beszélni éppoly illetetlenség, mint a klubba nyakkendő nélkül bebocsátást kérni. Sőt, a női ékszerórák briliánsainak számát sem szokták feltüntetni. Garast a fogukhoz verő érdeklődőknek éppenséggel elárulhatom, hogy – mondjuk – a 4874/1G-s Patek Philippe-ben 107, szíjában 232 briliáns szerénykedik, összesen 4,6 karátban. És bár gyártói azokra is gondoltak, akik cápalesre is húsz deka briliánssal mennek, e tekintetben nem erőltették túl magukat, 25 méter mélységet engedélyeznek, de hát 14 millióba ennyi fért bele. Nem spórolásiból hiányzik viszont a másodpercmutató, ez egyetlen felsőkategóriás női svájci órának sem tartozéka, hiszen tudnivaló, nincs rá szükség. Elegáns nőre türelmesen várnak!
Míg nincs az a Trabant, amely Mercedes látványát kölcsönözhetné, nincs az a valamirevaló óra, amit ne másolnának. Az interneten 200-400 dollárért bármelyik modell megrendelhető, és ránézésre megtévesztésig hasonlít az eredetire, ha valakinek van képe hozzá, a tárgyalási pozíció megteremtéséhez ezek is megteszik.
De térjünk vissza a remekművekhez. Vannak órák, amelyek nem mindennapi funkciókkal villognak, mint a Jeger, amelyben úgynevezett járástartalék mutató is van – mint a kocsiban a benzinszint mutató -, jelzi, mennyi még benne a szufla. És ott vannak az ütős órák, ez aztán a hagyománytisztelet! Régen, amikor még nem volt utcai világítás, férfiembernek ütős zsebórája volt, gombnyomásra az óra más hangon ütötte el az órát, a negyedeket és a perceket. Ma a Patek katalógusban azt írják, hogy az ütős óra árát csak rákérdezésre árulják el, de egy középkategóriás IWC-nél ez 83 ezer euró, azaz hozzávetőleg 21 millió forint.
A másolatoknál nem számít, de az eredetiknél minden újabb mutató, stopper vagy naptár funkció további 500-1000 dollárokat ad az árhoz. De ilyet – mondják – csak japik vesznek. Egy angol úr ezek láttán elnézően mosolyog, mert azt vallja: úriember arról ismerszik meg, hogy nincs szüksége többre, mint két mutató. Ami azon fölül kell, azt elég, ha a titkárnője tartja számon.
