A válság Nostradamusa tovább sokkol

Nouriel Roubini szerint az idei esztendőben az amerikai pénzügyi rendszer hitelválság miatti vesztesége elérheti a 3600 milliárd dollárt. Ezt egy Dubaiban tartott konferencián mondta a New Yorki Egyetem közgazdászprofesszora, aki szerint ennek a tetemes veszteségnek a felét bankok és brókercégek kénytelenek elkönyvelni. Ha ez bekövetkezik, akkor az amerikai bankrendszer ténylegesen fizetésképtelenné válik, mert az idei évre indulásként csak 1400 milliárd dollár tőkével rendelkeznek.

Idén jön a feketeleves

Ez a bankrendszer válságát vetíti előre. Barack Obama elnöknek 1000 milliárd dollárnál is több pénzt kell majd a nyilvános alapokba pumpálnia, hogy támaszt nyújtson az amerikai pénzügyi rendszernek, ezt Bush elnök 350 milliárd dolláros tőkeinjekciójának a mintájára kell megtennie. Az amerikai kongresszus tavaly 700 milliárd dolláros mentőövet hagyott jóvá, aminek a felét azonban már felhasználták a bankok megmentésére.

A legnagyobb amerikai bank, a Bank Of America majd 1,8 milliárd dolláros veszteségről számolt be a tavalyi utolsó negyedévről szóló gyorsjelentésében, ez 1991 óta az első veszteséges időszaka, ezért 138 milliárd dolláros segítséget kapott az államtól. A Citigroup majd 8,3 milliárd dolláros negyedik negyedévi veszteséget jelentett, a tavalyi volt a legrosszabb év a bank fennállása óta.

Csődök és csődök

A Bank of America, a Citigroup és más bankok problémái a teljes pénzügyi rendszer csődjének sugallatát keltik, és ugyanez a helyzet Európában is – állítja Nouriel Roubini. Az európai, a kanadai és a brazil tőzsdék nagyot zuhantak arra a spekulációra, hogy a kormányok különböző támogatásokkal próbálják kirángatni a pénzügyi rendszert a válságból, hogy ne legyen még mélyebb recesszió.

A Royal Bank Of Scotland gyakorlatilag csődbement azzal, hogy a tavalyi évről 41 milliárd dolláros veszteséget jelentett, és a brit kormánynak növelnie kellett a bankban a részesedését.

Roubini a CNBC amerikai gazdasági tévécsatornának adott interjúban azt mondta, hogy 2009 végéig biztos benne, hogy el fog tartani a recesszió, sőt az első negyedévben akár a kínai gazdaság is recesszióba kerülhet, mert folyamatosan csökken a piac. Nouriel Roubini szerint nagy esély van arra, hogy a recesszió egy deflációs folyamatot is elindít a gazdaságban.
—-Tippek az egyéni pénzügyi veszteségek csökkentésére—-

Roubini azt javasolja, hogy főleg bankbetétben és állampapírokban tartsa most a befektetni vágyó a pénzét, és tartsa magát távol a részvényektől és az árupiacoktól, így például az olajjal kapcsolatos spekulációs üzletektől. 2009 fájdalmas év lesz a bankcsődök, a gazdasági visszaesés és a nagy pénzügyi veszteségek miatt.

Egy olyan recesszió közepén vagyunk, amely 2009-en túl fog nyúlni, és az Egyesült Államok elmúlt 50 évének legsúlyosabb gazdasági visszaesése lesz – írja blogjában a válságközgazdász. Roubini szerint a hatalmas hitelpiaci lufi „kipukkadási folyamatának” még egyáltalán nincs vége. Szerinte annyira nem vagyunk az alján a történetnek, hogy a másodlagos ingatlanpiaci válság után az Egyesült Államokban a krízis átterjed majd a hitelkártyákra, a tanulmányi kölcsönökre, a vállalati és más kötvényekre. Roubini szerint az olajár tartósan 30-40 dollár között marad ebben az évben, és a nyersanyagárak további 15-20 százalékot esnek majd.

A lassú növekedéstől a lakosságnak nem lesz jobb

Az amerikai gazdaság lassú talpra állását 2010-2011-re teszi a válságszakértő, amikor is 1–1,5 százalék közötti lehet a növekedés. A gond ezzel csak az, hogy az emberek többsége ezt a lassú növekedést is még recesszióként fogja érzékelni, vagyis nem sokkal lesz a lakosság nagyobb része jobb élethelyzetben. 2010-re 9 százalékos amerikai munkanélküliséget vár, ami viszont ennél is rosszabb, hogy a lakásárak eddigi 25 százalékos esésén túl további 15 százalékos árzuhanást vár a következő másfél évben.

Robini most azt mondja, hogy az Egyesült Államok megközelítőleg 18 hónapig lesz recesszióban, és a legnagyobb gazdasági visszaesést fogja elszenvedni a „Nagy Depresszió”, vagyis az 1930-as évek gazdasági világválsága óta. Folytatódhat a munkanélküliség növekedése, a bankcsődök, és évekig tart majd, amíg a gazdasági növekedés ismét beindul úgy, hogy ezeket a veszteségeket kiheveri az amerikai állam.

Arra is figyelmeztetett, hogy a legnagyobb pénzügyi finanszírozók: Kína, Oroszország és az Öböl-menti államok nem szövetségesek, hanem versenytársak. Roubini szerint a folyófizetési mérleghiány nagysága miatt a jelenlegi krízisből az Egyesült Államok csak más nemzetek jóindulatával kerülhet ki. Ez pedig az amerikai birodalmi korszak végét jelentheti.

Roubini feltűnik a színen – Hitetlenkedők hada

2006. szeptember 7-én, tehát több mint két éve állt ki először a New Yorki Egyetem professzora a Nemzetközi Valutaalap szakértő hallgatósága elé azzal, hogy egy nagy krízis készülődik. Arra figyelmeztetett, hogy a következő hónapokban és években az Egyesült Államoknak valószínűleg egyszer egy ingatlanpiaci csőddel, egy olajsokkal, élesen csökkenő vásárlói bizalommal és végül egy recesszióval kell szembenéznie.

Rideg tényként vázolta előre a folyamatot: a jelzálogadósok fizetésképtelenségét, a dollár trilliárdokra rúgó jelzálogalapú termékek világszintű befürdését, és az ezt követő pénzügyi akadozást. Ezek a fejlemények majd átterjednek és elsorvasztják a hedge fundokat, a befektetési bankokat és más olyan hatalmas pénzintézeteket, mint a Fannie Mae vagy a Freddie Mac – hangzott Végzet professzor intelme. Akkor 2006 szeptemberében a hallgatósága szkeptikus volt és elutasító.

Ahogy az előadása után Roubini lelépett a pulpitusról, az esemény moderátora még csípősen meg is jegyezte, hogy ezután a beszéd után szükség van egy erős italra mindenkinek a teremben. A közönség nevetett – és persze nem ok nélkül.

Akkor még a munkanélküliség és az infláció is alacsony szinteken volt, a gyenge gazdaság pedig épp kezdett magához térni a magas olajár és a „puhuló” ingatlanpiac ellenére. Azért sem hittek neki, mert állandó pesszimista közgazdászként volt elkönyvelve, aki társai szerint nem használ előrejelzéseinél matematikai modelleket, és hitetlenkedve fogadták azokat a megérzésre épülő előrejelzéseit, amelyek őt egész karrierje során jellemezték.

Őrültből próféta

Roubinit az élet hamarosan igazolta. A következő évben a másodlagos jelzálogpiaci kölcsönzők kezdtek csődbe menni, a hedge fundok rendre alulteljesítettek, és a tőzsdék elkezdték a lejtmenetüket. Csökkent a foglalkoztatás, a gyengülő dollár, az egyre növekvő bizonyítéktengere a közelgő ingatlanpiaci összeomlásnak, az egyre inkább növekvő pánik a pénzügyi szektorban és a hatalmasodó hitelkrízis is előkerültek. Aztán késő nyáron először avatkozott be a FED – eléggé ortodox módon – a piaci folyamatokba. 50 bázisponttal csökkentette az alapkamatot és dollár tízmilliárdokért vásárolt fel jelzálogalapú pénzügyi termékeket.

Amikor Roubini 2007 szeptemberében visszatért a Nemzetközi Valutaalapnak ugyanarra a rendezvényére, és megosztotta a hallgatósággal azt, hogy növekedni fog a fizetésképtelenség és a pénzügyi szektor valamennyi részére átterjed, már senki nem nevetett. Őrültnek tartották 2006-ban és prófétaként tért vissza 2007-ben. Egy évvel azután, amikor az optimisták már azt mondták, hogy a gazdasági krízis legrosszabb részén már túl vagyunk, Roubinit megint rendíthetetlen pesszimizmussal vádolták.

Februárban egy hagyományosan a befektető cégeknek tartott rendezvényen ismét figyelmeztetett arra, hogy óriási pénzügyi krízis van kialakulóban, 6 héttel később összeomlott a Bear Stearns befektetési bank. Tavasszal, amikor a FED rendkívüli intézkedésekkel próbált minél több pénzt pumpálni a pénzügyi rendszerbe, és elkezdődött egy rali a részvénypiacokon, sokan már azt mondták ismét, hogy elhárult a nagy veszély. Roubini ismét vitába szállt ezekkel az érvekkel, és megint neki lett igaza.

A guru önelégült érzéki csalódásnak nevezte az akkori helyzetet, és arra figyelmeztetett, hogy hamarosan a pénzügyi krízis olyan hullámokat gerjeszt, amely bankcsődök sorozatát indítja el. Részvények és pénzpiaci alapok omolhatnak össze, és nagyon könnyen régiós, sőt országos bankok is a befektetői pánik áldozataivá válhatnak.

Nem mindegyik jóslata jött be, de például az IndyMac óriásbank csődjét előre megmondta. Az eredményei miatt egyre nagyobb tisztelet kezdte övezni Nouriel Roubinit, és a nyilvános gazdasági viták egyik állandó szereplője lett. Beszélt az amerikai kongresszus előtt, de a davosi Világgazdasági Fórumon is.

Nem természetéből adódik a pesszimizmusa

Végítéletszerű, meglehetősen erőteljes jóslataival menetrendszerűen jelentkezik a blogján, amelyben a pénzpiac lemészárlását és az amerikai bankrendszer eljövendő csődjét vizionálja. Lawrence Summers, aki tagja az új amerikai elnök – Barack Obama gazdasági tanácsadó csapatának – meg is jegyezte, hogy az elmúlt időszakban „jóval pesszimistább lett, mint az elemzői konszenzus. Azt is hozzátette, hogy „biztos Nouriel írásai voltak rá ilyen hatással.”

Nouriel Roubini egy a New York Timesnak adott interjúban azt mondta, hogy nem természetéből adódóan pesszimista, és nem olyasvalaki, aki csak a dolgok zord, kegyetlen felét képes észrevenni. Azt mondta magáról, hogy ő nyugtalanabb a potenciális kockázatok és gyengeségek miatt, mint a legtöbb ember, és ezért olyan komor.
—-Milyen a Roubini-módszer?—-

Roubini munkája nemcsak a következtetések, hanem a megközelítés miatt is különbözik a többi közgazdászétól.

Körültekintően használ nemzetek feletti elemzéseket és történelmi összehasonlításokat. Szubjektív, nem technikai alapra épülő megközelítést alkalmaz, amely magába foglalja az olyan népszerű közgazdasági elméleteket, mint amilyen Paul Krugmané vagy Joseph Stiglitzé. 20 évig kísérletezett azokon a modelleken, amiket most használ. Rendkívül szubjektív behatásokra építve megalkotott modellekkel dolgozik a kortársaihoz képest. Ahogy az egyik szakértő mondta róla: ő egyszerűen mindent figyelembe vesz az elemzéseiben.

Roubini abban sem megszokott, hogy nem szereti a hagyományos képleteket. Ahogy saját maga jellemezte a stílusát, leginkább John Maynard Keyneshez hasonlít, akit Mr. Doom a valaha volt legbriliánsabb közgazdászelmének tart, de soha nem írt le egy egyenletet sem. Roubini nemrég írt egy könyvet a pénzügyi válságról Kisegítés vagy mélyebbre taszítás? – címmel. Ebben a 400 oldalas műben egyetlen képlet vagy egyenlet sincs.

A ’90-es évekbeli pénzpiaci összeomlások után, amikor megkérdezték tőle, hogy melyik állam lehet a következő, nagy meglepetésre azt válaszolta: az Egyesült Államok. Roubini ezt akkor úgy magyarázta, hogy mindegyik piacot fenyegeti valamilyen szinten a legnagyobb veszély. Persze, az Egyesült Államok még mindig a világ legnagyobb gazdasága – mondta akkor.

2004-ben azonban már Roubinit is elbátortalanította ezzel kapcsolatban az amerikai gazdaság részéről felhalmozott tekintélyes, 600 milliárd dolláros folyófizetési mérleghiány. Alapos munkákat kezdett publikálni a hiányról, a szerteágazó veszélyekről, a hitelboomról, benne az amerikai történelem legnagyobb ingatlanhitel-buborékjáról, amit 2003-ban a FED 0 százalék közeléig csökkentett alapkamata indított el.

„Iker pénzügyi vonatkatasztrófa”

Roubini meggyőződött arról, hogy a hitelbuborék ki fog durranni. 2004 végén elkezdett ezzel a rémálomszerű forgatókönyvvel, és az amerikai gazdaság várhatóan kemény zuhanásával foglalkozni. Előre jelezte, hogy a külföldi befektetők leállnak majd a folyóhiány korlátlan finanszírozásával, és a dollár hirtelen értékvesztése romba döntheti az amerikai gazdaságot. Ezeket úgy nevezte „iker pénzügyi vonatkatasztrófa”. Ezt ő 2005-ben, legkésőbb 2006-ban várta. Ő figyelmeztetett először a blogjában erre. Ez a „vonatszerencsétlenség” azonban 2006 végéig nem történt meg.

A bírálói persze ilyenkor azt mondják Roubinira, hogy az álló óra is pontos, napjában kétszer. Sőt, azt is a szemére vetik sokszor, hogy főleg a múlt tapasztalataira alapozva próbál következtetni az eljövendő eseményekre. Roubinit sokan úgy is figurázzák, hogy ha kíváncsiak vagyunk mi a legrosszabb, ami megtörténhet, akkor kérdezzük meg Nourielt.