Gazdaság

Mihez kezdene Orbán a gazdasággal?

Kőkemény neoliberális politikába kezdene Orbán Viktor hatalomra kerülése esetén - erre utal az ellenzéki vezér kiszivárgott beszéde, a Fideszhez közel álló közgazdászok által írt tanulmány, s nem utolsósorban az Orbán-kormány 1998 és 2002 közötti ténykedése.

Orbán Viktor egyelőre nem árulta el, milyen gazdaságpolitikát követne hatalomra kerülése esetén. A múlt tapasztalataira alapozva nyugodtan kijelenthető, hogy ez a választási kampányban sem fog kiderülni (ami persze igaz a politikai aréna többi szereplőjénél is). Orbán Viktor hatalomra kerülése – a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint – nagyon valószínű a választások után, ezért erős közérdek fűződik ahhoz, hogy erről a lehető legtöbbet megtudjuk.

Az FN az ellenzéki vezér kiszivárgott beszéde, s a Fidesz körüli gazdaságpolitikusok megnyilatkozásai, tanulmányai, s nem utolsó sorban a múlt tapasztalatai alapján – mint megannyi mozaikkockából – igyekszik kirakni a képet. Maguk a konkrét intézkedések persze azon is múlnak majd, valóban létrejön-e a válságkormány, s végrehajtja-e a már kiszivárogtatott, tervezett lépéseit.

1. Két rossz év, két jó év

Orbán Viktor tavaly kiszivárgott beszédében utalt arra, hogy úgy tervezi a kormányzását, hogy két év megszorításokkal terhes év után két jó év következne. Ebben persze semmi meglepő nincs, Gyurcsány egyik nyilvános beszédében elismerte, ő is hasonlóképp tervezett, csak sajnos közbejött a válság. Az Állami Számvevőszék több tanulmányában utalt már arra, hogy Magyarországon a konjunktúra változásai leginkább a választási ciklusokkal hozhatók összefüggésbe.

Ha a hírneves közgazdász, Nouriel Roubini (aki megjósolta a válságot) nem téved, akkor 2012-től indulhat be olyan növekedés az Egyesült Államokban, amit már a lakosság is növekedésnek, életkörülményei javulásának érzékelhet majd. Ha az amerikai gazdaság föléled, az magával húzza a németet, ami pedig húzza a magyart. Tehát ha a válságkormány létrejön, és 2010-ig kihúzza, jó esélye van Orbánnak arra (ha hatalomra kerül), hogy a “két rossz év, két jó év” elv megvalósítását a külső konjunktúra segítse.

2. Megszorítások a nyugdíjrendszerben

Orbán a tavaly kiszivárgott beszédében letette a garast az inflációkövető nyugdíjakra, illetve arra, hogy inkább az aktívakra, mint az inaktívakra kíván támaszkodni.

A nyugdíjak képviselik a legnagyobb arányt a jóléti kiadásokon belül, s ha valahol, hát a nyugdíjrendszeren belüli takarékoskodással lehetne leginkább a jövedelmeket újraosztani az inaktívaktól az aktívak felé. Orbán Viktor a TV2-ben úgy nyilatkozott, „nem szeretnék” elvenni a 13. havi nyugdíjat, azt azonban nem ígérte, hogy nem is fogják!

A Fideszben nagy tekintélynek örvendő gazdaságpolitikusokhoz, Matolcsyhoz és Cséfalvaihoz köthető tanulmány
(illetve annak bővített változata) az újraelosztás radikális csökkentését irányozza elő, ezt aligha lehet megúszni a nyugdíjrendszerhez való drasztikus hozzányúlás nélkül. A Fidesz ezt sokkal kevesebb szavazat elvesztésével teheti meg, mint a szocialisták, hiszen a nyugdíjasok sokkal kevésbé számítanak a bázisuknak. Egyelőre mégis úgy tűnik, Bajnai végzi el a feladatot.

a piszkos titok

A politikusoktól általában hiába várnak a választók őszinteséget. Idősebb George Bush egyik kampányszlogenje az volt: „Olvass a számról: nem lesz adóemelés” (read my lips: no new taxes), ám azután mégis adókat emelt. Magyarországon sincs ez másképp.

Mark Almond szerint a piaci kapitalizmus kelet-európai álma a hazug építmény – hivatkozik egy Guardian cikkre
Lengyel László A halál kilovagolt Magyarországról című könyvében. „Valójában a választóknak folyamatosan hazudnak 1989 óta: ez a posztkommunizmus piszkos titka. Nyugat-európai prosperitást és jólétet ígértek, ha támogatják a reformereket, majd amikor a vasfüggöny mögötti közönséges emberek számára eljött a jólét ideje, akkor elengedhetetlennek mondták a megszorító intézkedéseket. A Washingtonból és Brüsszelből diktált makrogazdasági feltételek – az IMF-követelemények, és az euró-konvergenciakritériumok – nem adnak választási lehetőséget az új Európa politikusainak választóikkal szemben” – fordítja és idézi Lengyel László a cikket, amit még Gyurcsány őszödi beszéde ihletett.

3. A segélyrendszer erősebb szigorítása

A segélyrendszer további szigorítása egyenesen következik a „jövedelmek átcsoportosítása az inaktívaktól az aktívakhoz” elvből, s a jövedelmek újraelosztásának csökkentésének drasztikus igényéből.

A „historia magistra vitae” – a történelem az élet tanítómestere elve alapján az Orbán-kormány egykori tevékenysége is ezt támasztja alá. Amikor a jelenlegi ellenzéki vezér kormányon volt, a munkanélküli járadék folyósítási idejének felső határa 360 napról 270 napra csökkent. Ekkor szűnt meg a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A szigorításokat 2000-ben Harrach Péter úgy kommentálta: „…a rendszeres szociális segély feltételrendszerének megváltoztatása a »segély helyett munka« alapelvére épül” – derül ki az MTA Közgazdaságtudományi Központja által kiadott 2001-es Munkaerőpiaci Tükörből.

4. Egyéb szociális transzferek csökkentése

A Matolcsy-Cséfalvay tanulmányban felvázolt jövőkép, az újraelosztás radikális csökkentése, s nem utolsósorban a Fidesz adócsökkentési ígéretei szükségszerűen irányozzák elő általában a szociális transzferek kemény csökkenését – ilyen példának okáért a családi pótlék.

Historia magistra vitae: az Orbán-kormány teljes hivatali ideje alatt nem emelte a családi pótlékot, reálértéken az folyamatosan csökkent. Igaz, újra alanyi jogúvá tette.

miért hasonlítanak?

Miért hasonlít annyira irányában a Fidesz látens – a tömegek felé nem kommunikált, de az üzleti körök által azért tudott – programja a Bajnai féle reformprogramhoz?

Ennek egyszerű az oka: mind Gyurcsány, mind Bajnai, mind Orbán – más és más okok miatt, de valamennyien – a liberális társadalmi modell felé igyekeznek elmozdítani az országot. Ez alacsonyabb állami újraelosztást, univerzális (mindenkinek járó) helyett rászorultságalapú szociális juttatásokat, kevésbé gondoskodó államot, s persze alacsonyabb adókat jelentene – elsősorban a vállalkozásoknak.

Gyurcsány 2006-ban alapvetően takarékossági okok miatt volt kénytelen liberális reformokat hirdetni, ezt elsősorban az egészségügyben és az államigazgatásban próbálta véghezvinni. Akkorra túlságosan elszaladt a kiadási oldal: mint ismert, az államadósság egy ciklus alatt nagyjából megduplázódott, de a retorikában természetesen nem ez az elem jelent meg hangsúlyosan.

Ma Bajnai ugyancsak takarékossági okokból kénytelen liberálisabbá tenni az elosztó rendszereket, a válság miatt csökkennek az adóbevételek, a Valutaalap hiánycélját tartani kell. (Valószínű persze, hogy jövőre, ha megáll a gazdaság visszaesése, a karcsúbb szociális juttatások a vállalkozások hasznává válnak, adócsökkentés formájában, egy liberális logika mentén.)

A Fideszhez közeli közgazdászok tanulmányából pedig az derül ki, hogy a liberális modell felé való elmozdulás nem a pillanatnyi költségvetési érdekek vagy a nemzetközi pénzügyi szervezetek elvárása. Hanem a mély ideológiai meggyőződés szülötte, amely beleillik a Fidesz értékeibe (míg a szocialistáknál szembemegy a tradicionális szociáldemokrata értékekkel). Mindemellett persze a Fideszre ugyanúgy hatnak a külső kényszerek, a szűk kormányzati mozgástér.

5. A minimálbér megadóztatása

Orbán a TV2-ben tett nyilatkozatában nem zárta ki a minimálbér megadóztatását, bár azt mondta, „lehetséges még olyan gazdaságpolitika, amivel ez elkerülhető lenne”.

A múltba visszatekintve mindenesetre azt látjuk, hogy 1999-ben az Orbán-kormány megszüntette a minimálbér adómentességét, majd 2000-től drasztikusan emelni kezdte a minimálbért, így az két év alatt több mint duplájára emelkedett. Ezen intézkedések egyik nyertese a központi költségvetés lett, a megnövekedett adóbevételek folytán – derül ki Berki Erzsébet kutató tanulmányából. A vizsgálatok arra is rámutattak, a minimálbér-emelés lényegesen nagyobb terhet jelentett a kisebb vállalkozásoknak, mint a nagyobb cégeknek.

A tanulmány vizsgálatai szerint a külföldi cégeknél foglalkoztatottak körében elhanyagolható az alacsony keresetűek aránya. A nagyarányú emelés tehát elsősorban a kkv-k, és a mikrovállalkozások érdekeit sértette, miközben számos munkavállalót kedvezőbb helyzetbe hozott. A stabilabb és nagyobb vállalkozásoknak pedig némi előnyt jelentett a minimálbér emelkedését kompenzáló két százalékpontos járulékcsökkentés.

Egy lehetséges forgatókönyv tehát a „két rossz év” alatt a minimálbér megadóztatásának bevezetése, a „két jó év” alatt a minimálbér inflációfeletti emelése. Ennek egyik mellékhatásaként kevésbé éri majd meg vállalkozói jogviszonyban – valójában alkalmazottként dolgozni, így a foglalkoztatottak száma is emelkedhet – ami a Fidesz hangsúlyos programcélja.

6. Több pénz és hatalom az állami hatóságoknak

Orbán Viktor gyakorta utal az erős állam szükségességére. Ez – mint a már említett, Fidesz-közeli közgazdászok tanulmánya részletesen kifejti – nem keverendő össze a gondoskodó állammal. Ebben az erős államban kicsi a javak újraelosztása, de az állam gonddal és erélyesen szabályozza például a verseny tisztaságát, a piacgazdaság kereteit.

Mint a jelenleg ellenzéki szerepben lévő Fidesz javaslataiból kiderült: a válság nyomán növekvő bűnözést is alapvetően a törvények szigorításával és a rendőrség erősítésével igyekeznének ellensúlyozni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik