Amikor elkezdődött a március elsejei munkanap az OTP bankcsoport Deák Ferenc utcai irodaházában, az OTP Alapkezelő dolgozói még csak hírből tudták, hogy nagyfőnökük, Csányi Sándor nem egy könyökvédős szürke hivatalnokot hozott el a jegybanktól cégük élére. A biztonsági őr azonban – nyolc emelettel lejjebb – erről már meg is bizonyosodhatott. Az alapkezelő frissen kinevezett elnök-vezérigazgatója, aki 13 esztendőt húzott le a Magyar Nemzeti Banknál, rögtön az első nap szokatlan kívánalommal lepte meg. A szolgálati Saabot csak „végszükség esetén” használó, megszállott futó és kerékpározó hírében álló Hamecz István, amikor megérkezett a bank épületébe, azt kérte tőle, hogy reggelenként – mivel dolgozni is biciklivel jár – használhassa a banki őrzés-védelem számára kialakított zuhanyzót, amíg a pénzintézet dolgozói számára is elkészül egy fürdőblokk…
FORMABONTÓ SZEMÉLYISÉG. A központi bank ranglétráján a kutatói státusztól egészen az igazgatói posztig végiglépkedő Hamecz nem csupán a külsőségeket illetően formabontó személyiség az OTP Alapkezelőnél. Egyelőre tempója és lendülete is furcsa az ott dolgozóknak, akik nem ahhoz szoktak, hogy főnökük „ajtóstul ront a házba”, ha valamit meg akar beszélni velük. A társaságnak azonban, meglehet, éppen ilyen emberre van szüksége. Az alapkezelőnél elkerülhetetlen a motorok felpörgetése: a piacvezető erősen megsínylette a pénzügyi szolgáltatók közötti verseny kiéleződését, különösen pedig azt, hogy a kamatadó tavaly szeptemberi bevezetését megelőző hetekben rendesen „elaludt”. A versenytársak tömegesen dobták piacra adóoptimalizáló termékeiket, az OTP viszont vesztesen jött ki a nagy pénzátcsoportosítások időszakából. Jóllehet a vezetés ezt a kezdetektől cáfolja, kiszivárgott információk szerint mintegy 100 milliárd forintos forgalomkiesést okozott a pénzintézetnek, hogy nem kapcsolt idejében. Míg más bankoknál a rövid betétekből távozó pénz számottevő része az alapokba vándorolt, az OTP-ből inkább más bankokba, illetve alapkezelőkhöz szivárgott át. Az alapkezelők rangsorában kivívott vezető pozíció ugyan az OTP Optima alapnak köszönhetően nincs veszélyben (lásd keretes írásunkat az 58. oldalon), ám a visszacsúszás tetemes: a 2003-as közel 50 százalékról három év alatt 30 százalékra zsugorodott a társaság piaci részaránya.
Hamecz Istvánnak tehát a visszakapaszkodáshoz vezető út kijelölése lenne a feladata. Ő ez idáig a versenyszférában még nem mérettetett meg, a híre azonban annyira jó volt, hogy személyesen Csányi Sándor kereste meg és kérte fel az elnök-vezérigazgatói poszt betöltésére. A jegybanki igazgatóságig jutó közgazdásznak olyan mentorai voltak, mint Járai Zsigmond, a nemrég távozott jegybankelnök és Lantos Csaba, az OTP vezérhelyettese, s nem utolsósorban a befektetői piac szereplői is rendkívül kedvezően nyilatkoztak tevékenységéről és kvalitásairól. A piachoz ugyanis jegybankosként is meglehetősen szoros kötelékek fűzték: külön törekedett arra, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a befektetőkkel. A telefonja éjjel-nappal csöngött, rengeteget volt úton, és személyesen is ismerte a Magyarország iránt érdeklődő nagybefektetők zömét.
A Konvergencia Tanács ülésén. A viták során kölcsönös szimpátia szövõdött az MNB-igazgató és a kormányfõ között. Fotó: MTI
Mindazonáltal az alapkezelő vezetésére – OTP-s források szerint – kiváltképpen az tette alkalmassá, amiben naggyá nőtt a központi banknál: kiváló a folyamatok modellezésében és az előrejelzésekben. „Nem csupán a tudása és a tapasztalata nagy, de már-már félelmetes intuitív képességekkel rendelkezik, sejtéseinek, megérzéseinek 80-90 százaléka beigazolódik” – színezik tovább a képet a környezetében dolgozó emberek. Az OTP Alapkezelőnél pedig alighanem valamennyi ilyen tulajdonságára szüksége lesz. Nem véletlenül beszél róla szuperlatívuszokban Lantos Csaba, az OTP vezérigazgató-helyettese: „Széles látókörű, nagy munkabírású, vízióval rendelkező, komoly ember. Az MNB-ben egy hiteles, nemzetközileg jegyzett közgazdasági kutató-elemző központot épített föl és vezetett, szakmai reputációt és tiszteletet szerezve ezzel mind az intézménynek, mind, önmagán túl, a kollégáinak.” A forgalom újbóli meglódulását OTP-s források szerint éppen attól várják, hogy az alapkezelő széles palettáján szereplő termékek teljesítményét külön-külön is megmérik, modellezik a várható eredményeket, és ehhez igazítják szerepüket a bank termékértékesítési stratégiájában.
A piaci verseny tempóját ismerve Hamecz hatékonysága és vezetői kvalitásai sem elhanyagolhatóak, az ő keze alatt aligha lehet szellemi tespedtségbe süppedni. „Tudtuk, hogy Hami bármikor ránk törheti az ajtót, mondja, kérdez, számon kér, aki pedig nem halad megfelelően a munkájával, az rögtön lebukik. Nála nincs lógás” – jellemzi Hamecz munkastílusát egyik volt jegybanki beosztottja.
LEHANGOLÓ KEZDETEK. Hamecz sem volt azonban mindig ilyen lendületes. Sőt, jegybanki pályafutásának kezdete meglehetősen tétlenül telt. Jó darabig egyáltalán nem derült fény kiemelkedő képességeire, noha Kovács Álmos akkori alelnök vitte 1994-ben a jegybank frissen felállított kutatócsapatához az MTA Közgazdaságtudományi Intézetéből. „Hamit leginkább az izgatja, hogy észrevegyen egy problémát, feldobjon egy ötletet, de a személyes kivitelezés már nem az ő világa. Nem sok tudományos elemzés került ki akkoriban a kezei közül; inkább kiment a folyosóra, cigarettázott, és rosszul érezte magát” – idézi az akkori időket egy régi kolléga.
Szerencséjére Neményi Judit is dohányzott. A monetáris osztály akkori vezetője ugyanis a folyosói füstölések alkalmával elmélyülő szakmai beszélgetések során „fedezte fel” Hameczet. Ezt követően Neményi csillagával együtt emelkedett az ő jegybanki pályaíve is. A Surányi-érában azonban ez mégis inkább csak kívülről tűnhetett fényes karriernek. Hiába jutott el ugyanis a főosztályvezetői posztig, javaslatait sokszor lesöpörték, s amit még nehezebben viselt: ezt vita nélkül tették. Többször is, hosszabb időre melankóliába süllyedt. „Gyakran annyira kedvetlen volt, hogy órákat ült a számítógépére töltött repülőgép szimulátor mellett. Ha értekezletre kellett mennie, robotpilótára kapcsolt, majd a megbeszélés után visszajött, és letette a gépet Los Angelesben” – meséli az egyik volt munkatárs. Megszólalásaival, felvetéseivel így is komoly elismerést sikerült kivívnia Surányi Györgynél. Az akkori MNB-elnök a mindössze 33 esztendős Hameczet 2000-ben az intézményen belül adható legmagasabb kitüntetésben részesítette: a Jegybanki aranydíjat adományozta neki, amelyet korábban kizárólag nyugdíj előtt álló személyek vehettek át az extra teljesítmény elismeréseként.
Hamecz és a pénzügyi-közgazdasági elemző stáb akkori mellőzöttségét mindazonáltal nem csupán Surányi vezetési stílusával magyarázzák a jegybanki szakemberek. Azt is elismerik, hogy a csúszó leértékelés korabeli rendszere nem igényelt olyan komoly elemző-előrejelző munkát, mint a későbbi inflációs célkövetés. Mindez persze nem változtat azokon a házon belüli történeteken, amelyek szerint a közismerten baloldali liberális értékeket valló Surányi regnálásának utolsó évében többször is a fejéhez vágta az őt kritizáló közgazdásznak, hogy bírálata politikai alapállásából táplálkozik.
Hamecz számára kétségtelenül komoly támadási felületet jelent a mai napig, hogy 1988 márciusában – még egyetemi hallgatóként – egyike volt annak a 37 fiatalnak, akik aláírták a Fidesz alapító okiratát. Pedig egyik pártgründoló társa szerint Hamecz „nem volt nagyon aktív, sosem volt a zászlóvivők között, és a legkevésbé sem ambicionálta, hogy a Fidesz egyik frontembere legyen”. Később, amikor arról kellett dönteni, hogy ki folytatja profi politikusként, és ki marad „civil”, Hamecz – a közgazdászok többségével együtt – habozás nélkül a reálszférát választotta.
A 2001-es jegybanki hatalomváltás idején azonban a Surányit váltó Járai Zsigmondot, akit a Fidesz-kormány terjesztett fel az elnöki posztra, láthatóan nem nagyon izgatta Hamecznek sem a jegybankban végzett munkája, sem fideszes múltja. Igaz, őt és elemzői csapatát sem lepte meg, hogy az új jegybankelnök, mintegy belépőként, a stáb megkérdezése nélkül döntött – Lámfalussy Sándornak, az Európai Központi Bank elődjének számító Európai Monetáris Intézet volt elnökének a tanácsára – az intervenciós sáv kiszélesítésről, mondván: Surányi idején éppen ilyen vezetési stílushoz szoktak. Az már inkább váratlan volt, hogy Hamecz hamarosan elveszítette addigi mentorát, Neményi Juditot, akit Járai első intézkedései között eltávolított. (Az elmúlt 5-6 évben egyébként ez a jó kapcsolat is megromlott, a két ember mára más szakmai platformra került.)
Egyéb tekintetben is nagyot fordult a világ Hamecz Istvánnal. A jegybanki szakmai kérdésekben addig járatlan új elnök, aki egyébként is erősíteni kezdte a ház falain belül a menedzser típusú vezetési módot, mind gyakrabban kérte ki az MNB-s elemzőcsapat véleményét. Hamecz pedig élt a régen várt lehetőséggel. Első komoly feladata az volt, hogy a nemzetközi szakirodalomban és gyakorlatban keressenek a monetáris politikának olyan új stratégiát, amely illeszkedik a kiszélesített intervenciós sávhoz. Az eredmény a vártnál is hamarabb jelentkezett. A stratégia 2001 szeptemberére gyökeresen átalakult: csúszóárfolyam-rendszert az inflációs célkövetés váltotta fel.
Van-e visszaút a versenyszférából a jegybankba? Fotó: Lakos Gábor
„Hamecznek nem csupán ebben a váltásban vannak elévülhetetlen érdemei – mondja korábbi helyettese, Csermely Ágnes -, de a legjobb nemzetközi gyakorlatnak megfelelő inflációs előrejelzési rendszer kiépítése is egyértelműen az ő nevéhez köthető.” Ilyen háttérbázis nélkül egyébként a célkövetés rendszere csődöt mond. Az MNB-n belül az ő érdemének tekintik azt is, hogy az elmúlt években a korábbinál jóval átláthatóbb lett a jegybank működése. Nyilvánosságra kerülnek nem csupán az előrejelzések, de az MNB honlapjáról ma már azt is mindenki megtudhatja, hogy a monetáris tanács kamatdöntésein a tagok miként szavaztak.
Szakmai eredményességét árnyalja, hogy a 2003 körüli időszakban nem csupán a kormányoldal politikusai, hanem az egykori úgynevezett reformközgazdász nemzedék több tagja is felvetette privát körben: Hamecz nyilvánosan kifejtett szakmai véleménye több ízben volt politikailag motivált. „Noha a jegybank szakmai anyagai objektivitását nem lehetett megkérdőjelezni, a kommunikáció tendenciózus volt, aminek időnként ő is ott állt a hátterében. Ez annak a számlájára írható, hogy a politika rátelepedett egy helyzetre, ami alól sokáig Hamecz sem tudta kivonni magát: a gazdaságpolitikát időnként igazságtalanul és tényszerűleg is hibásan bírálta” – mondja egyikük. Igaz, rögvest hozzá is teszi: „Komoly érdemnek tartom, hogy ez az elfogultság ma már nem jellemzi, annál is inkább, mert egy szakmailag nagyon felkészült, tehetséges közgazdászról van szó.”
ELLENTÉTEK. A jegybank weboldalán természetesen nem lehetett téma, házon belül azonban nyílt titoknak számít, hogy voltak szakmai nézetkülönbségek is Hamecz és Járai között. Egyik volt munkatársa szerint a sáveltolást például Hamecz határozottan ellenezte, amit az elnöknek többször is részletesen indokolt. Amikor 2003 derekán ennek ellenére megszületett a döntés, nagyon dühös volt; mondta a magáét, úgy érezte, hogy stábja rengeteg munkája vált hiábavalóvá.
S noha e komoly szakmai nézeteltérés ellenére végigdolgozta az elnöki ciklust, bő egy éve bejelentette: belátható időn belül ő is elhagyja az MNB-t. Az elmúlt esztendőben ettől függetlenül sokakat sikerült meglepnie – főleg azokat, akik jegybanki munkája során mindvégig politikai elfogultsággal vádolták. Tavaly év végén ugyanis arról kezdtek szállingózni a hírek, hogy a jegybanki igazgató jó kapcsolatba került Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. A Konvergencia Tanács munkájának támogatásában ugyanis az MNB-t Hamecz István képviselte, a szakmai viták során pedig kölcsönös szimpátia szövődött közte és a kormányfő között. Mindez aztán azt szülte, hogy a jegybanki elnökjelöltek sajtóban forgó listájára ő is felkerült.
Állítólagos MNB-elnöki ambícióit mindazonáltal jó néhányan támadták is. Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa például ez év januárjában az Élet és Irodalomban megjelentetett írásában úgy vélekedett, a Járai-féle MNB igazgatójának esélyessé előlépése „azt sugallja, hogy az elmúlt hat évben a monetáris politikát megalapozó elemzések és javaslatok kidolgozását irányító, a döntéshozókat orientáló személynek semmi felelősségük nem volt az elkövetett hibákban és a jegybanki hitelesség csorbulásában. Pedig hibák előfordultak – és ezt a tényt az sem homályosíthatja el, hogy az adott időszak kormánypolitikájának hibái még számosabbak és nyilvánvalóbbak voltak.” Sőt, cikkében a közgazdász-kutató ennél is tovább ment Hamecz bírálatában. „Ha az elmúlt hat év monetáris politikája nehezen igazolja is vezetői rátermettségét (ez a vélemény nem a képességét minősíti, hanem a személyiségét), egy területen vitathatatlan tehetséget mutatott fel: a karrierépítésben.”
Más kérdés, hogy egyik korábbi közeli kollégája, Barabás Gyula, a jegybank volt igazgatóhelyettese (jelenleg az OTP Bank ügyvezető igazgatója) szerint Hamecznek Fidesz-alapítóként a legcsekélyebb esélye sem volt a jegybank vezető posztjára. S noha lapunknak ő maga is úgy nyilatkozott, hogy kinevezését nem tartotta reálisnak (lásd interjúnkat az 56. oldalon), információink szerint az MNB optimális szervezeti felépítéséről kész elképzelésekkel rendelkezett, és azokat másokkal is megosztotta. Ez pedig arra utal, hogy legalábbis foglalkoztatta a dolog.
Házon belül úgy tartják, ha valaki nagyot akar lépni az MNB ranglétráján, akkor legjobb, ha átmenetileg elhagyja az intézmény falait. Ismerői szerint azonban mostani távozásában nem efféle megfontolás vezérelte Hameczet. Mivel előbb-utóbb csatlakozunk az eurózónához, igazi szakmai kihívás a jegybankban már nem termett számára. „Az igazgatói cím elnyerésével eljutott a jegybanki hierarchiában a 40 évesen elérhető csúcsra, ahhoz pedig túl fiatal, hogy bekerüljön a monetáris tanácsba. A távozás volt az egyetlen jó döntés számára” – mondja egy jegybanki öreg motoros. Azt viszont senki sem zárja ki, hogy egyszer, különösen, ha az OTP Alapkezelőnél is bizonyít, még feltűnik „nagy emberként” a jegybank környékén.
