Messze földön híres házi biokertészetéről és az ott termesztett gyümölcsökből készített lekvárjairól az idén nyolcvanéves Szent Benedek Leányai Társasága. Az 1927-es alapítása helyszínén, Tiszaújfaluban, pontosabban mai nevén Tiszaalpáron működő női szerzetesrend a saját terméséhez nemrég több környékbeli gazda gyümölcsét is felvásárolta, ezzel segítve őket. Az apácák azonban nem akarnak piacra lépni a termékeikkel, azokat maguknak, illetve a hozzájuk érkező lelkigyakorlatos vendégeknek tartogatják.
Mindezek után nem csoda, hogy a tiszaalpári rend apácái gazdálkodásukról nem is kívántak beszélni. Sőt, ezzel nem voltak egyedül. A Figyelő által megkeresett katolikus szerzetesrendek sorra hárították el érdeklődésünket, mondván: ez nem része a hivatásuknak. Többségük nem kívánt közösségüknek – a rendekre egyébiránt alapvetően jellemző, hol kisebb, hol nagyobb üzleti vállalkozásairól beszélni. Általános tapasztalat: a rendek célja mindössze az életben maradás, kevesen törekszenek a megélhetésen túli haszonra. Mindez a szerzetesek történelmileg jelentős gazdasági szerepének (lásd keretes írásunkat) fényében határozottan meglepő.
PÁSZTORI LEVÉL. A szemérmes hallgatás egyik oka lehet, hogy a hazai katolikus szerzetesrendek több mint ötven évvel ezelőtti feloszlatásuk után csak mostanra kezdenek újból megerősödni. Ezt látszik igazolni az a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szintjén most fogalmazódó pásztori levél, amely az egyházhoz és tagjaihoz szólva először ismeri el a hazai szerzetesrendek szerepét és jelentőségét – mintegy ekként reagálva a szerzetesi életforma hazai megerősödésére. A hamarosan a hívek széles táborához eljutó levél a vallási élet meghatározó egységeinek tartja a rendeket, még ha a szerzetesek és apácák száma alig bővül is. A 70 hazai női rend 2 ezer, míg a 30–35 férfi rend közel 800 tagja évente összesen csupán 20–30 fővel szaporodik. A jelöltek a „szegénység–szüzesség–engedelmesség” hármasát fogadják meg csatlakozásukkor, amely homlokegyenest ellenkezik a mai kor „szex–fogyasztás–individualizmus” trendjével. „A szerzetesi pálya a ma belépők számára is a társadalmi felemelkedés egyik lehetséges módja” – állítja a szerzetesrendek újjászerveződéséből doktorált Révay Edit szociológus. Más kérdés, hogy ez a motiváció inkább az alacsonyabb iskolai végzettségű, elkötelezetten vallásos, sokgyermekes családból származó jelentkezőkre jellemző, a szerzetesség ugyanis elsősorban nekik jelent biztos megélhetést, kiszámítható életpályát. Az igazi vonzerő a többség számára nyilván nem a szerzetesrendi „karrier”, elvégre az újoncok nagy része értelmiségi, középosztálybeli, aki elsősorban közösséget keres, és másokért akar tenni.
A szerzetesrendeknél is érződik az a trend, ami más szakmáknál: a pályaválasztás ideje általánosan kitolódott, az új belépők átlagéletkora egyre magasabb. Ez a koreltolódás viszont a rendeket is segíti, hiszen a jelentkezők megfontoltabbak, mint régen, és így nagyobb a bennmaradási arány. Hátrány viszont az az általános világi jelenség, hogy az emberek – ahogyan az akár a válások számának növekedésén is látszik – egyre kevésbé tűrik az életre szóló kötöttség gondolatát. A rendek csökkenő létszámának oka lehet az ott vállalt szegénység is. Aki ugyanis a világi életben állást vállal és annak megfelelő – egyetemi tanári, orvosi, mérnöki, gondnoki – fizetést kap, keresetét és minden egyéb tulajdonát le kell adnia a rendnek. Így az a nővér és testvér is pénzhez jut, aki mondjuk a rendházban a háztartást viszi, és nincs külön fizetése.
Ha egy szerzetesnek valamire szüksége van, a rávalót egyszerűen elkéri a rendfőnöktől. Ha különleges igénye támad – például mobiltelefont szeretne – arról az általa ellátott munkát figyelembe véve szavaznak a testvérek, vagy ítél róla a rend vezetője. A szigorú életvitel miatt a szerzetesnek szegődöttek fele – vagy önszántából vagy, mert elöljárói eltanácsolják – távozik még az örökfogadalom letétele előtt. Annak ellenére is így van ez, hogy a kilépő a rend elhagyásával munkanélkülivé válik, többéves egzisztenciáját veszíti el. „A távozókról viszont minden esetben gondoskodik a közösség, sokszor még évekig” – mondja Németh László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. A kilépettek rendenként változó összegű anyagi támogatást kapnak egykori közösségüktől, és elhelyezkedni, „új startot venni” is gyakran segítenek nekik.
MONOSTORI TERMÉK. Jóllehet a hazai szerzetek még messze vannak attól, hogy a francia trappista rendhez hasonlóan világhírű sajtot préseljenek vagy a szintén trappista vallonokéhoz méltó sört főzzenek, többnyire szintén kiváló termékek kerülnek ki a kezük közül, igaz, csak ritkán az üzletek polcaira. Sokat hallani a pannonhalmi apátsághoz tartozó monostori arborétumokból és kertészetekből előillatozó gyógynövényteákról, vagy a szerzetes mesterek által készített kegytárgyakról, de a rendek többsége – vagy ahogy magukat nevezik: a szerzetesközösségek – vállalásaival, missziójával összecsengő gazdasági tevékenységet végez. Így a legtöbben tanítanak, ápolnak, hátrányos helyzetűeket segítenek, vagy bérbe adják épületeiket, amivel párhuzamosan esetleg vendéglátást is folytatnak. A női szerzetesrendek markáns tevékenysége pedig a diákotthonok, leánykollégiumok üzemeltetése. Az üzleti szemléletet ma kevés közösség teszi a magáévá.
A pannonhalmi bencések e tekintetben kivételek: mára európai hírűvé érlelte magát például a rend szőlészete és pincészete, amely 2003 őszén kezdett működni, s ma már évente több mint 300 ezer palack bort állít elő. A ma 52 hektárnyi apátsági területen gazdálkodó borászat története az évezred elején indult, amikor a helyi hagyományok felélesztésén munkálkodó Pannonhalmán – az utóbb, 2005 februárjában tragikus autóbalesetben Dél-Afrikában elhunyt Gál Tibor nemzetközileg ismert és elismert egri borász tervei alapján – új, mintegy 2 ezer négyzetméter alapterületű pincét és borházat építettek. A borgazdaság a rendelkezésére álló terület kétharmadán fehér, a fennmaradó részen pedig kék szőlőfajtákat termeszt. Mindemellett Pannonhalmán a boron felül borecetet, szappant, gyógyteát, csokoládét és likőrt is készítenek, sőt, már gregorián énekeket és liturgikus orgonazenét tartalmazó CD-ket, illetve közösségük életét bemutató DVD-t is kiadtak.
A termelő tevékenység ellenére ma nincs olyan rend vagy rendház, amely teljes mértékben eltartaná magát. Ennek nyilván az is az oka, hogy a második világháború után a történelmi egyházaktól elvették korábbi vagyonukat; igaz, a rendszerváltást követően abból sok mindent visszakaptak, s azon felül állami támogatásban is részesülnek. Ami magukat a szerzetesrendeket illeti, azok az államtól semmilyen címzett támogatásban nem részesülnek ugyan, az egyházuk viszont igen, s így utóbbi biztosítja a hozzá tartozó rendek működését. „Az egyházak gazdálkodása saját, belső ügyük, így azt, hogy az állam által kifizetett összegből mennyi jut a szerzetesrendekre, mi nem tudjuk” – közölték a Figyelő kérdésére az egyházügyeket is kezelő Oktatási és Kulturális Minisztériumban. A tárca egyébként a Magyar Katolikus Egyháznak tavaly 7,8 milliárd forint támogatást adott, a hitoktatásra pedig külön 2,2 milliárdot. Ezenkívül az állam támogatja az egyházak közfeladatot ellátó intézményeit is, s mivel a szerzetesrendek több szociális intézményt is fenntartanak, e közösségek részére a fejenként járó normatíván felül is juttat. Továbbá, mint az köztudott, az egyházak támogatására az állampolgárok is felajánlhatják személyi jövedelemadójuk 1 százalékát, tavaly ebből a katolikusok 2,3 milliárdhoz jutottak.
A szerzetesrendek büdzséje a közösség méretétől függ. Amelyik kiterjedtebb tevékenységet végez, mint például a bencések, azok költségvetése nagyobb, összetettebb, s inkább hasonlít az állami szervekéhez – hiszen non-profit társaságok –, mint a multinacionális vállalatokéhoz. A közösségek könyvelésének nem csupán a jogszabályoknak kell megfelelnie, hanem központjaik vagy a püspökségek egyedi előírásainak is. Az új beruházásokra, fejlesztésekre ugyanis az egyházon belül az államinál szigorúbb engedélyeztetési eljárás vonatkozik. Így a püspökségek saját ellenőrei járják és ellenőrzik a rendek gazdálkodását.
„A szerzetesrendek fenntartását azonban változatlanul az akár több tízmilliós magánadományok mellett a tagok leadott keresete, az állami támogatás és a katolikus egyháztól kapott, minimális alapműködési támogatás is segítik” – hangsúlyozza Németh László atya. A finanszírozásban természetesen meghatározó szerepük van a rendek alapítványainak is. A százfős jezsuita rend Jézus Társasága Alapítványa például – az állami normatívából működtetett gimnázium működtetését nem ideszámítva – 2006-ban 60–70 millió forintból gazdálkodott, amelyből továbbképző tanfolyamokat szerveztek, ösztöndíjakat adtak, szociális tevékenységet, például templomi gyermeknapot támogattak.
Blogoló barát
Kiss UlrichAzt a párhuzamot, miszerint aki a világi életben karriert futott be, annak a szerzetesi, egyházi hierarchiában is szépen emelkedik a pályája, a ma 62 éves Kiss Ulrich így magyarázza: „a talentum mindenhol érvényesül”. Ulrich atya a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban a felsőoktatásban tanulókat irányítja, szerzetesi forrásfejlesztési ügyvivő, továbbá kommunikációs és marketingkurzusokat tart a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
A jezsuita szerzetes – aki blogján kockás ingben mosolyog a látogatóra – annak idején érettségijét követően disszidált Magyarországról. Első egyetemi diplomája után a L’Oréal szépségápolási cégcsoportnál marketingasszisztensként kezdte, majd a párizsi cégközpontban marketingigazgatóságig vitte. Onnan átnyergelt az ékszer- és óragyártó Cartier-hez, mígnem 43 évesen az agglegény férfi úgy döntött, hogy szerzetes lesz. „Mindig vallásosak voltunk, és akkorra érett meg bennem a hit” – mondja ma döntése indoklásaként. S hogy miért épp a legszigorúbb férfirend hírében álló jezsuitákhoz lépett be? „A jezsuiták ma sokoldalúak, nyitottak a világra, az ökumenére” – ad a választására fölöttébb XXI. századi magyarázatot.
Menedzserből apáca
Több hónapig New Yorkban dolgozott a nyolcvanas éveben Baritz Sarolta közgazdász, majd 1990-ben a Pepsi-Cola munkatársa lett. Amikor az üdítőipari multi Budapesten megalapította a Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Rt.-t, a cég kereskedelem-fejlesztési menedzsere lett. A kilencvenes évek elején cégautóval járt, az akkori időkben irigylésre méltó összegnek számító százezer forintnál is magasabb fizetést kapott és 8–10 ember dolgozott a keze alá. Édesanyja azonban csontrákban megbetegedett. „Az ő ápolása mellett minden másodlagos lett” – emlékszik vissza a ma már apácaként élő egykori menedzser. „Egy domonkos templomba jártunk a lakásunk szomszédságában, ahonnan édesanyámat rendszeresen meglátogatta egy atya” – meséli, hogyan kezdett közeledni az egyházi hivatáshoz. Tagja lett a domonkos templomi énekkarnak, karitatív feladatokat vállalt, elkezdett minden nap misére járni. „A kollégák látták, és megértették azt a folyamatot, ahogyan Isten és az egyház felé fordultam. A belépésemkor az értékeimet, a céges végkielégítésként megkapott autót jótékony célokra adtam” – idézi fel 1994-es csatlakozását a rendhez. Már a szerzetes évek alatt, immár Laura nővérként szerzett további két diplomát – egy hit- és egy etikatanárit –, s azóta számos, az alternatív közgazdaságtannal és gazdaságetikával foglalkozó cikket, tanulmányt írt, illetve két egyetemen is gazdaságetikát tanít. Jelenleg a budakeszi Domonkos Nővérek rendházában lakik, s ha dolgozni megy, rendi ruhát ölt.
Rendi fogalmak
A Magyarországon működő szerzetesrendek gazdasági hovatartozásuk és alapításuk ideje szerint is két csoportra oszlanak.
EGYHÁZMEGYEI JOGÚ REND. Gazdaságilag valamelyik magyarországi püspökség alá tartozik.
MONASZTIKUS REND. A XVI. század előtt alapított, úgynevezett monasztikus rendeknél (bencések, ferencesek) egy-egy közösségnek a hierarchiában elfoglalt helye a létszámától, történelmi hagyományaitól és gazdasági erejétől függ. A legkisebb a cella (új alapítású egység), valamivel nagyobb a függő perjelség (legalább 3 örökfogadalmas szerzetes), majd a független perjelség (legalább 6 örökfogadalmas szerzetes) következik, végül az apátság (legalább 12 örökfogadalmas szerzetes).
PÁPAI JOGÚ REND. Gazdaságilag Róma felügyelete alá tartozik.
APOSTOLI REND. A XVI. század után alapított, úgynevezett apostoli rendeknél (orsolyiták, verbiták) az egyházi hierarchiában az alacsonyabb szint a régióké, amelyek fölött a tartományok állnak.
MONASZTIKUS REND. A XVI. század előtt alapított, úgynevezett monasztikus rendeknél (bencések, ferencesek) egy-egy közösségnek a hierarchiában elfoglalt helye a létszámától, történelmi hagyományaitól és gazdasági erejétől függ. A legkisebb a cella (új alapítású egység), valamivel nagyobb a függő perjelség (legalább 3 örökfogadalmas szerzetes), majd a független perjelség (legalább 6 örökfogadalmas szerzetes) következik, végül az apátság (legalább 12 örökfogadalmas szerzetes).
PÁPAI JOGÚ REND. Gazdaságilag Róma felügyelete alá tartozik.
APOSTOLI REND. A XVI. század után alapított, úgynevezett apostoli rendeknél (orsolyiták, verbiták) az egy-
házi hierarchiában az alacsonyabb szint a régióké, amelyek fölött a tartományok állnak.
Évszázadok viharaiban
Szinte minden vallásban kialakult a hitéleti forma, amelyben szerzetesek az egyházuk által jóváhagyott regulák szerint, általában közös fedél alatt élnek. A keresztény egyházakon belül csak a katolicizmuson belül fejlődtek azonban ki nagy, nemzetközileg is egységes szabályokra épülő rendek, amelyek nem csupán a világtól elvonultan gyakorolják vallásukat, hanem aktív társadalmi szolgálatot is vállalnak. A fejlett országokra jellemző tendencia – vagyis a belépők számának drasztikus csökkenése – nem csupán a papság létszámának folyamatos apadásában látszik, a férfi- és női szerzeteseknél is érvényesül. A harmadik világban ugyanakkor – például Afrikában – szó sincs csökkenésről, sőt, a fekete kontinens egyenesen Európába „exportál” papokat és szerzeteseket.
Ami a magyar katolikus szerzetesközösségeket illeti, azok története igencsak bővelkedik kisebb-nagyobb megszakításokban – külső és belső okokra egyaránt visszavezethető krízisekben –, illetve reményteli újrakezdésekben. A római császárság összeomlása után a kolostorok otthonaivá váltak a földművelésnek, az építészetnek, a művészetnek, az állattenyésztésnek és az orvoslásnak. A testvérek – akik közül az elsők a X. század végén érkeztek Magyarországra – utazásaik során jutottak újabb és újabb ismeretekhez, és terjesztették is azokat. A legelső kolostorok többsége királyi alapítású volt, s az uralkodók jelentős birtokokkal és kiváltságokkal látták el azokat saját hatalmuk stabilizálása érdekében.
A kolostorok tevékenységére, akárcsak az egész országra, az első csapást a tatárjárás mérte. Számos szerzetesi közösség elpusztult, épületeik elenyésztek, másutt hosszú időre megszakadt az éppen folyamatban lévő építkezés, fejlődés. Csak néhány, jól védhető, várszerű építmény – például Pannonhalma – élte túl a pusztítást.
A XIII. században a kolduló rendek gyors hazai elterjedése szintén hathatós királyi támogatással vett repülőrajtot. A magyar városhálózat még nem volt olyan erős, hogy a rendek nagymértékben számíthattak volna a városi polgárság anyagi támogatására. Az uralkodók számára viszont különösen fontos volt a kitűnően képzett, jól szervezett, az adminisztrációban jártas testvérek jelenléte. A margitszigeti apácakolostor például, amelyet IV. Béla király domonkos rendi apácákra bízott lánya, Margit számára alapított, nem csupán a rend egyik legfontosabb hazai centruma volt, hanem a középkori Magyarország egyik legnagyobb jövedelemforrással, hatalmas birtokokkal rendelkező kolostora is. Egyébiránt ezt követően, a XIII–XIV. század fordulóján jött létre az egyetlen magyar alapítású, monasztikus rend is, a pálosoké.
A középkori, szerzetesrendi virágzásra a második csapást két esemény mérte a XVI. században. A katolikus egyház általános válsága miatt, illetve közvetlenül a reformáció hatására sok kolostort elhagytak a tagok, a szerzetesség háttérbe szorult. Ez az általános európai jelenség azonban Magyarországon egy még inkább pusztító folyamattal esett egybe, az oszmán–török birodalom terjeszkedésével és az ország középső részének elfoglalásával. Az ország a XVII. század második felében fölszabadult ugyan a török iga alól, a szerzetesrendek azonban – régiek és újonnan alapítottak, így a jezsuiták és a piaristák – döntően csupán a Rákóczi-szabadságharc után jelentek meg ismét. A fejlődést II. József rendelete törte meg, amely a felvilágosult abszolutista uralkodó elképzeléseinek megfelelően megszüntette a szemlélődő rendeket, vagyis a nem gyógyítással, oktatással vagy betegápolással foglakozó közösségek működését. A megszüntetni ítéltetett szerzetesi közösségek között akadtak olyanok, amelyek a kihívásoknak megfelelően új feladatokat kezdtek ellátni. Így vált például a bencés rend a XIX. századi oktatásban kulcsszerepet játszó egyházi erővé, és ennek nyomán alakult át Pannonhalma oktatási központtá.
A XIX. század végének nagyméretű polgárosodása, iparosodása erőteljes hatást gyakorolt a katolikus egyházra is. A társadalom egyre inkább nyitott a világ felé, a vallás már nem töltötte ki a mindennapokat. Az I. világháborút követően azonban a korszak keresztény-konzervatív politikai irányvonalának megfelelően újra megerősödtek a hazai szerzetesség lehetőségei. Tartott ez egészen a II. világháborúig, amelynek évei alatt számos kolostori közösség például menekülni kényszerült. Ezzel megkezdődött a szerzetesrendek legújabb kori bomlása Kelet-Európában. A háború után ugyanis szinte azonnal következett a kommunista hatalomátvétel, s az új érában sok szerzetesrend összeütközésbe került az államhatalommal – mindenekelőtt az egyházi iskolák miatt –, majd a folyamatot a rendek feloszlatása zárta le. Csupán néhány rend folytathatta – szigorúan ellenőrzötten – a működését.
Az egyház és állam közötti kiegyezésre, a szerzetesrendek visszatérésére csak a rendszerváltozás után nyílt mód. A honi rendek újjáéledése azonban nem megy egyik napról a másikra: a közösségek máig küzdenek a szocializmus miatt kényszerűen kihagyott negyven év örökségével – az utánpótlás kiesésével, valamint a vagyon- és befolyásvesztéssel –, és önmaguk újbóli megszervezésével.
• Szent Mauríciusz bencés monostor: ötvösremekektől a gyógylikőrig
Pannonhalma külön helyet foglal el a magyar szerzetesrendek sorában. „A monostori termék fogalmával pár éve ismerkedik a magyar társadalom” – utal Vásárhelyi Anzelm, a pannonhalmi bencés apátságtól függő perjelség, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor műtárgymásoló műhelyének vezetője saját portékáikra.
Pannonhalma 1998-ban alapította meg visszakapott egykori birtokain a bakonybéli cellát, ahol a szerzetesek újra birtokba vették a barokk templomot, a szocializmus idején elkobzott gyönyörű épületkomplexumot és az öthektáros arborétumot. A bencések hivatása: oktató, nevelői, kulturális tevékenység, lelkipásztori szolgálat. Ám mivel a szerzeteseknek Szent Benedek regulája szerint kétkezi munkát is kell végezniük, Anzelm atya autodidakta módon elsajátította a bronz megmunkálását, s műhelyében ókeresztény kisplasztikák – jórészt feszületek – másolatait készíti el. Az eredeti műveket őrző múzeumok és templomok vezetőivel egyeztet, odautazik, és szilikon mintát vesz az ötvösmunkákról. Majd hazamegy Bakonybélre, és megformálja azokat. Az öntést alvállalkozók végzik, a finom munkát ő maga. A műhelyt 20 ezer forintból indította, s számtalanszor előfordult, hogy több hétig is hiteleztek neki az öntők. Ma már jobban szalad a szekér, a kis boltnak tavaly 4,5 millió forintos forgalma volt. A kézműves termékekből vittek már Németországba, Olaszországba, és állandó megrendelői közé sorolható a híres melki apátság is Ausztriából.
„A műhely esélyeit és jövőjét az alapozta meg, hogy mivel egyedül, fizetés nélkül dolgozom, nincsenek bérterhek” – beszél sajátos üzleti modelljéről a szerzetes. Ráadásul a magyar kegytárgypiacon a sok giccs között egyedülálló minőséget képeznek a Bakonybélen készülő műtárgymásolatok. A bevétel az apró közösségé, s a pénznek Anzelm atya becslése szerint a 20 százalékát forgatják vissza a műhelybe, a fennmaradó rész pedig a napi szükségleteiket fedezi.
A közösség azonban nem csupán bronzzal, hanem a bencés hagyományokra épített gyógynövénytermesztéssel, gyertyaöntéssel is foglalkozik, likőrt pedig saját recept szerint pároltatnak egy alvállalkozóval. A természetjárók kedvelt falujában az öttagú kis szerzetescsoport ajándékboltot is nyitott, ahol az általuk készített portékákat, illetve egyháztörténeti és vallási témájú könyveket lehet vásárolni. A zarándokudvar csücskében 2003-ban 14–15 millió forintból épült tetszetős üzlet megvalósítására részint a Széchenyi Terv vallási turizmus pályázatán nyertek 9 millió forintot, míg a többi pénzt Pannonhalmától kapták, illetve saját gazdálkodásuk bevételeiből és adományokból fedezték a munkálatokat. Nem végeztek pontos számításokat, de úgy gondolják, a boltra fordított beruházás öt év múlva térül majd meg teljesen. Ahhoz, hogy a hazai rendek megerősödjenek, Vásárhelyi Anzelm véleménye szerint további gazdasági javakra és pozitív hozzáállásra is szükség van. „A gazdasági izmosodás feltétele még a folyamatos, megszakítások nélküli működés, a vagyon visszaszerzése, a szellemi műhelyek kialakulása, és adott esetben a magántőke bevonása is” – mondja a bencés atya.
A 10–15 féle gyógynövényt, amelyekből a teákat készítik, Kiss Domonkos perjel, a közösség vezetője termeszti. A herbáriumtermesztés ötlete többszörösen is kézenfekvő volt: egyrészt az alapító intézmény, Pannonhalma évszázadok óta foglalkozik gyógynövényekkel, másrészt Domonkos atya civil foglalkozására nézve biológia szakos tanár. A teákat a saját ajándékboltjukon kívül ádventi és más ünnepi vásárokon is árulják. Két éve vágtak bele a Lacrima Güntheri minőségi gyógynövény-likőr főzésébe. A nedűt egy törökbálinti alvállalkozóval gyártatják, aki ettől az évtől forgalmazó is. A csoport egyik tagja révén azt is kijárták, hogy a likőr a Mol benzinkutak polcaira is felkerül. A párlat olyannyira kurrens termék, hogy a sikeren felbuzdulva hamarosan belefognak egy újabb likőr, a Borostyán Keserű készítésébe.
• Jézus szíve társaság: hal helyett hálót
Angol nyelvi tankönyvtől a távol-keleti jezsuita hittérítők elbeszéléseiig, gyermekek részére készült Betlehem-leporellótól a nagybetűs imakönyvig kínálja könyveit az egyik legjelentősebb hazai katolikus könyvterjesztő, a Korda Kiadó. A Kordán keresztül teljesítik a jezsuita lelkiségű Jézus Szíve Társaság nővérei egyik legfőbb feladatukat, a sajtóapostolságot. Ezért adnak ki évente 10–15 kiadványt 1000–5000 példányban, amelyeket saját intézményeik és világi könyvesboltok terjesztenek. A kiadó teljesen önfenntartó. A társaság nem zárkózik el a gazdaságtól és a modern kortól, mert saját bevallásuk szerint küldetésük teljesítésének egyik leghatékonyabb módja az, ha rugalmasan épülnek be a társadalom szövetébe. Így például kötelező egyenruhát sem viselnek. Az csak akadályozná a nővéreket az autóvezetésben…
A sajtóapostolságot és a rend egyéb tevékenységeit egyaránt az első világháború szociális és erkölcsi problémái hívták életre. „A karitatív tevékenység nem elég. Nem halat kell adni, hanem a háló készítésére kell megtanítani az embereket” – magyarázza az önállóságra nevelés titkát Bujdosó Gabriella nővér, a Korda Kiadó igazgatója, aki kerek ötven éve csatlakozott a társasághoz. Ezzel a céllal vezettek például gazdasági iskolát nők részére Pécelen. „A gazdasági felemelkedés önmagában azonban nem hozza meg a társadalom békéjét” – mutat rá a nővér. Így aztán szerveztek mozielőadásokat vidéken, majd 1919-ben alapítójuk, Bíró Ferenc jezsuita atya elindította a Szív Újságot, ami várakozáson felüli siker volt. A lapból szerveződött, majd részvénytársaságként működött 1948-ig a kiadó, amely azonban az újraformálódástól, 1990-től már nem az egykori keretek között, hanem a rend egyik intézményeként foglalkozik könyvkiadással és terjesztéssel.
A kiadónál a Jézus Szíve Társaság mintegy 60 magyarországi nővére közül jelenleg 8-an dolgoznak – más világi személyekkel közösen. Egyébként a rend minden nem nyugdíjas korú nővére munkát végez a társaság egyéb intézményeiben, például a budapesti kollégiumban, az általuk fenntartott idősek otthonában, vagy a lelkigyakorlatos házukban. A nyugdíjak és a bérek egy közös kasszába vándorolnak, innen mindenki csak a legfontosabb személyes szükségletei kielégítésére veheti fel havonta a kívánt összeget.
• Szent domonkos rendi nővérek: Itáliai segítséggel
ét óvodát, egy általános iskolát és két egyetemi kollégiumot is működtetnek az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek. Az eredetileg is prédikátor közösség hivatása: tanítás, hitoktatás, lelkigyakorlatok tartása. A kongregációt 1868-ban alapították, amikor is egy olasz domonkos atya érkezett Rómából Magyarországra, hogy megreformálja a rend férfi kolostorait. Ám az itáliai vendégatya arról is álmodott, hogy újjáéleszti Magyarországon a női ágat, a domonkos apácák közösségét. Így a segítségével néhány fiatal nő megalapította Kőszegen az első konventet. Árpád-házi Szent Margit életeszményét kívánták követni, ám mivel valamiből meg is kellett élniük, leánygyermekeket kezdtek nevelni szerény körülmények között. A közösség gyorsan növekedett, s a nővérek újabb és újabb rendházakat hoztak létre az ország különböző pontjain.
A tagok 1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltása után is tartották egymással a kapcsolatot, és maguk köré gyűjtötték azokat a leányokat, akikben a szerzetesi hivatást felfedezni vélték. Így titokban többen is beléptek a rendbe. Közülük kerültek ki azok, akik 1991-ben, az újrainduláskor – a közös életre ismét vállalkozó néhány idős nővérrel együtt – az első új konventet a Szombathelyen visszakapott rendházban megalapították. A rendnek jelenleg 45 tagja van. Az azóta eladott Vas megyei házból Budakeszire költöztek, míg további közösségeik Kőszegen, Hódmezővásárhelyen és Ungváron élnek.
A budakeszi rendház egyebek között számos ifjúsági és egy családos közösségnek is otthont ad. A rend tagjai között van pszichiáter is, aki szakszerű segítséget nyújt, hogy a rendhez fordulók lelki- és mindennapi problémáikat is feldogozhassák. „A többnapos befogadás, lelki segítségnyújtás is ingyenes. Ám az előfordulhat, hogy nagyobb létszámú csoportnál az ebédet ki kell fizetni” – tájékoztat Rauscher Alice Dóra, a világi foglalkozását tekintve fizika, kémia, hittan és mentálhigiéné szakos rendfőnöknő. Az iskolák és a kollégiumok – az egyik diákotthonuk Ungváron működik – fenntartását a Szent Domonkos Rendi Nővérek az állami normatívából és az önkormányzatoktól kapott támogatásokból finanszírozzák, ebből fedezik az ott dolgozó civil pedagógusok fizetését is. A kongregáció más tevékenységi körében teljesen önfenntartó, minden, egyéni jövedelmet is a közös kasszába adnak, így a világi állásokban kapott kereseteket, az idős nővérek nyugdíját, a fiatalok ösztöndíját is. Ezen felül a minden szerzetesrendnek a közösség méretétől függően járó alapműködési támogatásból, továbbá némi adományból élnek, valamint külföldi, egyházi, illetve hazai állami pályázatokon próbálnak meg forrásokhoz jutni. A rend egyházmegyei jogú, de az illetékes püspökségtől anyagi támogatást nem kapnak.
• Isteni ige társasága: hittérítésből élnek
ápai jogú férfi szerzetesrend az Isteni Ige Társasága (verbiták). A rend magyar tartományában 41 szerzetes működik. Bár nem a legnépesebb rend, jelentőségük és gazdasági függetlenségük miatt jogilag tartományi rangúak. A verbiták főként a harmadik világban és Nyugat-Európában végeznek hittérítő missziós munkát. Budatétényben és Kőszegen két nagy rendházuk van, országszerte különböző plébániákon és iskolákban szerveznek missziós hétvégéket. A tartomány költségeit lelkipásztori munkájukért kapott tiszteletdíjakból, a rendtársak nyugdíjából, s a számukra felajánlott adományokból fedezik. A szerzetesek meggyőző erejét mutatja, hogy hittérítő munkájukat sokszor nagyobb összegekkel is honorálják magánszemélyek. A verbiták külföldi központjától csak akkor kapnak anyagi támogatást, ha valamilyen nagyszabású programba vágnak.
Mint Németh László atya, a rend – más feladatai miatt – éppen mostanában távozó főnöke elmondta, a rendszerváltás utáni újrainduláskor a talpra álláshoz, visszakapott ingatlanjaik helyreállításához támogatáshoz és hitelhez jutottak a verbiták nemzetközi szolidaritási alapjából, ám azóta központjukban az az elvárás, hogy a magyar tagok inkább „nettó” befizetők legyenek – például a sokkal szegényebb afrikai missziós iskolák közvetett patrónusai. Az önálló tartományi státus azt is jelenti, hogy a költségvetésüket minden ősszel a római általános vezetőség szentesíti, illetve 50 ezer eurónál (12,5 millió forint) többet taksáló programokhoz is a nemzetközi központ engedélyét kell kérniük. A rend költségvetése évi 60 millió forint körül van, amihez azonban – a nemzetközi szolidaritási alaphoz való részesedésen túl – jelenleg még hozzá kell adni a kőszegi kápolnájuk rendkívüli kiadásnak számító 14 millió forintos felújítását is.
