Vajon melyik városnak drukkolhattak a Strabag SE osztrák vezetői, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntött a 2014-es téli olimpia megrendezésének jogáról? A dél-koreai Pjongcsang mellett Szocsi és Salzburg volt versenyben, de az építőipari óriáscégnél valószínűleg akkor bontották a pezsgőt, amikor az orosz pályázót hozták ki győztesként. Salzburgban ugyanis nem kellene sokat építeni a rendezéshez, az infrastruktúra jó része megvan. Szocsi pályázata viszont csak látványtervekből áll, és borítékolni lehet, hogy ezek jó részét a Strabag építheti meg. A szocsi tendereken ugyanis nagyon jó eséllyel indulnak Oleg Gyeripaszka orosz milliárdos cégei. Márpedig az amerikai Forbes magazin a világ leggazdagabb embereit tartalmazó listájának 40. helyén álló orosz mágnás a Strabag 30 százalékos tulajdonosa, miután az áprilisban nyélbe ütött vásárlást az Európai Bizottság, mint versenyhatóság a minap jóváhagyta.
ALAPELEMEK. Gyeripaszka Basic Element nevű holdingjához tartozik többek között a szocsi repülőtér is, amelyet az olimpiára minden bizonnyal fejleszteni kell. A városban és környékén új utak épülnek, és a Strabag máris jelezte, hogy elindul a 2,1 milliárd dolláros tenderen. Egyik versenytársa az orosz Transzsztroj lehet, bár elképzelhető, hogy a két cég végül közös ajánlatot ad, hiszen Gyeripaszka már ez utóbbi társaság 50 százalékának megvásárlásáról is tárgyal.
A világ legnagyobb alumíniumipari konszernje, a Ruszal tulajdonosaként meggazdagodott milliárdos az utóbbi időben élénken érdeklődik az építőipar iránt. Áprilisban 1,05 milliárd euróért megvette a Strabag 30 százalékát, emellett a német Hochtief AG 9,9 százalékát is megszerezte. Utóbbi a ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport tulajdonosa.
A külföldi vásárlásokkal Gyeripaszka – az adócsalás vádjával börtönbe zárt Hodorkovszkij példájából okulva – szeretné biztonságba helyezni vagyona jelentős részét, felkészülve arra az esetre, ha a jövőben megromlana a moszkvai felső vezetéssel ápolt viszonya; jelenleg felhőtlen a kapcsolata Vlagyimir Putyin államfővel.
A Strabagnak legalább ekkora szüksége van Gyeripaszkára. Bár az osztrák cég már régóta jelen van az orosz piacon, egyértelművé vált, hogy az igazán nagy megrendelések elnyeréséhez helyi kapcsolati tőkére van szüksége. Áprilisban még nem lehetett tudni, legfeljebb csak sejteni, hogy Szocsi nyeri az olimpiarendezés jogát, de az orosz partnerség e nélkül is gyors, látványos eredményeket hozott. Putyin egy hónappal a tranzakció bejelentése után látogatott Ausztriába, és a Strabag ekkor három nagy értékű üzletet hozott tető alá. A társaság ezzel napok alatt megháromszorozta, 3 milliárd euróra emelte oroszországi megrendelés-állományát.
VÁROSI LEGENDÁK. A Strabag és a Hochtief jól csengő, ismert nevek Magyarországon is. A tranzakciók minapi brüsszeli jóváhagyása azt is jelenti, hogy Gyeripaszka áttételesen érdekelt lett a legnagyobb árbevételű magyarországi építőipari társaságban (Strabag Építő Zrt.) és a ferihegyi repülőtér üzemeltetőjében (Hochtief-csoport). Ugyanakkor az orosz milliárdos egyelőre sokkal inkább pénzügyi, mintsem szakmai befektetőként pozícionálja magát, így a magyar leányvállalatok közvetett orosz „fennhatósága” rövidtávon várhatóan puszta formalitás marad. Gyeripaszka egyelőre nem törekszik a Strabag-csoport teljes felvásárlására, sőt, részesedése várhatóan 25 százalékra csökken, amikor az osztrák vállalat részvényeinek egynegyedét októberben bevezetik a bécsi tőzsdére. A tervek szerint ekkortól a vállalat további 25-25 százaléka Hans-Peter Haselsteiner vezérigazgató és a Raiffeisen-Holding NOe-Wien pénzintézet tulajdonában lesz.
A Strabagon belül a magyar leányvállalat egyáltalán nem tartozik a „futottak még” kategóriájába. A közbeszerzéseken (különösen az útépítéseken) egészen 1998-ig tarolt, amikor az Orbán-kormány Vegyépszert privilegizáló gyakorlata miatt hirtelen váltania kellett. „Nagyon gyorsan elkezdték megszerezni a magánszféra legnagyobb megrendeléseit, és az utak helyett minden mást építettek” – idézi fel egy szakmabeli.
Később az állami megrendelések is visszatértek, tavaly például 86 milliárd forinttal a Strabag, a Mol Nyrt. után, a második legnagyobb közbeszerzési szállító lett, az idei első félévben pedig meg is előzte az olajvállalatot. Ez azt jelenti, hogy 2006-ban éves bevételének 44 százalékát az állami megrendelésekből szerezte. A Strabag így Magyarországon különösen nagynak tűnik, és az a „városi legenda” terjed róla, hogy nálunk vált igazi nemzetközi szereplővé. Ez önmagában is érdekes lenne, de úgy különösen az, ha a céget a magyar közbeszerzés, és azon belül a sokszor korrupciós váddal illetett sztrádaépítés hizlalta volna. (Emlékezetes, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 2004-ben kartellezés miatt rekordbírsággal sújtott számos társaságot, köztük a Strabagot is, a megfellebbezett ügyben pedig várhatóan éppen lapzártánkkor mond jogerős ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla.)
A Strabag felfuttatására vonatkozó konspirációt a szakmában finoman szólva is erős túlzásnak, mítosznak tartják. A cég ugyanis forgalmának körülbelül egytizedét szerezte hazánkban, igaz, ez az arány a kilencvenes évek elejétől kezdve stabilan tartja magát. Így Németország és Ausztria után Magyarország hagyományosan a harmadik legnagyobb piaca a cégnek, és ez az előkelő helyezésünk egy globális társaságnál példa nélküli.
A Strabag a kivitelezés értékét nézve még tavaly is négyszer többet teljesített itt, mint a nagyságrendekkel nagyobb orosz piacon.
VISSZAESÉS. Gyeripaszka beszállása alaposan „helyrerakhatja” Magyarországot a Strabag-csoporton belül. Annál is inkább, mert a várható orosz felfutás mellett a cég magyar forgalma jócskán visszaeshet. „Még az első félévben is úgy tudtuk, hogy az uniós támogatással megvalósuló infrastrukturális projektek az idén elindulnak, de az ősz közeledtével a tendereknek még nyoma sincs” – utal az okokra Fényi Tibor kommunikációs vezető. Bár ez csupán annyit jelenthet, hogy a megrendelés-állomány a tervezettnél később növekszik, és a bevétel is csúszik, a nem várt halasztás az átlagosnál súlyosabban érintheti a Strabagot. A társaság ugyanis az építőiparban megszokott, alvállalkozókat preferáló gyakorlattól eltérően viszonylag nagy arányban támaszkodik állandó gárdájára. Ez hatékony, ha folyamatosan van munka, ám ha a megrendelések elmaradnak, a béreket továbbra is fizetni kell. A cég 3 ezernél több főállású alkalmazottat foglalkoztat nálunk, de több száz dolgozótól máris megvált. Egy részüket más országokban lévő leányvállalatainál helyezte el, de a megfelelő képzettséggel és nyelvtudással nem rendelkezőknek kénytelen volt ajtót mutatni.
