Zsuzsanna előtt néhány percre elsötétült a világ. Amikor az Unicredit Bank mosonmagyaróvári fiókjában kinyitotta széfjét és a család, valamint a családi vállalkozás több mint 60 millió forintja helyett mindössze alig 7 millió forintot, üres pénzkötegelő gyűrűket és néhány szlovák nyelvű papírt talált a kazettában. Rögtön telefonja után kapott, hogy hívja a rendőrséget, ám a fiók igazgatója, Bárány Csaba megnyugtatta: erre nem lesz szükség, ami történt, belső banki ügy, s mivel a bank hibázott, gondoskodni fog a kártalanításáról.
Mindez az idén május 2-án történt. Hat nappal később Zsuzsanna levelet kapott az Unicredit Bank bankbiztonsági vezetőjétől, Bihari Attilától, aki megerősítette, hogy az ügyben folyik a belső vizsgálat. Három nappal később újabb levél érkezett, ami némileg megnyugtatta a családi vállalkozást működtető hölgyet. Ebben is az állt, hogy a hitelintézet kiemelt ügyként kezeli a példátlan esetet, olyannyira, hogy az a május 15-i igazgatósági ülés napirendjén is szerepel. Úgy tűnik azonban, az igazgatók bekeményítettek: 16-án már csak annyit közöltek vele, nem fizetnek, hanem ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek a rendőrségen. A hölgy ügyvédjére, aki még aznap felkereste a bank budapesti központját, alig negyed órát szánt a pénzintézet jogásza, s ez idő alatt széttárt karokkal mindössze azt ismételgette: megtették a feljelentést, fizetni pedig egyelőre nem hajlandók.
A bank rendőrségi feljelentésében elismerte, hogy a 16-os számú széfet egyszerre két ügyfélnek adták bérbe. Sőt – tudtuk meg rendőrségi forrásból – a belső vizsgálat arra is fényt derített, hogy mindenfajta szabályra fittyet hányva a 16-os széfben elhelyezett értékekre fél tucat (!) kulccsal jártak rá az egyelőre ismeretlen tettesek. Ez azonban még mindig nem elég ahhoz, hogy a bank kártalanítsa ügyfelét.
INTIM SZFÉRA. A széfbérleti szerződések mindegyikében szerepel, hogy az értéktárolókhoz 2 kulcs tartozik – csak az egyiket kapja meg a bérlő, a másik a banknál marad -, s a kazettához csak a két kulcs együttes használatával lehet hozzáférni. A dolog úgy működik, ahogyan azt a filmeken is látjuk: miután a bérlő és a bank alkalmazottja közösen kinyitja a széfet, az ügyfelet egy erre a célra fenntartott különterembe vezetik, ahol magára hagyják a kazettával. A terem természetesen nincs bekamerázva, így a banknak nincs, sőt nem is lehet tudomása arról, hogy ügyfele mit tesz be, illetve mit vesz ki. Általános szabályként kizárják a romlandó, valamint a bank és alkalmazottai biztonságát veszélyeztető tárgyak, vegyszerek, gyógyszerek, élelmiszerek, illetve a robbanás- vagy más módon veszélyes anyagok tárolását. A hitelintézetek zöme nem zárkózik el a készpénz tárolásától sem, bár például a K&H Banknál ez is szerepel a kizárások között. E klauzulával mindenesetre a fenti problémától megóvja magát a bank: azt ugyanis nem könnyű bizonyítani, valójában mennyi pénz is lapult a kazettában.
A pénzintézetek csökkenő, de legjobb esetben is stagnáló piacról beszélnek. A széfpiac növekedésének egyébként alaposan alávágott a részvények dematerializációja is, a tőzsde újraindulása körüli időkben ugyanis még sokan tartották értékpapírjaikat a bankok széfjeiben. Ennél lényegesebb ok lehet, hogy a nagyobb értékekkel rendelkezők ma már inkább saját széffel szerelik fel otthonukat, a riasztót pedig bekötik egy őrző-védő céghez, s így nem kell igénybe venniük a bankok szolgáltatását.
FARAMUCI HELYZET. Úgy tűnik, Zsuzsanna is jobban járt volna ezzel a megoldással. „A bank elismerte felelősségét, de annak ellenére, hogy mulasztásával kétséget kizáróan számos jogszabályt megsértett, az a faramuci helyzet állt elő, hogy a károsultnak kell bizonyítania a történteket, továbbá azt is, mennyi pénze tűnt el a kazettából” – mutat rá a két leglényegesebb anomáliára Németh Imre, a károsult ügyvédje. Az persze jó kérdés, hogy ha az ügyfél egyedül van, amikor hozzáfér a kazettához, akkor miként tud bármit bizonyítani. Az ügyvéd mindenesetre a bírósági kereset benyújtását követően a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél is bejelentést tett, amelyben kérte a hatóságot: vonja vissza az Unicredit Bank széfszolgáltatás nyújtására jogosító engedélyét, mivel annak feltételei a jelek szerint nem adottak.
Az Unicredit a mosonmagyaróvári esettel kapcsolatban mindössze annyit közölt lapunkkal, hogy „az eljárásrendünk megsértéséből fakadó hibát és felelősséget elismerjük, a tényleges károk megállapítását követően haladéktalanul és méltányosan kielégítjük a jogos igényeket”. Kérdés persze, mit ér mindezzel a pórul járt ügyfél, ha a kártalanításra az optimista becslések szerint is legalább két év múlva megszülető jogerős bírósági ítélet után kerül sor. Addigra ugyanis Zsuzsanna családi vállalkozása garantáltan tönkremegy.
Nem éri meg, de csinálják
Széfszolgáltatást minden nagy lakossági bank nyújt, s az a kiemelt ügyfeleket kiszolgáló privát banking üzletágnak is elengedhetetlen eleme. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gazdaságos is e tevékenység. A trezor építése drága, a biztonsági feladatok ellátása pedig komoly teher.
K&H BANK. A pénzintézetnél 83 fiókban több mint 13 ezer széfet működtetnek. „ Nem hoz nyereséget, de igény van rá, és egy bankhoz hozzátartozik ez a szolgáltatás” – mondja Orosz András, lakossági üzletág ügyvezető igazgatója.
OTP BANK. Az ügyfelek 61 fiókban 18 ezer széfet bérelhetnek.
RAIFFEISEN BANK. A lakossági piacból egyre nagyobb szerepet kihasító pénzintézetnél, az alacsony ügyféligény miatt, csak egyetlen helyen, az Akadémia utcai központi fiókban található trezor. Igaz, ott több mint 85 százalékos a kihasználtság.
CITIBANK. A 23 fiókból 9-ben található széf, átlagosan 40 százalékos kihasználtsággal, viszont a Vörösmarty téri fiók közel egy méter magas óriás széfjeinek, amelyekbe festmények is beleférnek, mindig akad bérlőjük.
ERSTE BANK. Postabankos örökségként 7 fiókjában működtet széftermet, de van, ahol csak 10 százalékos a kihasználtság. A mérséklődő igények miatt folyamatosan csökkenti az érintett fiókok számát, s jelenleg csak számlavezető ügyfeleinek teszi lehetővé a szolgáltatás igénybevételét.
