Meggyógyítja-e az egészségügyi reform a cukorbetegeket, a magas vérnyomásban szenvedőket és az epilepsziásokat? A kérdés feltevése ízetlen tréfa, de mégis meglepően logikus, legalábbis a betegségekre szedett gyógyszerek forgalmi adatait nézve. A számok ugyanis mintha azt mutatnák, hogy kevesebb lett a beteg a gyógyszer-gazdaságossági törvény bevezetése óta, pedig a valóságban valószínűleg éppen hogy többen vannak.
A 2007-es gyógyszerforgalmi adatok alapján 1 százalékkal csökkent az inzulinos betegek száma, holott 10 százalékos növekedés lett volna várható.
ALULDOZÍROZÁS. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minden gyógyszer esetében meghatározta azt a mennyiséget, amely egynapi terápiához szükséges. A terápiás napok számából (days of treatment – DOT) így következtetni lehet a betegpopulációra is. A magyar statisztika 2007-ben azzal a meglepetéssel szolgált, hogy a DOT-értékek például a diabétesz esetében is csökkentek (lásd a grafikont). Pedig sajnos ezek a betegek biztosan nem gyógyultak meg, s szerencsére el sem hunytak közülük ennyien. Az előzetesen becsült 2007-es összesített inzulinos gyógyszerforgalmi adatokból 1 százalékos betegcsökkenést lehet visszaszámolni, és ez nagyon magas arány, mert az elmúlt öt év trendjét követve körülbelül 10 százalékos növekedés lenne a normális – miután a tökéletesedő diagnosztikai eljárásoknak és a javuló ismeretterjesztésnek köszönhetően napjainkban ennyivel több esetben ismerik fel a betegséget. (Magyarországon körülbelül negyedmillió inzulinos cukorbeteget kezelnek.)
A magas vérnyomás esetében összességében 3, az antipszichotikumoknál (tipikusan skizofrénia és ideggyógyászati kezelések) több mint 5, az allergiagyógyszereknél közel 5, az epilepsziánál pedig 1 százalékos a 2007-ben kalkulált betegszám-csökkenés. Hasonló számolás alapján úgy tűnik, hogy elvileg fogynak a gyomorfekéllyel küzdők, a gyulladásgátlókat rendszeresen szedők és az asztmások is. „Nem tapasztaltam, hogy a betegek kevesebben lennének” – mondja Barkai László, a Magyar Diabétesz Társaság főtitkára, praktizáló orvos, aki nem is tudott egyértelmű magyarázatot találni a számok furcsa alakulására.
Illegális inzulinexport
Közismert, ám gyakorlatilag megfoghatatlan jelenség az inzulin feketekereskedelme. Barkai László, a Magyar Diabétesz Társaság főtitkára praktizáló orvosként például nem tudhatja, hogy egy hozzá inzulinért érkező beteg egy órával korábban egy másik rendelőben is kiváltotta-e a szert, majd az így felhalmozott kisebb készletet hol értékesíti. Arról nem is beszélve, hogy orvosok is írhatnak fel inzulint a betegeik TAJ számát felhasználva, anélkül, hogy azok tudnának róla. Köztudott, hogy az OEP csak nemrég tette lehetővé, hogy mindenki megnézhesse, milyen egészségügyi ellátást vett igénybe, és a „meglepetések” nem is maradtak el. A lehetőséggel azonban ma is alig él a lakosság. A hírek szerint az OEP vizsgálódott is az ügyben. Mindenesetre a Magyarországon 100 százalékban támogatott, vagyis a betegek számára korábban teljesen ingyenes inzulin iránt Szerbiában és Ukrajnában állítólag nagy kereslet mutatkozik. A gyógyszer-gazdaságossági törvény csupán 300 forintra drágította e készítményeket, ezért nehéz elhinni, hogy pont ez tartaná vissza a drága szer „exportőreit”.
VISSZATARTÓ ERŐ. Mivel az inzulint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 100 százalékban téríti, továbbá vizitdíjat sem kell fizetni érte, pluszköltségként 2007-től csak a patikában otthagyott 300 forintos „dobozdíj” jelent meg. Egy vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel foglalkozó szakember azonban a Figyelőnek arról számolt be, hogy tapasztalatai szerint a 300 forintos vizitdíj miatt meglepően sokan nem járnak elégszer orvoshoz, tehát ez az összeg is lehet visszatartó erő, még a komoly betegségeknél is. „Az OEP egyelőre nem zárja ki, hogy erről is szó van, de a fekvő- és járóbeteg-ellátási adatok egyáltalán nem utalnak ellátatlanságra” – mondja ugyanakkor Molnár Márk, a gyógyszerügyi főosztály vezetője. Szerinte inkább az indokolatlan felhasználás és a feketekereskedelem (lásd a keretes írást) visszaszorulása áll a számok mögött. Bár az inzulin esetében az indokolatlan felhasználás eleve megkérdőjelezhető, tény, hogy a cukorbetegek egy része igyekszik „bespájzolni” a létfontosságú készítményből, esetenként feleslegesen. Ennek mértéke valószínűleg csökkent.
Az OEP összesített, minden vényköteles gyógyszerre kiterjedő előzetes adatai szerint a DOT-érték 2007-ben 4-6 százalékkal esett, és ez természetesen kedvező a gyógyszerkassza egyenlegét illetően. Az Egis gyógyszergyár viszont meglepő eredményre jutott, amikor azt vizsgálta, hogy hol keletkezett a „lemorzsolódás”. A felmérés szerint ugyanis a rendszerből kieső legtipikusabb beteg az 58 éves, keleti országrészben élő férfi. Vagyis valószínű, hogy a 300 forintos vizitdíj/dobozdíj és a rendszer átalakításából eredő általános bizonytalanság nem a „rendelőbe beszélgetni járó” nyugdíjasokat tartja távol, hanem az aktív korú, egyébként is veszélyeztetett, szegényebb rétegeket.
