Élesen világít rá az EU hosszú távú problémáira – a napi politikai csatározások mellett – az Eurostat nemrég közzétett jelentése a tagországok adóterhelésének változásáról.
Az állami elvonások GDP-arányos szintje az elmúlt tíz évben fokozatosan csökkent, s ez a tendencia várhatóan folytatódik. Ez az állampolgárok szempontjából önmagában akár még örvendetes is lenne, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy az elöregedő népesség hosszú távon finanszírozhatatlanná teheti az uniós országok nyugdíjrendszereit: csökkenő állami bevételekből nehezen lehet több nyugdíjat fizetni.
Az elmúlt tíz évet nézve 2004-ben az uniós tagállamokban mélypontra süllyedt az átlagos adóterhelés. Igaz, ebben szerepe van annak is, hogy az újonnan csatlakozó országokban az állami elvonás messze elmarad a régi tagok szintjétől. A két szélsőérték Litvánia és Lettország 29 százalékkal, illetve Svédország 51 százalékkal.A legutóbb taggá vált tíz ország GDP-arányos adóterhelése 2004-ben alig haladta meg a 35 százalékot, míg tíz évvel azelőtt 38,5 százalék volt. Ezzel szemben az eurózónatagok 41 százalék körül állnak, igaz az évtized közepén ez felszaladt egészen 43 százalékig.
A közösség országaiban a három alapvető adófajta nagyjából egyenlő arányban járul hozzá az állami bevételekhez. A termeléshez és az importhoz kapcsolódó befizetések – ilyen például az áfa – 34 százalékkal, a társadalombiztosítási járulékok 32 százalékkal, míg a jövedelmekre rakódó adók 31 százalékkal részesednek.
