Saját példájukkal népszerűsítik a klímatudatos gondolkodást a brit királyi család és a kormány tagjai. A trónörökös rendre nyilvánosságra hozza, hogy személyesen mit tesz a klíma védelmében. Továbbá Nagy-Britanniában minden állami repülőutat kompenzálni lehet – egy alapítványon keresztül – fák ültetésével. Neves értelmiségiek pedig nyílt levélben vállalták, hogy önkéntesen lemondanak a repülőgép használatáról.
Vásárlási kényszer. Többet, jobbat.
Magyarországon a klímaváltozással foglalkozó szakemberek, ökológusok is igyekeznek elveikhez igazodóan élni: Kiszel Vilmos, a környezetvédelemmel foglalkozó Göncöl Alapítvány elnöke vidéki házából kerékpárral jár dolgozni, családjával vonattal közlekedik, s Antal Z. László, a klímatudatos gondolkodást kutató szociológus is megvált autójától. Ők azonban a kivételek. Mert ha tisztában is lennénk vele, miként járulhatunk hozzá a klímaváltozás mérsékléséhez, vajon miért nehezítenénk meg mindennapi életünket, miért mondanánk le kényelmünkről, vágyainkról? Mi motiválhatja az egyént a döntéseiben? Gazdasági vagy adminisztratív kényszerrel lehet-e csak változást elérni, esetleg „divatba jöhet” a klímatudatos gondolkodás?
Az MTA Szociológiai Kutatóintézete a múlt év végén kezdte el a Klímabarát települések program kidolgozását, amelyhez eddig Tatabánya, Pomáz és Hosszúhetény csatlakozott. Az önkormányzatok támogatásával és az ott élő emberekkel közösen végzett munka része, hogy azok számára, akik nem tömegközlekedéssel, hanem gépkocsival járnak dolgozni a közeli városba, szervezzék meg a közös utazás lehetőségét. Egy idő után várható, hogy ez természetessé válik, és azok érzik majd magukat kényelmetlenül, aki eltérnek ettől a normától: a klímatudatos gondolkodásnak „kisugárzó hatása” lesz.
EGYÜTT KÖNNYEBB. „Az egyén nehéz helyzetben van, ezért kell hangsúlyozni, hogy az ember közösségi lény: segíteni, támogatni tudjuk egymást, s az összefogással a tehetetlenség érzése is csökkenhet” – mondja Antal Z. László, aki az MTA Szociológia Kutatóintézetének Éghajlatváltozás Kutatóműhelyét vezeti. Az elmúlt egy évben – a Tárki és az Image Factory júliusi felmérése alapján is kimutatható – átalakulás történt Magyarországon az emberek gondolkodásában: a nyári hőhullámok és viharok is sokakat rádöbbentettek a változtatások szükségességére. Kulcskérdés, hogy ez a felismerés mikor válik konkrét társadalmi cselekvéssé, amikor már nemcsak néhány, az üzenetekre érzékenyebb ember és közösség kezd klímatudatosan élni, hanem ez a magatartás általánossá válik. Minden egyes család és ember napi bevásárlásai vagy nyaralása során is rengeteg olyan döntést hoz, amelyek hatással vannak az éghajlatváltozásra, de ma még kevesen gondolnak arra, hogy a helyi közösségeknek mekkora a felelősségük, és milyen sok a lehetőségük e téren.A fogyasztás visszafogását hangsúlyozza Kiszel Vilmos is. Ám szerinte be kell látni, hogy a viselkedéstan és a genetika szerint az egyed számára rövid távon az önző magatartás a hatékony: a közösségi fellépés általában csak hosszabb távon nyereséges. Már akkor is jelentős eredményeket érhetnénk el, ha a nagy nemzetközi egyezményeket betartanánk, ám míg annak a reklámozására, hogy „Vegyél még egyet!” jut pénz, addig arra, hogy „Ne vegyél még egyet!”, már nem. Kiszel reméli, egyre többen néznek majd vágyakozás helyett megvetéssel a luxusvillákra, a benzinfaló csodaautókra, a cigarettára, az elefántcsont-ékszerekre, az óriási hússzeletekre és a szőrmebundákra.
Tipp: cseréljünk villanykörtét!
Ha a hagyományos égőket kompakt fénycsövekre cserélnénk, évente és fejenként körülbelül 150 kilogramm szén-dioxidtól mentenénk meg a Földet.
Tipp: Közlekedjünk ésszerűbben!
Már azzal is segítünk, ha a kocsiban nem egy fő utazik, de még jobb, ha nem utazunk hosszan feleslegesen. A közlekedés Európában 80 százalékban személyautóval történik, pedig ha a tömegközlekedést többen vennénk igénybe, akkor nem csak a dugóktól szabadulnánk meg. A közlekedés globális szinten 14 százalékban felelős az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáért.
Klímabarátok
Hazánk lakosságának csaknem fele szerint reális az, amit a szakértők a klímaváltozásról, valamint annak a Föld népességére gyakorolt hatásáról mondanak, a szokásaikon azonban csak mérsékelten hajlandók változtatni a GfK Hungária júniusban készült felmérése szerint. Tízből 7-en készek arra, hogy a jövőben energiatakarékos izzókat használjanak, 6-an arra is hajlandók, hogy az elektromos készülékeket ne hagyják készenléti, úgynevezett stand-by üzemmódban, illetve energiatakarékos háztartási gépeket vegyenek. Ezzel egyébként a környezet mellett saját pénztárcájukat is kímélnék. A fogyasztók fele részesítené előnyben a helyi termékeket, mert ezeknél rövidebb a szállítás útja, ám az autózásról már csak 27 százaléknyian mondanának le valamilyen mértékben. Azt viszont csak 10-ből 1 ember vállalná, hogy kevesebbet utazzon repülőgéppel. A környezettudatosan élők és gondolkodók egyre inkább közösségre találnak az interneten is: környezetbarát mosószódáról és -szappanokról, bioboltokról és -piacokról, a háztartásban végrehajtható apró megoldásokról cserélnek eszmét és információt, a tanácsokkal egyben erősítve is egymást a helyes irányról. Ez alapján bizton állítható, hogy ha létszámban még nem is, tudatosságban, elszántságban és lelki erőben nagyon is jelentős közösségek születnek szerte az országban.
