Szerbia célja, hogy Délkelet-Európa Írországa legyen; de már ma igaz, hogy Belgrádban jobb élni, mint Dublinban – állítja Mljadan Dinkics, Szerbia gazdasági minisztere. Predraf Trpeski, macedón pénzügyminiszter-helyettes is mer nagyot álmodni: szerinte országa előbb-utóbb a Balkán Szingapúrjává válik. E szavak nem egy nagyotmondó versenyen, hanem a Euromoney folyóirat által a Dubrovnik melletti Cavtatban megrendezett regionális konferencián hangzottak el. A vérmes reményeket persze néhány realista felszólaló rögvest lehűtötte; Macedóniának például – a délkelet-ázsiai miniállammal ellentétben – nincs tengerpartja, arról nem is beszélve, hogy Szkopjében ugyebár nem a biznisznek kedvező brit jogrendszer szerint hozzák a törvényeket. Az angolszász stichet persze Szerbia esetében is nehéz fellelni, ahol a lakosság többsége egyáltalán nem beszél angolul.
Ambícióban mindenesetre nincs hiány – szinte minden politikusi megszólalás demonstrálta, hogy az országmarketingben a balkáni államok már utolérték a Nyugatot. Már csak az a kérdés, mit mutatnak a makacs tények. A térség országainak gazdasági növekedése igen magas, 5 és 7 százalék közötti, igaz, ezzel súlyos egyensúlytalanságok párosulnak. Szemben a közép-európai (visegrádi) országokkal, a Balkánon a fő probléma nem az államháztartási deficit, hanem a folyó fizetési mérleg magas GDP-arányos hiánya. Bulgária, Szerbia, Románia és Bosznia-Hercegovina esetében e mutató tavaly a kritikusnak tekintett 10 százalék felett volt, ám ami ennél is aggasztóbb: Bulgáriát leszámítva a 2009-es előrejelzések a deficit expanzióját vetítik előre (lásd a grafikont).
Mindez a fogyasztás és a beruházások megugrására, a növekvő importigényre vezethető vissza. A jelenséget Debora Revolterra, az UniCredit Bank vezető közgazdásza természetesnek találja, hiszen csak tőkefelhalmozással, illetve a fogyasztás növekedésével tornászható fel az életszínvonal. A háztartások eladósodottsága a GDP arányában az elmúlt hat évben a sokszorosára nőtt, de a mai arányszámokat tekintve még a legmagasabb rátát regisztráló Horvátország is elmarad az uniós szinttől. Veszélyforrás viszont a devizakölcsönök, valamint a bankok által nem elég körültekintően kihelyezett rossz vagy minősített hitelek magas aránya. Revolterra szerint rövid távon a külföldi működőtőke-beáramlás részben finanszírozni tudja a folyómérleghiányt, ám hosszú távon javulást csak a versenyképesség növelésétől, vagyis a szerkezeti-intézményi reformok beindulásától lehet remélni.
A térség „bezzegállamaként” a felszólalók egyértelműen Horvátországot emelték ki, amely a jövő év végéig befejezi a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, így hamarosan az integráció 28. tagjává válhat. Erhard Busek, a Délkelet-Európai Stabilitási Paktum koordinátora – volt osztrák alkancellár – szerint az egész térséget az unió úgymond „belső előszobájaként” kellene kezelni, s az EU múlt héten elfogadott reformszerződése után mindegyik állammal meg kellene kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat. Erről ugyan egyelőre szó sincs, de Busek leszögezte: folytatja kampányát a Balkán felvételéért az unióba.
