Offenzívába kezdtek az amerikai piac meghódításáért Oroszország acélgyártó vállalatai. A legújabb hír: az MMK magnyitogorszki fémipari kombinát 1 milliárd dolláros, évi 1,5 millió tonna kapacitású ohiói acélmű építéséről kezdett tárgyalásokat. Viktor Rasnyikov, a cég vezérigazgatója szeptember közepén találkozott Ted Stricklanddel, Ohio állam kormányzójával, aki a megbeszélés után bizakodásának adott hangot a beruházással kapcsolatban, s közölte, „minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ez a nagyszerű vállalat minket válasszon”.
Mindent egybevéve, az orosz acélgyártók az utóbbi három évben több mint 3 milliárd dollárt invesztáltak az Egyesült Államokba. Tavaly novemberben az Evraz Holding, a legnagyobb orosz acélipari társaság 2,3 milliárd dollárért felvásárolta a síneket és acéllemezeket gyártó Oregon Steelt. A második legnagyobb SzeverSztal 2004-ben 285 millió dollárért jutott hozzá a fizetésképtelen Rouge Industries tulajdonjogához a Michigan állambeli Dearbornban, egyúttal 80 százalékban tulajdonosa a Mississippi állambeli Columbusban 800 millió dollárért épülő, rövidesen elkészülő SeverCorr acélműnek. E beruházás nyomán a SzeverSztal amerikai kapacitása a mostaninak a kétszeresére, évi 5,8 millió tonnára fog nőni, így a vállalat egyike lesz az Egyesült Államok öt vezető integrált acélgyártójának. Ráadásul itt nem is áll meg, a következő négy évben még további 1 milliárd dollárnyi beruházást tervez.
Az expanziónak két fő oka van. Az első az, hogy az orosz acélgyártók a belső piac gyors bővülésének és a magas világpiaci áraknak köszönhetően tengernyi pénzt halmoztak föl, amit felvásárlásokra költhetnek. „Bérköltségeik viszonylag alacsonyak, így nyereségrátájuk közel kétszerese az amerikai acélipari átlagnak” – mutat rá Alekszandr Puhajejev, a Deutsche Bank moszkvai elemzője, aki szerint az orosz acélszektor „pénzügyi szempontból világviszonylatban a legerősebb”.
A második ok az amerikai piac vonzereje. Az ottani gyártók az évekig tartó leépítések következtében oda jutottak, hogy ma már nem tudnak lépést tartani a kereslet növekedésével. A Goldman Sachs befektetési bank becslése szerint az Egyesült Államok jelenleg évi mintegy 30 millió tonna acélt importál, teljes felhasználásának több mint a negyedét. Az importszükséglet egy részét az orosz gyártók biztosítják, de tonnánként nem kérhetnek többet 600-800 dollárnál, miközben a szállítási költség 100 dollárra rúg. „Az elavult amerikai üzemeket bezárták, így viszont kínálati hiány alakult ki a piacon, és ez jó lehetőséget teremt az oroszok számára” – mondja Bob Edwards, a Renaissance Capital moszkvai elemzője.
Az orosz vállalatok elsősorban az amerikai autógyáraknak akarnak szállítani, stratégiájuk ennyiben megegyezik a globális nagyágyúkéval. Utóbbiak közül a luxemburgi központú Arcelor Mittal már az észak-amerikai autóipari acélgyártás egyik vezető szereplőjévé vált. A német Thyssen Krupp júniusban bejelentette, hogy 3,7 milliárd dollárért acélművet épít Alabamában, a U.S. Steel pedig augusztusban 1,1 milliárd dollárért felvásárolta a jelentős autóipari beszállítók közé tartozó kanadai Stelcót.
Az oroszoknak persze nem lesz egyszerű versenyezniük ezekkel az óriásokkal. Van azonban egy sajátos erősségük: nagyon jól értenek az olyan régi, lerobbant üzemek újraélesztéséhez, amilyen a Rouge vagy az Oregon. Az MMK például tíz év alatt 2,6 milliárd dollárt költött magnyitogorszki gyárára, így az egykor rossz hatékonysággal működő szovjet monstrum mára korszerű kohóvá vált.
Mi több, az oroszoknak lehetnek további ütőkártyáik is. A SzeverSztal által felvásárolt Rouge a Ford Motor River Rouge-i teherautógyárának szomszédságában van, és évtizedek óta a beszállítója. A SeverCorr pedig elsőként fog elektromos ívkemencét használni az autóiparnak szánt acéltermékek gyártásában, márpedig ez a technológia kevésbé élőmunka-igényes és költséghatékonyabb. A helyszín ugyancsak kedvező: valószínű vevői között lesznek a Toyota Kentucky és Texas államban található autógyárai, de a megrendelői kör kiterjedhet az újabban az amerikai Délre költöző többi európai és japán autógyárra is.
