Miniszter a kispadról?

Spekuláció, az ilyesmitől pedig elhatárolódom – mondta némileg türelmetlenül Kóka János, amikor lapunk arról kérdezte: igaz-e az a városszerte közszájon forgó pletyka, miszerint utódjaként kabinetfőnökét, Kákosy Csabát látná szívesen a gazdasági miniszteri bársonyszékében. Kóka óvatossága érthető, hiszen SZDSZ-elnökké választását követően nem sokkal már elszenvedett egy virtuális pofont, ráadásul éppen a saját pártjától. Molnár Lajos egészségügyi miniszter leköszönése után ugyanis az általa deklaráltan kiszemelt Erdős Attila orvos-közgazdász helyett a hírek szerint úgy került Horváth Ágnes az Egészségügyi Minisztérium élére, hogy a tárca addigi államtitkárának jelölését a Demszky Gábor-Fodor Gábor duó nyomta keresztül a párton. Kóka ma óvatosabban nyilatkozik: „Nincs utódjelölt. Aki mást állít: az hazudik. Nevek ugyan vannak a fejemben, de erről anyámat beleértve sem beszélek senkinek – december közepéig legalábbis nem.”

Bár a miniszterutódlás részleteivel kapcsolatban Kóka János szűkszavú, a GKM folyosóin is azt beszélik, hogy a kabinetfőnök lehet a befutó. Az a Kákosy Csaba, aki a bennfentesek szerint az SZDSZ-elnökválasztási kampány, illetve a miniszter győzelme óta csendben, de biztosan cipeli a hátán a GKM-et, miközben az átmeneti időszak óta arccal és névvel Garamhegyi Ábel reprezentálja a tárcát. Ám míg utóbbi nevet nem annyira, Kákosyét állítólag már az SZDSZ is ízlelgeti.

Igaz, SZDSZ-közeli források állítják, akad, aki egészen más megoldásban gondolkodik. Úgy hírlik például, hogy Magyar Bálint nem pusztán koalíción belüli tárcacserére, hanem egyenesen saját korábbi minisztériu­ma, az oktatási tárca visszaszerzésére játszik, s cserébe állítólag a GKM-et ajánlaná fel a szocialistáknak. „Nincs ínyemre a minisztériumok újraelosztása, a tárcacserétől pedig határozottan elzárkózom” – kontrázta lapunknak az értesülést a pártelnök, nem sok esélyt hagyva párttársa feltételezett törekvéseinek. Sokan tudni vélik, hogy Kóka karakteres véleményének hátterében az áll: háttérbe vonulása után is meg kívánja őrizni a GKM feletti befolyását.

Ami a pártelnöki tisztért folytatott versenybeli ellenfelét, Fodor Gábort illeti, ő állítólag örülne Kákosy esetleges kinevezésének és Kóka visszavonulásának a kormányzati politikától. Ez esetben ugyanis Kóka meg tudná ugyan erősíteni párton belüli pozícióit vele szemben, neki viszont esélye nyílna arra, hogy a szabad demokraták legfajsúlyosabb minisztere legyen. Kákosy előmenetele egyébként a párt más meghatározó emberei többségének sem lenne ellenére, igaz, e kör komfortérzetét mindenképpen növelné, ha a kabinetfőnök SZDSZ-színekben „focizna”, jelenlegi pártonkívülisége ugyanis többek szerint gyengítheti a szabad demokraták kormányon belüli állásait.

ISKOLAÉVEK. Mindazonáltal nem túl valószínű, hogy Kákosy belépne a pártba. Ha a kabinetfőnök valamilyen mezt magára húz, az a jelenlegi helyzetben aligha a szabad demokratáké, legföljebb a Magyar Nemzeti Banké (MNB), igaz, azt is csupán a heti egyszeri focizások alkalmával ölti magára, amikor a jegybank csapatával rúgja a bőrt. A kabinetfőnök korábban az Úttörőstadion, majd a Pénzügyőr SE ígéretes játékosa volt, egészen 18 éves koráig, amikor a sportot feláldozta a karrier oltárán. Magától értetődő volt a döntés, hiszen erre predesztinálta egész budai értelmiségi családi háttere: édesapja orvos, édesanyja főnővér, nagybátyja pedig nem más, mint a közelmúltban elhunyt régész-egyiptológus, Kákosy László.

A kabinetfőnök – hasonlóan a tárca első emberéhez – a Csaba utcai Általános Iskola padjait koptatta. „Kóka három évvel járt alattam és sajnos nem emlékszem arra, hogy megvertem volna, pedig ma büszke lennék rá” – viccelődik Kákosy, aki később az Arany János Gimnázium angol tagozatán tanult. Egyik osztálytársa úgy emlékszik rá: jó focista volt, példátlan győzni akarással. Ha az osztályteremben, ahol tiltott volt a foci, mégis csak kitört egy ablak, az ügyben általában ő is benne volt, és többnyire el is vitte a balhét.

Kóka János és Kákosy Csaba. Kilép minisztere árnyékából?

Egyébként tudatosan készült az orvosira. Kivont karddal rontott neki a felvételinek, hátha beváltja apja reményeit, és orvos dinasztia lesz a családból. „Akkor éreztem, hogy ebből nem valósul meg túl sok, amikor a felvételin a hangyák kromoszómáiból kellett volna valamit kiszámolnom.”

Felvételt nem nyert, viszont vesztett egy évet, s erre az időre egykori általános iskolájába szegődött gazdasági ügyintézőnek. Szedte az ebédpénzt, rendelt papírt és szenet, közben készült a jogi egyetemre, ám a tanulással várnia kellett, mert a sikeres felvétellel egy időben a katonai behívója is megérkezett. Mire leszerelt, a szocializmus össze is omlott, aminek – a történelmi idők sajátosan személyes értelmezésével – nem utolsósorban azt köszönheti, hogy az ELTE-n a rendszerváltással egy időben tanulhatta az alkotmányjogot.

Korán eldőlt, hogy a politika és a gazdaság érdekli, azaz a pénzügyi jog lesz az ő iránya. Tanára, Bodnár Zoltán, az Eximbank jelenlegi vezérigazgatója korán felfigyelt az öt év után summa cum laude végzett tanítványára. „Éles eszével, problémamegoldó gondolkodásával, kutatói vénájával hamar kitűnt a többiek közül” – mondja Bodnár, aki a PhD-jét végző Kákosyt annak idején maga vette föl félállásba akkori munkahelyére, a CIB Bankba. „Jogi előadóként hitelszerződéseket kellett véleményeznem, dögunalom volt” – emlékszik vissza Kákosy. Ám, csak egy évig kellett unatkoznia, Bodnár ugyanis vitte magával tovább az MNB-be.

A jegybankban a szabályozási főosztály főmunkatársa, jogi szakértője lett, egy olyan időszakban, amikor a devizatörvény, a hitelintézeti és az értékpapírtörvény született, amikor a bankprivatizációk és az OECD-tagságra való felkészülés zajlott. Ez utóbbi területtel foglalkozott egészen 1996-ig, akkortól ugyanis öt évre Párizsba vezette a sorsa, ahol Magyarország OECD-képviseletén az MNB kiküldöttjeként dolgozott. Miután visszajött, 2004 őszéig a jegybank jogi főosztályának kodifikációs szakértője volt, majd e békés környezetből emelte ki fejvadásszá lett egykori MNB-s kollégája, aki Kóka mellé keresett vezetőket a gazdasági tárcához.

A minisztérium hagyományosan működő struktúrájában hamarosan felszámolta az ágazati szemléletet, majd meghonosította a pontos munkaköri leírásokkal, célkitűzésekkel, teljesítményértékelésekkel szabályozott horizontális működést. Külföldi tapasztalatai alapján nem sokkal ezután stratégiaalkotásba kezdett. Úgy látja ugyanis, hogy a gazdaságpolitikában nem elég negyedéves államháztartási mutatókra koncentrálni. Fontos lenne tudni, mi lesz 2-5-7 év múlva, mitől leszünk versenyképesebbek, mint a környező országok. Ezen elgondolás mentén jött létre az a 2010-ig szóló középtávú stratégia, amelyben éves szintű intézkedési tervek is helyet kaptak.

Kóka János elismeri Kákosy erényeit, amelyeket konszenzusteremtő képességében, liberális gondolkodásban és a csapatjátékban jelöl meg. „Emlékszem, kinevezésem után két héttel már arról győzködött, Európa legjobb gazdasági intézményei hogyan működnek. Segítsége értékes, mert amíg én más frontokon teljesítek, ő hihetetlen munkabírással vezeti a házat. Nem tudok olyan korán jönni vagy későn menni, hogy a szobájában ne égne a villany” – állítja Kóka, aki szerint, amiben kollégájának még gyakorlatot kell szereznie egy magasabb pozíció betöltéséhez, az a nyilvános szereplések vállalása, valamint a fajsúlyosabb politikai döntések meghozatala.

PÁRTONKÍVÜLI. Ami tanítványa nem túl erős politikai beágyazottságát illeti, az Bodnár Zoltán szerint első megközelítésben hátránynak tűnhet ugyan, de még akár előny is lehet. Olyan értelemben mindenképpen, hogy Kákosynak esetleges minisztersége idején nem kellene SZDSZ-es ügyekkel foglalkoznia, csak a minisztériummal. S hogy a tárca élére kerül-e, arról Kövesné Laki Éva, a GKM jogtanácsosa – aki már az MNB-ben is együtt dolgozott Kákosyval – azt mondja: ő is értesült a folyosói pletykákról, s szakmai előélete, diplomáciai készsége, illetve a tény, hogy ma ő a tárca de facto második embere, szerinte könnyen a miniszteri székbe juttathatja a kabinetfőnököt. Ami hátráltathatja, az nem túl erős empatikus készsége, a napi feladatok Laki Éva szerint ugyanis elsodorják Kákosyt. Kérdésünkre, hogy elképzelhetőnek tartja-e azt a sokak által osztott véleményt, miszerint a kabinetfőnök Kóka bábja lenne, a jogtanácsos azt mondja: effajta szerepre nem alkalmas, kooperációra viszont igen.

Hogy Kákosy egyáltalán labdába rúghat-e majd, feltehetően csak hetek múlva derül ki. Az MSZP ugyanis – sokan váltig állítják – akár arra is játszhat, hogy mégiscsak megtorpedózza a GKM vezetésének SZDSZ-en belüli átörökítését. Ennek oka pedig az, hogy a szocialisták jó része már annak idején, a koalíciós osztozkodásnál is nehezen emésztette meg az oktatási és a gazdasági tárca „elvesztését”. Nos, az oktatási minisztériumot a nagyobbik koalíciós partner azóta visszavette, most pedig adódna a lehetőség, hogy a gazdaságival is megtegye ugyanezt. Azaz Kákosynak egyelőre nem feltétlenül érdemes a miniszteri beiktatási beszédét fogalmazgatnia.