Erősen a lovak közé csaptak – kommentálta az egyik konkurens biztosítótársaság vezetője kissé irigykedve a tényt, hogy az AXA Biztosító anyacége megvásárolta az Ella Bankot, s még az idén júliusban elindul az AXA alapkezelője is. A tranzakció azért is érdekes, mert az 1998-ban EuroDirekt Takarékszövetkezetként, fiók nélküli direktbankként indított Ella tavaly még pártában maradt: a pályázók egyike sem hitte el, hogy egy kisbankért érdemes mélyen a zsebbe nyúlni.
Mi változott egy év alatt? „Az Ella talán az egyik utolsó olyan bank volt Magyarországon, melynek megvásárlására lehetőség nyílt” – indokolja Gecser Ottó, az AXA vezérigazgató-helyettese, hogyan is sikerült rábírnia tulajdonosát a vásárlásra. A jelzálog-hitelezési boomot ügyesen kihasználó pénzintézettel 68 ezer folyószámlás ügyfelet és több 10 milliárd forintnyi hitelállományt is kap az új tulaj, nem beszélve az Ella 23 bankfiókjáról. A lépéssel az AXA öt üzletágban tevékenykedő pénzügyi csoporttá válik, bankolási, biztosítási, alapkezelési, nyugdíj- és egészségpénztári szolgáltatást nyújt.
KÖZVETLEN KAPCSOLAT. A történet egyértelmű bizonyítéka annak az egy ideje már Nyugat-Európában is közismert ténynek, hogy – ellentétben az alig egy évtizeddel korábbi várakozással, amely az internet megjelenésével az online, valamint telefonos bankolás elsődlegessé válásáról szólt – felértékelődött az ügyfelek fizikai elérését lehetővé tevő bankfiók szerepe. Ugyanakkor az AXA – az Allianz Bankot tavaly megalakító Allianz Biztosító mellett – kakukktojás a magyar piacon: nem jellemző ugyanis, hogy biztosító vásároljon vagy alapítson bankot. Sokkal gyakoribb a fordított út, amikor a közvélekedés szerint magasabb presztízsűnek tartott hitelintézet biztosítót alapít. Ahogy teszi ezt például az MKB Bank, amely még az idén elindítja az MKB Általános Biztosítót és az MKB Életbiztosítót.
Európa egyik legnagyobb pénzügyi csoportját, az Allianzot a magyar leány vezetői határozott érveikkel győzték meg a bankalapítás szükségességéről, bár a cég Németországban egyelőre nemigen tud mit kezdeni bankjával, a patinás Dresdnerrel. A sokkal gyorsabban növekvő magyar piacon azonban más a helyzet, az eddigi tapasztalatok mindenesetre igazolni látszanak az itteni menedzsment törekvését: az Allianz Bank – a biztosító farvizén evezve – alig néhány hónap alatt több mint 25 ezer ügyfelet tudott megnyerni magának.
„A magyar bankok jövedelmezősége majdnem ötszöröse az uniós átlagnak, és bár a verseny erősödik, még nincs igazán hatással a profitabilitásra. A mi banki stratégiánk pedig az egyik legismertebb magyar márkanévre, az Allianz Hungáriáéra épít” – indokolja Kálózdi Tamás, az Allianz Hungária Biztosító vezérigazgató-helyettese, miért nem kételkedik a sikerben. A telített hazai piacon ugyanis nem csak a márkanevet tekintve indul előnnyel a bank: a biztosító eredetileg több mint 100 fiókjából 2010-re 80 egységből álló korszerű, teljes körű kereskedelmi banki szolgáltatást nyújtó fiókhálózatot hozhat létre. Ennél is fontosabb azonban, hogy van a biztosítónak 1,6 millió ügyfele, akiket meg lehet keresni a banki ajánlatokkal.
Bankbiztosítási szintek
1. Alapesetben a bankbiztosítás azt takarja, amikor egy biztosítási termék eladásához a bank jelenti az egyik értékesítési csatornát.
2. Az együttműködés magasabb fokán már létrejönnek a bankbiztosítási termékek: ilyen például az, amikor a folyószámla kamata szolgál a biztosítási díj fedezetéül.
3. A legfejlettebb szint, amikor a banki kockázatkezelésbe is bekapcsolódnak biztosítási elemek – például amikor a hitelezés során a biztosítás jelenti a bank számára a pénzügyi garanciát.
HAJTÓERŐK. Az ismert szinergiahatások mellett – keresztértékesítés, közös termékfejlesztés, árukapcsolás, adókedvezményt nyújtó befektetési termékek kombinálása hiteltermékkel – még legalább két jó oka van azonban arra a bankoknak és biztosítóknak, hogy egymás karjaiba omoljanak. Az ugyanis már egészen nyilvánvaló kihasználása a közösködésnek, ha egy csoport bankja által folyósított hitelhez annak biztosítója nyújtja a hitelfedezeti biztosítást. Egészen új piacok is megnyílhatnak viszont az új ügyfélre vadászó pénzintézetek előtt: ilyen például a ma még nem létező másodlagos hitelpiac. Ennek révén a korábban hitelképtelennek tartott ügyfeleket is meg lehet majd kínálni újabb és újabb ajánlatokkal. Ha ugyanis a kölcsönigénylőnek van már néhány megtakarítása a csoportnál, annak fedezete mellett máris biztonsággal hitelezhető. Márpedig a nagy pénzügyi csoportoknál – a bank, a biztosító és az alapkezelő mellett – szinte minden esetben működik magán- és önkéntes nyugdíjpénztár is.
A másik ok, ami egész Európában a „csoportosulás” irányába nyomja az intézményeket, az a demográfiai folyamat. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az öregedő kontinens nyugdíj- és egészségügyi rendszerei mind kevésbé lesznek képesek megbirkózni a rájuk váró feladatokkal, s így fokozatosan megnő az öngondoskodás, az előtakarékosság és az egyéni felhalmozás szerepe. Ami pedig, legyen akár nyugdíjbiztosítás, nyugdíjpénztár vagy a pénzügyi befektetések bármely típusa, kiváló piac a csoportok vagyonkezelőinek számára is.
Kérdés, mi lesz azokkal a cégekkel – különösen biztosítókkal -, amelyek magukra maradnak, mivel nem olyan szerencsések, hogy valamely pénzügyi csoporthoz tartozzanak. A megkérdezett biztosítói vezetők szerint nekik mindenképpen versenyhátránnyal kell szembenézniük, hacsak nem találnak egymásra egy másik „magányos” intézménnyel. Ennek hiányában viszont marad számukra a külső, nem pénzügyi partnerek felkutatása. Ebben mutatkozott igen kreatívnak például a Groupama Biztosító, amely a piacon ismert és szokásos banki megállapodások mellett egy hipermarketlánccal, a Corával kötött megállapodást másfél éve. Példáját tavaly az – ugyancsak bank nélküli – Generali-Providencia is követte. A Groupama az elmúlt napokban újabb „szektoridegen” partnerrel, a Duna House-zal kötött megállapodást. Ennek jóvoltából már piacra is dobták azt a lakásbiztosítási terméket, amelyet a rövidesen országos lefedettségűvé váló ingatlanforgalmazó céggel közösen dolgoztak ki.
Európai fúziós hullám
Hiába egyértelmű, hogy a bankoknál kötött biztosítás szerepe Európa-szerte nő (mind az élet, mind a nem élet üzletág egyre nagyobb arányban értékesít a pénzintézeteket igénybe véve), a bankszektorban várható egyesülésekkel kapcsolatosan igencsak megoszlik a szakértők véleménye. A kérdés most a holland ABN Amro által a brit Barclay’sra tett ajánlat nyomán került újra napirendre, mégpedig azért, mert e két pénzintézet egymásra találására (Figyelő, 2007/13. szám) szinte senki sem számított. Amilyen meglepő viszont a tervezett tranzakció, olyan nagy is: Európában az eddigi legnagyobb határokon átívelő egyesülés lehet, amellyel az öreg kontinens második, s a világ hatodik legnagyobb bankja jöhet létre.
Az utóbbi tíz-tizenöt évben a cross-border fúziók helyett elsősorban az országokon belüli konszolidáció volt jellemző a bankvilágban, ezt azonban nem kis részben az okozta, hogy több állam is különféle korlátozásokkal riasztotta el a külföldi érdeklődőket. Azért észlelhető volt a változás, az elmúlt időszakban már szinte minden évre jutott egy nagyobb határokon átívelő tranzakció. A brit Abbey Nationalt a spanyol Santander vette meg 2004-ben, egy évvel később pedig az olasz UniCredité lett a német HVB. Tavaly a francia BNP Paribas szerezte meg az olasz Banca Nazionale del Lavorót (BNL), s az ABN Amro lépésével lehet, hogy 2007 nagy eseményén is túl vagyunk.
A szakértők egy része szerint azonban gyorsulhat a tempó. Egyrészt az egész világon s egyre több iparágban kezd eluralkodni a fúziós láz, másrészt a technológiai fejlődés révén sokkal nagyobb spórolást lehet elérni például az IT-rendszerek harmonizációjával, mint azt korábban gondolni lehetett. A konszolidációs hullám felgyorsulásának irányába mutat az is, hogy az unió pénzügyminiszterei a múlt héten az egyesüléseket elősegítő módosításokról hoztak döntést. Mostantól jóval kisebb mozgásterük van a helyi hatóságoknak az akvizíciós tervek elutasítására, a kérelmek elbírálására rendelkezésükre álló időt pedig 3 hónapról 60 napra csökkentették. E lépéseknek valószínűleg az olasz és a lengyel hatóságok örülnek a legkevésbé, az elmúlt években ezek hoztak ugyanis leginkább protekcionista döntéseket.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy hetente omlanak majd egymás karjaiba az európai bankok. A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy nincs miért sietni, hiszen külső kényszer nem hajtja az európai szereplőket. Az amerikai bankoknak ugyanis nem pálya az öreg kontinens, ahol az érett piac csak nagyon kis mértékben növekszik. E pénzintézetek inkább keresgélnek célpontot Ázsiában, illetve világszerte a feltörekvő piacokon. Valószínűbb tehát, hogy a kontinensen belül lesz mozgolódás, a potenciális célpontok között pedig leggyakrabban a német Commerzbankot, a brit Lloyd’sot, az olasz Capitaliát, illetve a francia-belga Dexiát említik. Értékeltségi szintje, kilátásai és tulajdonosi struktúrája alapján első ránézésre az OTP Bank is kiváló felvásárlási célpont lehetne, de a fennálló törvényi, illetve alapszabályi korlátozások miatt egyelőre valószínűtlen, hogy bárki megpróbálná megszerezni.
