Fuccsisták

Cégünk 54 év után megszűnt. Köszönjük, hogy önökkel lehettünk! – búcsúzik vásárlóitól honlapján a tavaly ilyenkor még műszaki cikkek kiskereskedelmével foglalkozó Keravill Rt. Nem kellett senkinek vállalati pénzügyekből doktorálnia ahhoz, hogy a cég végzetét borítékolhassa: egy év alatt 28 műszaki üzlet bezárásával, közel 40 százalékos árbevétel-zuhanással, veszteség felhalmozásával volt kikövezve a fizetésképtelenség felé vezető út. Azonban a Fotex-csoport egyik leányvállalatáról lévén szó, kockázatkezelő berkekben sokan fogadtak akkoriban arra, hogy a hitelképes, tőkeerős anyacég nem hagyja pácban leányvállalatát, illetve annak hitelezőit. Így is lett.

FEDEZETLENÜL. A Fotex 2004 végén indított végelszámolással, a hitelezők kifizetésének megkezdésével dobott mentőkötelet a fizetésképtelenség örvényében vergődő vállalatnak: úgy tűnt ekkor, hogy a Keravill képes lesz eleget tenni kötelezettségeinek. Három hónap után azonban kiderült, hogy az erősödő árversenyben elvérzett hazai cég árukészletén nem sikerült a tervezett áron túladni, így annak vagyona nem nyújt fedezetet az összes követelés rendezésére. Fotex-anya tehát végül saját kezűleg vágta el a segítségül bedobott kötelet, mégsem vállalva leányáért felelősséget, s ezzel megkezdődött a cég felszámolása. A Keravill visszakerült a fizetésképtelenség állapotába – ahogyan ez a pénzügyi teljesítmény alapján kezdettől fogva várható volt.

Csődöt előre jelezni az üzleti életben szinte lehetetlen. Mégis szükség van olyan modellekre, amelyek alapján a kockázatok minimalizálhatók, hiszen potenciális üzleti partnereink esetleges megbízhatatlanságáról szerencsés nem saját kárunkon meggyőződni. Virág Miklós, a Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézetének tanszékvezetője – Hajdú Ottó egyetemi docenssel közösen – másfél évtizede foglalkozik csődelőrejelző modellek kidolgozásával. (A modell részleteiről, valamint a csődelőrejelző modellekben leggyakrabban használt mutatókról lásd keretes írásainkat.)

A szerzőpáros a kilencvenes évek elején alkotta meg az első modelleket – akkor még szűk körű adatbázisra támaszkodva. Ez utóbbi bővítéséhez kapóra jött, hogy a csődtörvény 1992-es életbe lépése után pár hónappal tömegesen jelentettek csődöt a hazai cégek. Ily módon regisztráltan hozzá lehetett jutni jogilag is csődbe ment cégek adataihoz. Bár számos üzleti-piaci körülmény is befolyásolja azt, hogy egy társaság fizetésképtelenséget jelent-e, azért bizonyos pénzügyi mutatók nyomon követésével viszonylag kis hibaszázalékkal előrevetíthető egy kritikus helyzetben lévő vállalat sorsa. „A könyvvizsgálók esetleges hibáit, gondoljunk az Enron vagy a Postabank esetére, persze egy csődmodell sem tudja kiszűrni, hiszen az ilyen kockázatok nem feltétlenül jelennek meg a pénzügyi adatokban” – húzza alá Virág Miklós.

A kereskedelmi bankok nagy része hitelkihelyezés előtt saját csődmodellje segítségével veszi górcső alá a hozzá forduló cégeket. Mint Kecskeméti Zsolt, a Raiffeisen Bank hitelkockázati főosztályának vezetője lapunknak elmondta, bankjuk a konkrét mutatók kiválasztásánál és súlyozásánál nagyban támaszkodott hazai és nemzetközi csődmodellekre, csakúgy, mint a csődbe jutott ügyfelek „kudarctényezőinek” feltárása során kapott információkra. Modelljük két fő összetevője a vizsgált cég pénzügyi beszámolóiból számított objektív mutatók, valamint a bank által kért adatlap alapján kalkulált szubjektív indikátorok. A kialakított modelleket évente felülvizsgálják. Ennek oka egyrészt a tapasztalatok alacsony száma – Magyarországon tömeges kis- és középvállalati finanszírozás csak öt éve létezik -, másrészt a banki termékpaletta folyamatos bővülése.

Míg azonban egy bank a mérlegen és eredménykimutatáson kívül mást – a hitelkérelem benyújtását közvetlenül megelőző időszak lezárt főkönyvi kivonatát, köztartozásra vonatkozó adatokat, sőt üzleti terveket – is bekérhet, a csődmodellek legjobb esetben is az előző év beszámolójának számaira hagyatkozhatnak, mert ez (elvben) mindenki számára hozzáférhető. Márpedig néhány hónap alatt is gyökeres változás állhat be egy vállalat pénzügyi arculatában. A hazai kis- és középvállalkozások egy része ezért jellemzően informális forrásból tájékozódik egy új partner színre lépésekor. Petteny Alajos, a torony- és autódaruk kölcsönzésére specializálódott TDH Kft. gazdasági vezetője például egy internetes cégfigyelő rendszert használ, az így elérhető elmúlt évi mérleget és eredménykimutatást mint adatot azonban kevesli, ezért üzleti körökből szokott érdeklődni az új partnerek felől.

TÖBB SZÁLON. A cégminősítéssel és kockázatkezeléssel foglalkozó vállalatok azonban kénytelenek egyéb információkat is beépíteni értékelésükbe. Egyikük, a Dun & Bradstreet Hungária Kft. (D&B) például 13 pénzügyi mutató mellett partnereik úgynevezett fizetési tapasztalatait is gyűjti, és feltünteti riportjaiban. Keleti József értékesítési igazgató elmondta: a Fizetési szokások rendszere nevű programban részt vevő vállalatok havonta továbbítják kimenő számlaállományukra vonatkozó adataikat a D&B felé. Egy cég minősítésekor, maximális kereskedelmi hitelkeret megítélésekor az adott társaságra vonatkozó fizetési tapasztalatokat is összesítik, és ezekkel egészítik ki meglévő információikat.

Az Euler Hermes Magyar Hitelbiztosító Rt. sem pusztán pénzügyi adatokat használ ügyfelei hitellimit-kérelmének elbírálásához, hanem figyelembe veszi a fizetési tapasztalatokat és a strukturális adatokat is. Néha jobban leírja egy cég gazdasági életképességét egy olyan modell, amelyben súlyozottan szerepel a vállalat kora, mint egy másik, amely mondjuk a likviditási mutatót helyezi előtérbe. „Egy cég életében az első öt év kritikus; ha ezt túléli, már biztosabb lábakon áll” – indokolja a jelenséget Kozma András ügyvezető igazgató. Szerinte csődelőrejelző modellekre szükség van, ám ezek használhatósága korlátozott, hiszen figyelmen kívül hagyják például az üzleti kapcsolatrendszerek fontosságát. Példaként – név nélkül – említi azt a folyamatosan nyereséges magyar kis- és nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozást, amelynek még a múlt év végi beszámolója is kitűnő volt, abban megfelelő likviditás, stabil vagyoni helyzet szerepelt, az idén januárban azonban valami „megborult” a cégben, vevőköre drasztikus változáson esett át, egy üzleti vita miatt fokozatosan hagyták el partnerei. A helyzet végzetesnek bizonyult: májusban felszámolták a társaságot.