Sajátos humorral átitatott mondattal foglalta össze egy, az egészségügy, s ezen belül is a gyógyszerkassza gazdálkodását jól ismerő szakember a vonatkozó 2006-os tervszámokat: az idén a jövő évre tervezett kiadás a tavalyi tényt sem éri el.
Évről évre szinte axiómaszerűen magasodik a többi vitatott pont fölé a mindenkori büdzsé kritikusainak konszenzusa: a gyógyszerkassza alul van tervezve. Veres János pénzügyminiszter lapunknak adott interjújában (Figyelő, 2005/42. szám) most magabiztosan jelentette ki, hogy a kassza hiánya jövőre nem szállhat el, köszönhetően a gyógyszergyártók 22,5 milliárdos befizetésének, valamint a gyógyító-megelőző ellátásokból szükség esetén átcsoportosítandó 14,6 milliárd forintnak.
 |
|
Kockázatelemzés
Megvizsgálva a jövő évi büdzséről szóló törvényjavaslatot, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) úgy ítélte meg, hogy a költségvetés bevételeinek csaknem 40 százaléka alacsony, 60 százalék pedig közepes kockázatot hordoz a teljesülés szempontjából. Kedvezőnek mondható ugyanakkor, hogy a számvevők nem találtak nagyon kockázatos teljesülésű bevételi előirányzatot. Ugyanakkor az ÁSZ továbbra is felhívja a figyelmet az áfabevételi előirányzatok feszítettségére. Mindez felveti annak kérdését, hogy a tervezés hiányosságai mennyiben jelentenek már a kezdet kezdetén veszélyt a teljesíthetőségre.
 |
|
|
Más oldalról is érhetik azonban kellemetlen meglepetések a költségvetési hiány tervezőit. Hamecz István, a jegybank ügyvezető igazgatója egy konferencián akként vélekedett, hogy az államháztartás hiánya jövőre akár a GDP 10-13 százaléka is lehet. E meghökkentő szám mögött az állhat, hogy a kormányváltás leple alatt a büdzsében közvetlenül nem szereplő tételeket elszámolják a költségvetésben. Azaz, a jövő évi választások után hasonló folyamat játszódhat le, mint a 2002-es kormányváltáskor, midőn a pénzforgalmi hiány a GDP 9,2 százalékára ugrott fel hirtelen – vélik a Figyelő által megkérdezett államháztartási szakértők. Ez azt jelenti, hogy az előző kormány által vállalt garanciákat – azok lehívásának esélyeit mérlegelve – az új kabinet megjeleníti a költségvetésben. Ha a jelenlegi ellenzék nyer, akkor elemi érdeke, hogy ne az ő nyakába varrják az előző vezetés által felhalmozott állami bankgaranciák egyenlegrontó hatását, ha pedig a mai koalíció marad hatalmon, akkor egy ilyen típusú „konszolidáció” lehet egy várva várt államháztartási nagytakarítás első lépése. A jegybank legutóbbi, a pénzügyi stabilitásra leselkedő kockázatokat elemző tanulmányában 2005-re 7,4 százalék, jövőre még ennél is magasabb, 7,8 százalék pénzforgalmi hiánnyal számol.
A kormány nem hitelezi közvetlenül a MÁV-ot és a BKV-t, viszont garanciát ad az általuk felvett hitelekre. Az államháztartási statisztikák készítői nem értékelik, hogy ez valódi garanciának számít vagy sem – vagyis beváltják vagy nem -, így a hivatalos költségvetési kimutatásokban nem jelennek meg e hatalmas tételek. Abban a pillanatban viszont, ha az állam átvállalja e hiteleket, akkor ezek hiánynövelő tételekként jelentkeznek.
A jegybank becsléseiből kiindulva így nagyjából 600-800 milliárd forint többletkiadás jelenhet meg a büdzsében, ami a GDP hozzávetőlegesen 3-4 százaléka. E becslés vélhetően feltételezi, hogy a MÁV és a BKV hiteleire vállalt állami garanciákat száz százalékban kell beváltani, míg mondjuk az agrárhitelek beborulási aránya úgy 25 százalék körül lehet |
|
|
|
|
MAGAS BÁZIS. A kép azonban korántsem ennyire rózsás. A kasszafúrás legérzékenyebb pontja továbbra is az idei (a vártnál nagyobb támogatási összeg által teremtett) magasabb bázis lehet. Az idei évre 284 milliárd forintos kiadást terveztek be, az első nyolc hónapban ennek már a 80 százaléka teljesült. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) becslése szerint 330-340 milliárd forint, a GKI Egészségügy-kutató Intézetének várakozásai szerint 350 milliárd forint lesz az év végén a kiadás. A jövő évi gyógyszerkeret terve 313 milliárd forint, azaz 20-40 milliárddal marad el az idei várható tényleges kiadástól. „Ilyen jelentős megtakarítás elérését még akkor sem tartjuk reális célnak, ha elismerjük, hogy a kiadások megfékezésére az eddigieknél több és konkrétabb intézkedést tervez a kormány” – áll az ÁSZ költségvetési törvényjavaslatról készített elemzésében.
A kiadások kordában tartásának egyik leghatékonyabb eszköze lehet a generikus program bevezetése, valamint a hatóanyag alapú, fix összegű támogatások körének kiterjesztése. Ez utóbbi annyit jelent, hogy az adott hatóanyagra vonatkozó fix összegű támogatást a piacon lévő legolcsóbb készítményhez igazítják. A generikus program lényege pedig az lenne, hogy a készítményeket csupán hatóanyaguk megjelölésével hoznák forgalomba a lejárt szabadalmú gyógyszereket előállító, úgynevezett generikus gyártók. Így azok lényegesen olcsóbban kerülhetnének a patikákba. Az ágazatot ismerő forrásaink szerint azonban az innovatív gyártók – amelyek maguk fejlesztik és szabadalmaztatják készítményeiket – a gyógyszerár-megállapodás fejében hatékonynak bizonyuló módon lobbiznak a számukra jelentős piaci veszteséggel fenyegető program ellen.
Skultéty László, a GKI Egészségügy-kutató Intézetének vezetője mindenesetre nem sok változásra számít. Szerinte jövőre is az ideihez hasonló tendenciák érvényesülnek majd a gyógyszerkasszánál. A szakember a veszélyforrások között említette, hogy felpuhult az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) támogatotti körbe való befogadási gyakorlata; nagyobb számban kerülnek be ide gyógyszerek, mint az előző két évben. Márpedig ennek keresletbővítő hatása lesz. Egy példa a régióból: Lengyelországban, amikor keményen vissza akarták fogni a gyógyszertámogatásokat, hat évig egyetlen új terméket sem fogadtak be.
ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK. Az ÁSZ jelentése a tervezés szokásos hiányosságaira is rámutat; alulkalkulált kiadási, felültervezett bevételi oldal. Az Egészségbiztosítási Alap költségvetési törvényben szereplő bevételi előirányzata például csaknem 37 milliárd forinttal haladja meg az OEP által korábban tervezett összeget. Az eltérés a munkáltatói és az egyéni járulékbevételeknél jelentkezik. A gyógyszerkassza körüli áldatlan állapotok ismét felvetik annak kérdését, vajon mikor lesz képes a magyar politika nekifogni az egészségügy átalakításának. A költségvetés hiánya folyamatosan nő, a közigazgatás létszáma az elmúlt évhez képest 6 százalékkal csökkent, ugyanakkor a nagy ellátó rendszerekre fordított kiadások aránya gyakorlatilag változatlan marad. Magyarul: egyre többe kerül az egyre kevésbé hatékony rendszer finanszírozása.
