kezd kibontakozni a törvényhozásban a magyarországi villamosenergia-árak körül. Persze várható is volt, hogy valamelyik párt előbb-utóbb előáll valamilyen korszakos javaslattal, a földgáz és az áram ára ugyanis mára a választási kampányok elválaszthatatlan részévé vált. A választók számára valószínűleg már követhetetlen szópárbajt ezúttal a Fidesz elnöke robbantotta ki, amikor az energetikai társaságok „luxusprofitja” elleni csomag megalkotását sürgette a törvényhozásban. Orbán Viktornak még a saját pártjához közelálló szakértőket is sikerült meglepnie a javaslattal. Kóka János gazdasági miniszter ugyan igyekezett szakmailag ellenpontozni, amikor a Fidesz-elnök által kifogásolt hosszú távú, erőművi áramvásárlási szerződésekkel kapcsolatban befektetői bizalomról meg jogbiztonságról beszélt, a kormányfő azonban a harc hevében ígérgetésbe kezdett. Gyurcsány Ferenc közölte, már hetek óta folynak a tárgyalások az erőművekkel, ezek eredményeként, valamint az év elejétől hatályos áfacsökkentés nyomán akár a Fidesz által javasolt 10 százaléknál is nagyobb lehet a tényleges árcsökkenés.
Mára már mindenkit elragadott a populista hév, politikusaink nem tudnak szabadulni attól a gondolattól, hogy a választók szemében az nő meg leginkább, aki a legnagyobbat mondja arról, mennyire fogja megvédeni a fogyasztókat a piaci áraktól. Félő, lassan már maguk is elhiszik, hogy tényleg a kormánytól függ, mennyibe kerül az áram, és nem a világpiaci földgáz- és olajáraktól, a tőkeköltségektől, az árfolyamoktól. Nem árt azonban emlékeztetni, hogy az áram sohasem annyiba kerül, amennyit a villanyszámlásnak fizetünk érte. Most éppen a nagyfogyasztó vállalkozások fizetik ki a tényleges és a hatósági árak közötti különbséget. Máskor az állami tulajdonban lévő villamos művek fizetett rá milliárdokkal a „szociális tarifára”. Bármi is áll tehát a számlán, mindennek megvan az ára, a látszólag olcsóbb áramnak is.
