Az áttérés a (fél)prezidenciális rendszerre a Népszabadság forrásai szerint már nincs a Fidesz napirendjén. Az elnöki hivatal részéről mindazonáltal tegnap nem kívánták kommentálni Boross Péter minapi kijelentését a Heti Válaszban az államfői szerepről.
Az új alkotmány előkészítésére hivatott parlamenti bizottság fideszes elnöke, Salamon László azt mondta, hogy “a parlament, az államfő és a kormány viszonyának a vizsgálata mindenképpen a tárgyát képezi az alkotmányozás folyamatának”.
A volt kormányfő szerint az új alkotmányban kellene rögzíteni, hogy a legfelsőbb bíróság elnökét, az ombudsmanokat és a legfőbb ügyészt is a kormányfő jelölné, illetve nevezné ki, és a kinevezési jogosítványnak „bizonyos szintig” a katonai vezetőket is érintenie kellene.
Orbán Viktor alkotmányozó testületének tagja az ügyészség kormány alá rendelését is sürgeti. Mint a Népszabadságnak mondta, a cél a kormányfő akcióképességének erősítése. Szerinte néhány területet törvény helyett miniszterelnöki és kormányrendeletekkel kellene szabályozni.
– Trianon után mélyponton volt és széthúzott az ország. 1938-ra viszont Magyarország már az európai középmezőny felső kategóriájába tartozott. Akkorra ugyanis a kormány és a miniszterelnök erős intézkedési potenciállal és döntési ügykörrel rendelkezett – emlékeztetett.
Boross Péter felvetése az államfő gyengítésére és a kormányfő egyidejű erősítésére nem valószínű, hogy nyitott fülekre talál – mondta Mráz Ágoston Sámuel. A Nézőpont Intézet vezető elemzője úgy véli: egy ilyen átalakítás új „értelmezési keretbe” helyezné az alkotmányozást.
A kormánypártok eredeti szándéka szerint az új alkotmány elsősorban szimbolikus jelentőségű volna: felülírná az 1949-es számozást és 21 év után egy végleges preambulummal rendezné az államiság alapvető identitáskérdéseit.
Ha ehelyett a kormányfői hatalom megerősítése lenne az alkotmányozás fő üzenete, akkor a világos választói felhatalmazással rendelkező kormányfőt hatalma kiterjesztésével, saját maga bebetonozásával vádolhatná ellenzéke, s ez a 2014-es választásoknak is új tétet adna.
Magyarországon „putyini rendszerről” most nem lehet beszélni, hiszen – Oroszországgal ellentétben – biztosított a titkos és szabad választás, a kormányfői hatalom kiterjesztése esetén azonban nehezen lenne kivédhető az ehhez hasonló kritika.
Másrészt, a magyar kormányfő hatalma – függetlenül a választói felhatalmazástól – most is erős. A konstruktív bizalmatlansági indítvány nem eleég megbuktatásához, ha a parlament többsége elégedetlen vele, arra is szükség van, hogy utódja mögött is kiálljon a többség.
